„Perneszy család” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Zsuzsakossuth (vitalap | szerkesztései)
11. sor: 11. sor:
* [[1447]]-ben macsói albán,<ref>MOLDF.59367.1447-06-23</ref>
* [[1447]]-ben macsói albán,<ref>MOLDF.59367.1447-06-23</ref>
* [[1447]]-[[1460]]-ig alnádor;
* [[1447]]-[[1460]]-ig alnádor;
* [[1439]]. [[június 5.]]-én<ref>MNL.DF. 13394 1439-06-05</ref> [[Albert magyar király]]től címereslevelet nyert a maga, testvére Perneszy Pető és unokatestvérei: György fia, Mihály és István nevére.<ref>Nyulásziné Straub Éva. Öt évszázad címere. Budapest. 1987 (13.o.)</ref>
* [[1439]]. [[június 5.]]-én<ref>MNL.DF. 13394 1439-06-05</ref> [[Albert magyar király]]tól címereslevelet nyert a maga, testvére Perneszy Pető és unokatestvérei: György fia, Mihály és István nevére.<ref>Nyulásziné Straub Éva. Öt évszázad címere. Budapest. 1987 (13.o.)</ref>
* [[1448]]-ban (Osztályos rokonaival együtt) birtokos lett [[Kaposmérő|Mérő]]n, [[Torvaj]]on, [[Szenna (Somogy megye)|Szennán]], [[Kaposfő|Szomajom]]ban, [[Kalocsafalva|Kalocsafalván]], [[Kára|Kiskárán]] és [[Bárdudvarnok|Bárd]]on is.
* [[1448]]-ban (Osztályos rokonaival együtt) birtokos lett [[Kaposmérő|Mérő]]n, [[Torvaj]]on, [[Szenna (Somogy megye)|Szennán]], [[Kaposfő|Szomajom]]ban, [[Kalocsafalva|Kalocsafalván]], [[Kára|Kiskárán]] és [[Bárdudvarnok|Bárd]]on is.



A lap 2018. június 12., 18:54-kori változata

Az osztopáni Perneszy család címere. 1439. június 5.-én Albert magyar királytól kapták.

Az osztopáni Perneszy család Somogy vármegye mára kihalt főbbrendű családja volt, melynek tagjai Somogy vármegyéből Szigetvár és Babócsa eleste után vándoroltak el Erdélybe, Zalába és Vas vármegyékbe.

Története

A család a Somogy megyében a mai Miklósi és Törökkoppány között fekvő, a török hódoltság alatt elpusztult Pernesz (Perneszi-puszta) és Osztopán helységekről vette nevét.

A család kétségtelen őse, az 1273-ban adományos Péter atyjától, somogyvármegyei nemes Lászlótól kezdve kihaltáig 14 nemzedéken át virágzó család volt a vármegyében és a szomszédos Zala és Vas vármegyékben. Osztopáni László fia Péter fia Pethő mester 1354-ben szerepel feleségével Egudi János lányával Katich asszonnyal egy oklevélben.[1] Ennek a Osztopáni Pető unokája, Péter fia osztopáni Perneszy Pál mester igen magas tisztségeket töltött az ő korában ahhoz képest, hogy a köznemesség soraihoz tartozott.

Osztopáni Perneszy Pál mester

Perneszy Pál fiatal korában a Garai család familiárisa lett. Az igen befolyásos főúri háznál tett szolgálata eredményesnek bizonyult. Nem csak újabb birtokadományokban részesült, hanem hatalmat és presztízst is szerzett Pál mester: 1447-ben Garai László nádor alnádorának nevezte ki. A főúr halála után, még a nádor árvájának, Garai Jóbnak a tiszttartója volt 1460-ban. Azonban a lehetőségeket felmérvén, ahogy több más tehetős köznemes úr is tette, Pál elhagyta a Garai családot és helyette Újlaki Miklóst szolgálta. 1464-ben már a szlavóniai vicebánja volt Újlaki familiárisaként, egészen halálaig 1470 előtt.[5]

Perneszy Pál mester leszármazottjai

Perneszy Pál 1448-ban (Osztályos rokonaival együtt) birtokos lett Mérőn, Torvajon, Szennán, Szomajomban, Kalocsafalván, Kiskárán és Bárdon is. Felesége Szapolyai Orsolya, aki 1500. március 7.-én hunyt el a sírköve alapján. A régi hagyomány szerint Szapolyai Orsolya lehetett Szapolyai Imre nádor testvére, de újabb vélemények szerint valószínűleg inkább az unokatestvére lehetett. Másrészt Perneszy Pál alnádor gyermekei kora miatt, és maga az ő halála miatt, lehetséges hogy Szapolyai Orsolya egy második felesége lehetett, és nem a gyermekei anyja.[6]

