„Hortobágyi kényszermunkatábor” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Nagy Imre (WP:BÜ), apróbb javítások
1. sor: 1. sor:
A '''hortobágyi kényszermunkatábor'''t a [[kommunista]] [[diktatúra]] hozta létre az [[1950-es évek]] elején [[Magyarország]] keleti részén.
A '''hortobágyi kényszermunkatábor'''t a [[kommunista]] [[diktatúra]] hozta létre az [[1950-es évek]] elején [[Magyarország]] keleti részén.


[[1950]] és [[1953]] között mintegy tízezer embert [[kitelepítés|telepítettek ki]] bírói ítélet nélkül.<ref> {{cite web|url=http://szentkoronaradio.com/taxonomy/term/5157/0|accessdate=2010-03-27|publisher=Szent Korona Rádió|date=2007-06-23|title=A kényszermunkatáborok áldozataira emlékeztek}}</ref> Fegyveres őrizet mellett, embertelen körülmények között kellett kényszermunkát végezniük a [[Hortobágy (tájegység)|Hortobágy]], [[Nagykunság]] és [[Hajdúság]] környéki állami gazdaságokban.<ref name="táborok"> {{cite web|url=http://www.dfmc.hu/taborok_main.htm|accessdate=2010-03-27|publisher=Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete|title=Táborok}}</ref> A kitelepítettek az [[1953]]-as [[amnesztia|amnesztiát]] követően sem térhettek vissza otthonaikba és kárpótlást sem kaphattak.<ref> {{cite web|url=http://www.dfmc.hu/tortenetunk_main.htm|accessdate=2010-03-27|publisher=Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete|title=Hortobágyi Kényszermunkatábor Története}}</ref>
[[1950]] és [[1953]] között mintegy tízezer embert [[kitelepítés|telepítettek ki]] bírói ítélet nélkül.<ref>{{cite web|url=http://szentkoronaradio.com/taxonomy/term/5157/0|accessdate=2010-03-27|publisher=Szent Korona Rádió|date=2007-06-23|title=A kényszermunkatáborok áldozataira emlékeztek}}</ref> Fegyveres őrizet mellett, embertelen körülmények között kellett kényszermunkát végezniük a [[Hortobágy (tájegység)|Hortobágy]], [[Nagykunság]] és [[Hajdúság]] környéki állami gazdaságokban.<ref name="táborok">{{cite web|url=http://www.dfmc.hu/taborok_main.htm|accessdate=2010-03-27|publisher=Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete|title=Táborok}}</ref> A kitelepítettek az [[1953]]-as [[amnesztia|amnesztiát]] követően sem térhettek vissza otthonaikba és kárpótlást sem kaphattak.<ref>{{cite web|url=http://www.dfmc.hu/tortenetunk_main.htm|accessdate=2010-03-27|publisher=Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete|title=Hortobágyi Kényszermunkatábor Története}}</ref>


[[1950]]. [[június 23.|június 23]]-án megkezdődött deportálások a kommunista hatalom beteges félelmének jellemző példái voltak. Családok ezreit vitték 12 [[alföld]]i munkatáborba az ország nyugati és déli határvidékéről, amelyet az akkori kormányzat ([[Dobi István]], [[Rákosi Mátyás]], [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]]) a [[hidegháború]]s viszonyok miatt nem mondott „biztonságosnak”. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt holmijaik összeszedéséhez, irataikat elvették, s a lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet. Kényszermunkájukat a környező falvak állami gazdaságaikban végezték egészen addig, amíg az [[első Nagy Imre-kormány]] 1953 júliusában [[amnesztia|amnesztiát]] hirdetett, és az év őszén feloszlatták az internálótáborokat. A kárvallottak azonban előző lakhelyeikre nem mehettek vissza, és csak segédmunkára vették fel őket. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát így végleg elkobozták, amivel a lakosságot akarta a hatalom megfélemlíteni. Az áldozatokat azóta sem kárpótolta senki.
[[1950]]. [[június 23.|június 23]]-án megkezdődött deportálások a kommunista hatalom beteges félelmének jellemző példái voltak. Családok ezreit vitték 12 [[alföld]]i munkatáborba az ország nyugati és déli határvidékéről, amelyet az akkori kormányzat ([[Dobi István]], [[Rákosi Mátyás]], [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]]) a [[hidegháború]]s viszonyok miatt nem mondott „biztonságosnak”. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt holmijaik összeszedéséhez, irataikat elvették, s a lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet. Kényszermunkájukat a környező falvak állami gazdaságaikban végezték egészen addig, amíg az [[első Nagy Imre-kormány]] 1953 júliusában [[amnesztia|amnesztiát]] hirdetett, és az év őszén feloszlatták az internálótáborokat. A kárvallottak azonban előző lakhelyeikre nem mehettek vissza, és csak segédmunkára vették fel őket. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát így végleg elkobozták, amivel a lakosságot akarta a hatalom megfélemlíteni. Az áldozatokat azóta sem kárpótolta senki.


