„Bartolomeu Dias” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a név korr portugálra |
a Portugálok kategória eltávolítva (a HotCattel) |
||
| 41. sor: | 41. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Dias Bartolomeu}} |
{{DEFAULTSORT:Dias Bartolomeu}} |
||
[[Kategória:Portugál utazók, felfedezők]] |
[[Kategória:Portugál utazók, felfedezők]] |
||
[[Kategória:Portugálok]] |
|||
[[Kategória:15. századi személyek]] |
[[Kategória:15. századi személyek]] |
||
[[Kategória:Az 1450-es években született személyek]] |
[[Kategória:Az 1450-es években született személyek]] |
||
A lap 2018. május 8., 11:51-kori változata
| Bartolomeu Dias | |
.JPG) | |
| Bartolomeu Dias szobra Londonban | |
| Született | 1450-es évek Algarve |
| Elhunyt | 1500. május 29.[1][2][3][4][5] Jóreménység foka |
| Állampolgársága | Portugál Királyság |
| Foglalkozása | felfedező |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bartolomeu Dias témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bartolomeu Dias (olaszos írásmóddal Bartolomeo Diaz) (Algarve, 1450 körül – a Jóreménység fokától délre, 1500. május 29.) portugál hajós és felfedező. Elsőként kerülte meg Afrika legdélebbi csücskét – a Jóreménység-fokát – 1487-88-ban.
Élete
A felfedezőútja előtti élete ismeretlen. Valószínűleg Tengerész Henrik egyik kormányosának a leszármazottja volt.
Felfedezőútja
A 15. század elején a portugál Tengerész Henrik felfedezte Afrika nyugati partjait.
1487-ben II. János Bartolomeu Diast választotta, hogy felfedezőútra induljon Afrika legdélebbi csücskéhez, majd megtalálja az onnan az Indiai-óceánhoz vezető tengeri utat. Dias valószínűleg augusztus végén indult útnak egy flottával, amely három hajóból állt.
A flotta három hajóval indult útnak, két 50 t-s karavellával és egy tartalék hajóval. Zászlóshajójának – a Săo Cristóvăónak – kapitánya maga Dias, kormányosa Pêro de Alenquer volt. A flotta második karavellájának – a São Pantaleãónak – a parancsnoka Pêro de Alenquer, míg a kormányosa Alvaro Martins volt. A harmadik hajó (ellátóhajó) parancsnoka Dias testvére Diogo, míg a kormányos João de Santiago volt.
Dias hat európai ruhába öltöztetett kongóit vitt magával a hajón, akiknek az volt a feladatuk – miután az afrikai partok mentén kirakták őket – hogy elmagyarázzák a bennszülötteknek, milyen terményeket követelnek tőlük.
A flotta Afrika nyugati partjainál haladt, december 8-án elérte a mai Namíbiában található Walvis Bayt, a portugálok által akkor ismert legdélibb pontot. Az ellátóhajót Dias biztonsági okokból a Bálna-öbölnél hagyta, de előtte a Kongó-torkolatnál kirakta az utolsó afrikait. A Bálna-öböltől dél felé haladt tovább, elérte a mai Spencer Bayt, majd a Lüderitzi-öblöt.
A további út során mindkét karavellát az erős északi szél és a vihar – a Jóreménység-fokát megkerülve – dél felé vitte. Dias napokig úgy hajózott, hogy nem is látta a szárazföldet, tehát fel sem tűnt neki, hogy megkerülte a Jóreménység-fokát. A következő vidéket ahova Dias jutott Szent Balázs-öbölnek keresztelte, amelynek a mai neve Mossel Bay. Kelet felé hajózott tovább a flotta és a mai Algoa-öbölhöz jutottak. A legénység nem akart továbbhajózni, de ennek ellenére megegyeztek, hogy még néhány napig keleti irányba haladnak tovább, így eljutottak a mai Groote-folyóig. Ekkor tudatosult Diasban, hogy az 1470-es évek óta keresett utat megtalálta és az Indiába vezető út szabad.
A legénység skorbutot kapott, így Dias elindult visszafelé.
A visszaúton a Bálna-öbölnél Dias találkozott ellátóhajójával, amelyen már csak négy ember élt. Rövid ideig, friss ivóvíz felvétele céljából megállt az angolai partoknál, valamint a São Tomé és Príncipe szigeteknél, majd több mint 16 hónap után, 1488 decemberének végén ismét befutott Lisszabonba.
Jegyzetek
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
Források
- A nagy felfedezések atlasza (Officina Nova Könyvek, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998) ISBN 963-548-789-4
- A világ 100 híres felfedezője (Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2004) ISBN 963-368-780-2