Perneszy Pálnak volt két fiú gyermeke aki tovább vitte a családot. Az egyik fia Perneszy Zsigmond alispán volt, és Újlaki Miklós bosnyák király főtanácsosa. Felesége Némai Kolos Borbála, Némai Kolos László komáromi várnagy lánya, aki 1500-ban még hajadon volt.[7] Zsigmond unokája Ferenc fia Perneszy Farkas 1545-ben somogyi alispán,[8] 1557-ben Báthory András balaton szentgyörgyvári povizora.[8] Felesége Polyanai Brodarics Klára, Brodarics Mátyás máramarosi sókamaraispán és Csébi Pogány Sára lánya volt, aki özvegyként szerepelt, 1561-ben. Klára jelentős Zala megyei birtokokat örökölt édesanyja után a Csébi Pogány családtól, és ezek a perneszy család kezébe jutottak.[9][10] Perneszy Farkas leánytestvére viszont háromszor házasodott meg: az első férje Hásshagyi Imre volt, a második Kewsy Benedek, akinek a házastársa volt éppen 1579-ben és az utolsó Zichy István, László és Szenterézsbeti Terjék Dorottya fia.[11]

Perneszy Pál alnádornak a másik fia Perneszy Imre eleinte, ahogy a bátyja Zsigmond is, egészen fiatal korában került az Újlakiak familiáris körébe, majd 1494 után[5] a hatalmas Báthory György szervitora lett. 1504-ben még a Báthoryak babocsai várnagya volt[12] (1524-ben már szerepelt mint elhunyt).[13] Perneszy Imre felesége, enyingi Török Ilona, enyingi Török Ambrus lánya volt, akiről maradt egy említés mint házastársa 1496-ból.[14] Imrének két fiúgyermeke volt: az egyik Perneszy István, aki a Gerzsenói Magdolna, György lánya, felesége mellett szerepelt egy oklevélben 1523-ban;[15] a másik Perneszy Miklós somogyi alispán 1516-ban[16] és 1521-ben Csébi Pogány Zsigmond mellett máramarosi sókamaraispánként tevékenykedett.[17] Miklós neje Zakmáry Kata, akinek a lánya Perneszy Eufrozsina férjhez ment Chömötey Józsefhez.

Perneszy Imre fia, István és Gerzsenói Magdolna gyermeke Perneszy András felsőlendvai kapitány, baranyai és tolnai alispán volt 1563-ban.[18] Aktivan katonaskodott a török támadások korában, és majd Somogyból Zalában talált otthont, majd 1561-ben megszerezte magának Polyanai Brodarics Katalin felesége után - Csébi Pogány Sárának a másik lánya után- a Zalalövői Pogány kúriát, és más birtokokat.[8] Pogány Sára asszony révén, Brodarics Kata jelentős ősökkel rendelkezett, például az alsólendvai Bánffy család, A Türje nembeli Szentgróti család, és I. Osl nembeli Herbord comes. Perneszy András személynöki ítélőmester (1564-1566) volt, majd 1577-ben Felsőlendva, 1581-87 között pedig Alsólendva parancsnoka lett,[8] 1596-ban zalai alispánként szerepelt.[19] András gyermekei: Perneszy János kanizsai várnagy volt 1581-ben majd 1596 és 1601 között zalai alispán,[19] felesége pákosi Paksy Katalin, Paksy Jób és Bajnai Both Margit lánya volt. János testvérei Perneszy György keszthelyi várnagy, és Szentgiróthi és Beregszói Hagymássy Gáborné Perneszy Katalin voltak.

Perneszy István és Gerzsenói Magda fia, András testvére Perneszy István 1566 után Erdélybe került, első felesége Rajki Anna, a második bethleni Bethlen Anna volt. Ő volt a család erdélyi ága alapítója.

Erdélyi ág

Perneszi István fiai: Rajki Annától való fia Gábor, Móriczheli Farkas Borbála leányától való fia István voltak.

- István előbb Somogy vármegye alispánja, 1562-ben királyi adórovó, majd Somlyói Báthory Kristóf erdélyi vajda várhegyi várnagya volt, kinek ága áttelepedett Erdélybe és András, 1564-ben személynöki ítélőmester, 1581-1587-ig Felsőlindva parancsnoka volt.

- Perneszy Gábor - Ő már 1507-ben a kolozsvári országgyűlésen megbélyegeztetett.