==Táborok==
==Táborok==
{| {{széptáblázat}}
{| {{széptáblázat}}
! Tábor neve<ref name="táborok"></ref>
! Tábor neve<ref name="táborok" />
! Fennállása<ref name="táborok"></ref>
! Fennállása<ref name="táborok" />
|-
|-
||
||
39. sor: 39. sor:


==Jelen==
==Jelen==
[[2000]]-ben a még életben lévő kényszermunkások létre hozták a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületét, amelynek ma 915 tagja van.<ref> {{cite web|url=http://www.dfmc.hu/bemutatkozas_main.htm|accessdate=2010-03-27|publisher=Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete|title=Bemutatkozás}}</ref>
[[2000]]-ben a még életben lévő kényszermunkások létre hozták a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületét, amelynek ma 915 tagja van.<ref>{{cite web|url=http://www.dfmc.hu/bemutatkozas_main.htm|accessdate=2010-03-27|publisher=Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete|title=Bemutatkozás}}</ref>


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==

A lap 2018. május 20., 09:20-kori változata

A hortobágyi kényszermunkatábort a kommunista diktatúra hozta létre az 1950-es évek elején Magyarország keleti részén.

1950 és 1953 között mintegy tízezer embert telepítettek ki bírói ítélet nélkül.[1] Fegyveres őrizet mellett, embertelen körülmények között kellett kényszermunkát végezniük a Hortobágy, Nagykunság és Hajdúság környéki állami gazdaságokban.[2] A kitelepítettek az 1953-as amnesztiát követően sem térhettek vissza otthonaikba és kárpótlást sem kaphattak.[3]

1950. június 23-án megkezdődött deportálások a kommunista hatalom beteges félelmének jellemző példái voltak. Családok ezreit vitték 12 alföldi munkatáborba az ország nyugati és déli határvidékéről, amelyet az akkori kormányzat (Dobi István, Rákosi Mátyás, Nagy Imre) a hidegháborús viszonyok miatt nem mondott „biztonságosnak”. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt holmijaik összeszedéséhez, irataikat elvették, s a lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet. Kényszermunkájukat a környező falvak állami gazdaságaikban végezték egészen addig, amíg az első Nagy Imre-kormány 1953 júliusában amnesztiát hirdetett, és az év őszén feloszlatták az internálótáborokat. A kárvallottak azonban előző lakhelyeikre nem mehettek vissza, és csak segédmunkára vették fel őket. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát így végleg elkobozták, amivel a lakosságot akarta a hatalom megfélemlíteni. Az áldozatokat azóta sem kárpótolta senki.

Táborok

Tábor neve[2] Fennállása[2]
  • Árkus
  • Borsós
  • Borzas-Mihályfalva
  • Ebes
  • Elep
  • Erzsébet-tanya
  • Kócspuszta
  • Kónya
  • Kormópuszta
  • Lászlómajor
  • Lenintanya
  • Tedej
  • 1950-1953
  • 1952-1953
  • 1950-1953
  • 1951-1953
  • 1951-1953
  • 1950-1953
  • 1950-1953
  • 1950-1953
  • 1950-1953
  • 1952-1953
  • 1950-1953
  • 1951-1953

Jelen

2000-ben a még életben lévő kényszermunkások létre hozták a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületét, amelynek ma 915 tagja van.[4]

Jegyzetek

  1. A kényszermunkatáborok áldozataira emlékeztek. Szent Korona Rádió, 2007. június 23. (Hozzáférés: 2010. március 27.)
  2. a b c Táborok. Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete. (Hozzáférés: 2010. március 27.)
  3. Hortobágyi Kényszermunkatábor Története. Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete. (Hozzáférés: 2010. március 27.)
  4. Bemutatkozás. Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete. (Hozzáférés: 2010. március 27.)

Szakirodalom

  • Beke Ferencné (dr. Barton Attila és Jeney Attila szerk.): Három év Hortobágy poklában (Kráter Kiadó, Pomáz, 2002) ISBN 963-9472-09-3

Külső hivatkozások