„Apor István” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
42. sor: | 42. sor: | ||
1666-ben Petki segítségével alcsíki alkirálybíró lett.{{refhely|Nagy 1857|: 55. o.; |Bíró 1935|: 14–16. o.; |Balogh 2014|: 399. o.}} Első két feleségét |
1666-ben Petki segítségével alcsíki alkirálybíró lett.{{refhely|Nagy 1857|: 55. o.; |Bíró 1935|: 14–16. o.; |Balogh 2014|: 399. o.}} Első két feleségét |
||
is Petki választotta ki számára [[Báthory Zsófia]] udvarhölgyei közül;{{refhely|Balogh 2014|: 395. o.}} első felesége Veres Borbála (Szeredai István özvegye), a második Csintalan Zsófia (csíkszentgyörgyi Kelemen István özvegye) volt. |
is Petki választotta ki számára [[Báthory Zsófia]] udvarhölgyei közül;{{refhely|Balogh 2014|: 395. o.}} első felesége Veres Borbála (Szeredai István özvegye), a második Csintalan Zsófia (csíkszentgyörgyi Kelemen István özvegye) volt. Egyetlen gyermeke, László, 1676-ban négyéves korában elhunyt.{{refhely|Bíró 1935|: 16–17. o.}} |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
A lap 2018. május 26., 18:13-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Apor István | |
Született | 1638 Altorja |
Elhunyt | 1704. november 10. Nagyszeben |
Állampolgársága | erdélyi |
Házastársa | Veres Borbála Csintalan Zsófia Farkas Zsuzsánna |
Szülei | Apor Lázár és Imecs Judit |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Erdély kincstartója Torda vármegye főispánja Erdély főgenerálisa |
Iskolái | kolozsmonostori jezsuita konviktus |
Sírhelye | kolozsvári piarista templom |
A Wikimédia Commons tartalmaz Apor István témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Altorjai gróf Apor István (Altorja, 1638 – Nagyszeben, 1704. november 10.) erdélyi főúr, Erdély kincstartója, Torda vármegye főispánja, erdélyi főgenerális, a katolikus restauráció (ellenreformáció) egyik legfőbb támogatója Erdélyben.
Élete
Régi székely családból származott, amelynek eredetét Opour székely rabonbánig vezetik vissza.[1] Apja Apor Lázár kézdiszéki alkirálybíró, anyja Nagy Borbála volt.[2] Kezdetben Altorján, majd 1642-től a kolozsvári jezsuita konviktusban tanult Lázár nevű bátyjával együtt.[3] Apja 1643-ban bekövetkezett halála[4] után anyja szükségét látta, hogy a fiút erős férfi nevelje, így Petki Istvánra bízta, aki a székelyek főgenerálisa, Csík-Gyergyó és Kászon főkapitánya, Küküllő vármegye főispánja és a fejedelem főudvarmestere volt, egyben az erdélyi katolikusok vezető egyénisége.[5] Amikor Petki a fejedelmi udvarban tartózkodott, neveltjét inasként magával vitte, hogy kapcsolatba kerülhessen az ott tartózkodó főnemesi ifjúkkal; itt maga II. Rákóczi György fejedelem is felfigyelt rá.[6]
1666-ben Petki segítségével alcsíki alkirálybíró lett.[7] Első két feleségét is Petki választotta ki számára Báthory Zsófia udvarhölgyei közül;[8] első felesége Veres Borbála (Szeredai István özvegye), a második Csintalan Zsófia (csíkszentgyörgyi Kelemen István özvegye) volt. Egyetlen gyermeke, László, 1676-ban négyéves korában elhunyt.[9]
Jegyzetek
Források
- ↑ Balogh 2014: Balogh Judit: Apor István, az erdélyi katolikus arisztokrata helye a székely elitben. In Műveltség és társadalmi szerepek: arisztokraták Magyarországon és Európában. Szerk. Bárány Attila, Orosz István, Papp Klára, Vinkler Bálint. Debrecen: Debreceni Egyetem Történelmi Intézet. 2014. = Speculum Historiae Debreceniense, 18. ISBN 978-963-473-767-4
- Bíró Vencel: Gróf Apor István naplója bécsi útjáról. Erdélyi Múzeum, I. évf. 4–6. sz. (1930)
- ↑ Bíró 1935: Bíró Vencel: Altorjai gróf Apor István és kora. Cluj: Minerva. 1935.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.
- ↑ Nagy 1857: Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: I. kötet [Aaron - Benyovszky]. Pest: Friebeisz István. 1857. 53–56. o.
- Papp Kinga: Az önreprezentáció formái Apor István leveleskönyvében. Erdélyi Múzeum, LXXVII. évf. 3. sz. (2015)
- Sas Péter: A kolozsvári piarista (egykori jezsuita) templom sírfeliratai. Lymbus, (2007)