Később, Dóczi András alatt Bethlen Gábor ellen törve, főleg Huszt várának megvételével volt megbízva. Gábor neje Surányi Bora volt, kitől ifjabb Gábor nevű fia született. Ifjabb Gábornak neje Ujhelyi Mária volt, kitől való Borbála nevű lánya 1709 körül ludányi Bay Ferenchez ment férjhez. Ugyanez ágból ismert még:

- Perneszy Mária is, aki 1710-ben Szentpály Benjaminhoz ment férjhez.

Perneszi Erzsébet előbb Gálfy János neje lett, kinek kivégeztetése után Keserű Jánosné, végül Szilvásy Boldizsárné; aki 1630-ban több birtokát Zólyomi Dávidnak és Apaffy Györgynek engedte át.

Perneszi Zsigmond ugyancsak Erdélyben, Királyfalván lakott, Avenarius imáit fordította magyarra, és több más munkát is kiadott.

1686-ban az erdélyi fejedelem egyik követe volt a bécsi udvarral kötendő szerződéskor. Ő kapta meg Kassai Borbála Keresztessy Sámuelnétől a Bátosi birtokot, melyet azonban az ő kihaltával Lázár György kapott meg.

Somogy megyei ága

A férfiági család tagjai

  • Perneszy István - Imre és enyingi Török Ilona fia. Felesége Gerzsenói Magdolna, Gerzsenói György lánya.
  • Perneszy János - András és polyanai Brodarics Katalin fia, 1577-ben Komárvárosban (Kiskomáromban) katonáskodott, 1581-ben kanizsai lovaskapitány. Zala vármegye alispánja (1596. január 2. - 1601. február 3.).[23] Zala vármegye országgyűlési követe három ízben: 1598-ban, 1600-ban és 1601-ben.[24] Felesége Pakosi Paksy Katalin, pakosi Paksy Jób és bajnai Both Margit lánya. Paksy Katalintól fia, Perneszy Ferenc, született.
  • Perneszy János - Ferenc és Szombathelyi Zsófia gyermeke. Alsólindva és Nempti főkapitánya. A lövői véghely főkapitánya volt 1671 és 1674 között.[8] Zala és Somogy vármegyék közös alispánja (1677. február 4. - 1678. február 14.).[27] Neje Felsőkáldi Káldy Krisztina volt, akitől született egyetlen gyermeke osztopni Perneszy Zsigmond († 1763. április 17.-én, Pozsonyban, 101 éves korában)[28] a pozsonyi kamara futára, ki az atya által elidegenített javak visszaszerzésének jogát 1694-ben vizeki Tallián Gergelyre ruházta át, sőt utóbb fiának, Tallián Ádámnak 200 forintért a birtokjogi iratokat is átadta. E Perneszy Zsigmondnak Jablonczay Zsuzsától fia Perneszy János Antal (1709 - 1739) helytartótanácsi fogalmazó volt,[29] ki 1730. január 12.-én vette el Pozsonyban O'Maxin Annát. Egyetlen fiú gyermekük Perneszy József (*Pozsony, 1721. február 9.-†?) volt, aki mint egyszerű fűtő, teljes szegénységben vitte sírba nagynevű nemzetsége fiú ágát.
  • Perneszy István - Ferenc és Szombathelyi Zsófia gyermeke. 1651 és 1671 között a lövői véghely főkapitánya. Felesége nyéki Rauch Zsuzsanna, nyéki Rauch Dániel (fl. 15961663), nedelici főharmincados, a szlavóniai harmincadok főnöke, szlavóniai al-bán és Fürnberg Anna Jusztina leánya.[30] Perneszy István és Rauch Zsuzsanna egyetlen felnőtt kort ért fia Perneszy Ferenc, aki 1675 és 1683 között a lövői véghely főkapitány volt. Perneszy Ferencnek, feleségétől, béri Balogh István özvegylétől, felsőkáldi Káldy Rebekától, született gyermeke Zsigmond nem örökölt, ezért az öt évszázad alatt gyűjtött tetemes családi vagyon e Ferenc nővéreire: Perneszy Anna Juliára, előbb vizeki Tallián Gergely, majd (1694) Babocsay Ferenc veszprémi főkapitány nejére; Perneszy Zsófiára (1667), zalalövői Csapody István (†1703), a győri lovas alparancsnok hitvesére és Perneszy Jusztinára, Vukovics Mihály feleségére és ezek gyermekeire szállt. A lövői földbirtok, a várkastély és a lövői kapitányi cím zalalövői Csapody Istvánra szállt át, aki élete végéig viselte. Ő volt az utolsó lövői várkapitány.[31]

A Perneszy név fiágon feltűnik még egyszer Somogy vármegyében, amikor 1767-ben Antal vármegyei esküdtté lett, és nemességét Vas vármegye bizonyítványával igazolta, de az ő osztopáni Perneszy családhoz való tartozása nem ismeretes.

A Perneszy család birtokállományának a sorsa

Az osztopáni Perneszy család dunántúli hatalmas birtokállományát az anyai ági leszármazottjai örökölték meg. Zalalövőn, miskei és monostori Thassy Ferencné vizeki Tallián Bobála (1702-1781) révén, a miskei és monostori Thassy család az egyik helyi földbirtokos volt, mivel Tallián Borbála nagyanyja, vizeki Tallián Gergelyné Perneszy Julianna volt. Azonban a család kihaltakor, a hatalmas birtokállomány örökösei Zala és Somogy vármegyében a zalalövői Csapody család, a boldogfai Farkas család, valamint a barkóczi Rosty család lettek. Perneszy Zsófia és zalalövői Csapody István (†1703), a zalalövői várkapitány fia, zalalövői Csapody Ferenc (1689-1762), Vas vármegye szolgabírája, és leánytestvére zalalövői Csapody Mária, barkóczi Rosty László, Vas vármegye szolgabírájának a felesége a két egyetlen örököse volt. A Rosty család, Rosty László révén, illetve a boldogfai Farkas család, Rosty László lánya, barkóczi Rosty Anna (1722-1784), boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770) zalai alispán felesége, révén örökölték a jogokat a Perneszyek földjei felett.

A 11 Somogy vármegyei úrbéri birtok, amely egykor a Perneszy család tulajdona volt, összesen 6636 úrbéri holdat alkotott, és rajta 328 jobbágy és 80 zsellér lakott. A központja, a legnagyobb birtok, Ádándon volt, amely egyedül maga 1401 úrbéri holdból állt. Zalalövői Csapody Gábor (17601825), Somogy vármegye alispánja, királyi tanácsos, 1802. május 24.-én fizette ki az utolsó birtokrészét, amely a boldogfai Farkas családé volt, és ezzel ő vált ennek a hatalmas örökségnek az egyetlen tulajdonosává.[32] Csapody Gábor fia, zalalövői Csapody Pál (1808-1859), táblabíró, 1848-as honvédkapitány magtalan halálával, a hatalmas családi birtokot és az ádándi kastélyát eladták.

A család címere

Az eredeti címert, Perneszy Pál 1439. június 5.-én, Budán kapta Albert magyar királytól.[33] A címert I. Miksa magyar király 1564. évi átirata írta le: Pajzs: "Kék mezőben lebegő arany koronából kinövő, nyakán aranyvégű nyíllal átlőtt balra fordult ezüst egyszarvú." Sisakdísz: "A koronából kinövő pajzsbeli egyszarvú." Takaró: "Mindkét oldal fekete-ezüst."

A családfa

  • A1 Péter
    • B1 Pethő. Felesége: Egudi Katich, Egudi János mester lánya
      • C1 Péter
        • D1 Pál, alnádor 1447 és 1460 között. 1. felesége: ? 2. felesége: Szapolyai Orsolya. (a gyerekek édesanyja azonosíthatatlan)
          • E1 Zsigmond, Újlaki Miklós főtanácsosa, somogyi alispán. Felesége: némai Kolos Borbála
            • F1 Ferenc
              • G1 Farkas. Felesége: polyanai Brodarics Klára, csébi Pogány Sára és polyanai Brodarics Mátyás máramarosi sókamaraispán lánya
              • G2 Klára. Férje: Hásságyi Imre
          • E2 Imre, babocsai várnagy, a Báthory család familiárisa. Felesége: enyingi Török Ilona, enyingi Török Ambrus lánya
            • F1 Miklós, somogyi alispán 1516 és 1519 között, és 1521-ben máramarosi sókamaraispán. Felesége Zakmáry Kata
              • G1 Eufrozsina. Férje: Chömötey József
            • F2 István. Felesége Gerzsenói Magdolna, Gerzsenói György lánya.
              • G1 András, Tolna és Baranya vármegye közös alispánja 1562 és 1563 között, Zala vármegye másodalispánja 1590-ben, Batthyany Ferenc, majd Julius Salm und Neuburg gróf familiárisa. Felesége: polyanai Brodarics Katalin, csébi Pogány Sára és polyanai Brodarics Mátyás máramarosi sókamaraispán lánya
                • H1 János, 1577-ben Kiskomáromban katonáskodott, 1581-ben kanizsai lovaskapitány, Zala vármegye alispánja 1596 és 1601 között, Zala vármegye országgyűlési követe. Felesége: pakosi Paksy Katalin, pakosi Paksy Jób és bajnai Both Margit lánya.
                  • I1 Ferenc, németújvári gróf Batthyány Ferenc (1577-1629) soproni főispán, majd fia gróf Bathyány Ádám (1610-1659) hűséges familiárisa, Zala és Somogy vármegyék alispánja 1623 és 1648 között, Zala vármegye országgyűlési követe. Neje: Szombathelyi Zsófia
                    • J1 István, 1651 és 1671 között a lövői véghely főkapitánya. Felesége: nyéki Rauch Zsuzsanna
                      • K1 Ferenc, aki 1675 és 1683 között a lövői véghely főkapitánya volt. Felesége: felsőkáldi Káldy Rebeka
                        • L1 Zsigmond
                      • K2 Anna Julianna. 1. férje: vizeki Tallián Gergely. 2. férje: nagyszarvi Babócsay Ferenc veszprémi főkapitány
                      • K3 Zsófia. Férje: zalalövői Csapody István (†1703), győri lovas alparancsnok, lövői véghely főkapitánya
                      • K4 Jusztina. Férje: Vukovics Mihály
                    • J2 János, Alsólindva és Nempti főkapitánya. A lövői véghely főkapitánya volt 1671 és 1674 között, Zala és Somogy vármegyék közös alispánja. Neje: felsőkáldi Káldy Krisztina
                      • K1 Zsigmond († 1763. április 17.-én, Pozsonyban, 101 éves korában), a pozsonyi kamara futára. Felesége: Jablonczay Zsuzsanna
                        • L1 János Antal (1709 - 1739) helytartótanácsi fogalmazó. Neje: O'Maxin Anna
                          • M1 József fűtő
              • G2 István, 1566 után Erdélybe került. 1. felesége: Rajki Anna. 2. felesége: bethleni Bethlen Anna. Ő volt a család erdélyi ága alapítója.

Jegyzetek

  1. MOLDF.4426 .1354-04-26
  2. MOLDF.59367.1447-06-23
  3. MNL.DF. 13394 1439-06-05
  4. Nyulásziné Straub Éva. Öt évszázad címere. Budapest. 1987 (13.o.)
  5. a b Dr. Magyar Kálmán.Tab és környékének ősi birtokosai. Forrásadatok a Felsőlendvay család 11-14. századi történetéhez.
  6. Neumann Tibor. A Szapolyai család legrégebbi címere / The Oldest Coat of Arms of the Szapolyai family
  7. MOLDF.86425.1500-04-14
  8. a b c d e f Könyvészeti adatok: Zalalövő története. Az ókortól napjainkig. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007
  9. Zala megyei helytörténeti lexikon. (Pusztazentlászló-Sárkánysziget).Salomvár 20.411.99
  10. Farkas Ákos András (boldogfai) - ELTE MA Diplomamunka. 2014. A Zala vármegyei késő középkori köznemesi családok története. A Csébi Pogány család története. 29-31.o.
  11. Zala megyei helytörténeti lexikona. (Tótszerdahely-Vörrű). Vaskapu. 23.482.6
  12. MOLD.DF.24867.1504-07-11
  13. MOLDF.67895.1524-10-03
  14. MOLDF.97811.1496-12-20
  15. MOLDF.4789.1523-01-19
  16. MOLDF.47173.1516-08-09
  17. Iványi, Béla. (1931). A római szent birodalmi Széki Gróf Teleki család Gyömrői levéltára. 215.o.
  18. Levéltári közlemények. 5. Föglein. Baranya. 217.o.
  19. a b Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 252.o.
  20. MOLD.DF.24867.1504-07-11
  21. Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974) O.125.
  22. MNL Zala megye archontológia: Perneszy András.
  23. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 252.o.
  24. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 241.o.
  25. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 252.o.
  26. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 242.o.
  27. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 252.o.
  28. MACSE adatbázis. Perneszy Zsigmond adatlapja.
  29. MACSE. Perneszy János adatlapja.
  30. A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)TanulmányokII.Dominkovits Péter: Az állami pénzügyigazgatás és főúri szolgálat kettőssége. A kamarai hivatalviselő, főúri familiáris Rauch Dániel. 95.o.
  31. Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)Valter Ilona: A zalalövői-zalamindszenti r. k. templom barokk oltára. 151.o.
  32. Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. 1260.o.
  33. MOL. DL 13.394

Források