„Kapu utcai kapu” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a 0
38. sor: 38. sor:
{{portál|Erdély|-}}
{{portál|Erdély|-}}
[[Kategória:Brassó középkori városerődje|Kapu kapu]]
[[Kategória:Brassó középkori városerődje|Kapu kapu]]
[[Kategória:Elpusztult építmények]]
[[Kategória:Brassó elpusztult építményei]]

A lap 2018. április 29., 20:51-kori változata

Kapu utcai kapu
A kapu a 17. századi Brassó makettjén
A kapu a 17. századi Brassó makettjén
OrszágRománia
TelepülésBrassó
HelyBrassó
Építési adatok
Építés éve14. század
Rekonstrukciók évei1524, 1725
Bezárás1857
Lebontás éve1857
Típuskapu
Elhelyezkedése
Kapu utcai kapu (Brassó belváros)
Kapu utcai kapu
Kapu utcai kapu
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 40″, k. h. 25° 35′ 42″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 40″, k. h. 25° 35′ 42″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Kapu utcai kapu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A brassói Kapu utcai kapu (románul: Poarta Principală, németül: Purzenthor) a Kapu utca északkeleti végén helyezkedett el; a középkori városerőd egyik legelsőként épített és egyik legnagyobb városkapuja volt. A 14. század második felében építették, a legelső várfalakkal együtt, és 1857-ben bontották le.

Elnevezése

Kezdetben egyszerűen Főkapunak nevezték (románul Poarta Principală).[1] A hozzá tartozó Üstkészítők utcája idővel felvette a Kapu utca (Purzengasse) nevet, így meghonosodott a Kapu utcai kapu elnevezés. Német neve Purzenthor, ez a latin porta (kapu) szász Purzen elferdítéséből és a német thor (kapu) szavakból tevődik össze.[2]

Porta Moldavica (Moldvai kapu) néven is említik, mivel egy 1602-es rendelet (Acta et Decreta Centrum Virorum) értelmében a moldvai kereskedők csak ezen a kapun léphettek be a városba, és ezen keresztül hagyhatták el azt.[3] Orbán Balázs Nagyutca-kapunak nevezi.[4]

Története

Brassó erődítmény-rendszerét a 14. század második felében, Nagy Lajos uralkodása idején kezdték építeni; az első védművek sáncokból, cölöpfalakból, és tornyokból álltak. Ekkor épül meg az első két északkeleti kapu, a Kapu utcai kapu és a Kolostor utcai kapu.[5] 1395-től Zsigmond magyar király felhívására erős, kőből épült várfalakat emeltek, melyek a 15. század első felében készültek el.[6] Az 1519-es tűzvész elpusztította a kaput és a Kapu utca nagy részét; ezeket 1522–1524 között építették újjá. 1535-ben felépítették a kapu tornyát, melyre 1537-ben órát helyeztek; ez volt a harmadik toronyóra Brassóban, a Fekete templom és a Városháza órái után. Az óra számlapjának freskóit Gregorius készítette.[1]

1613-ban megerősítették a bástyákat, Báthory Gábor esetleges ostromától tartva. 1651-ben újjáépítették a tornyot. Ugyanebben az időszakban egy keskenyebb védőfalat is emeltek, mely közrezárta a Csizmadia-zwingert.

Az 1650-es, 1689-es, 1718-as földrengések és tűzvészek megrongálták a kaput. 1724–1725 között ismét újjáépítették a kapubástyát és az erődítményeket, azonban az 1802. október 6-i földrengés helyrehozhatatlanul megrongálta azokat. 1857-ben lebontották a kaput és hozzá tartozó falakat. A helyén később felépítették a Gyertyánfy- és a Bachmeyer-házakat, a Kertsch-villát (ennek a helyén áll ma a Modarom épület), a Magyar Ipariskolát (jelenleg a CFR regionális igazgatósága), és a Magyar Kereskedelmi Akadémiát (jelenleg a Transilvania Egyetem szárnya).

Leírása

A kapu voltaképpen egy száz méter hosszú, bevehetetlen erődítmény-komplexum volt. A városon kívülről a külső bástyába egy felvonóhídon lehetett bejutni (ez a jelenlegi Modarom épület helyén volt), mely a várfal körüli vizesárok fölött vezetett át. A patkó alakú külső bástya udvarából a középső kapun keresztül lehetett továbbhaladni. A középső kapu megközelítőleg a jelenlegi CFR-épület helyén állt, fölötte volt az őrszoba és a fegyverraktár. Innen egy hosszú, fedett folyosó vezetett a belső kapuig, mely körülbelül a Kapu utca és a Barátok utcája (ma Str. Mihail Sadoveanu) kereszteződésénél állt.[7] A kapubástya mellett a várfal két méter széles és hat méter magas volt.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 163. o. (2015). ISBN 9789737706355 
  2. ↑ Nussbächer, Gernot. „Die Zwei Purzen”, Karpatenrundschau, 2010. december 2. (Hozzáférés: 2017. január 31.) 
  3. ↑ Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928) 
  4. ↑ Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: Brassó överőde, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  5. ↑ Nussbächer, Gernot. Caietele Corona, 1. Brassó: Aldus (2002). ISBN 9789739314787 
  6. ↑ Nistor, Minerva. Brașovul in izvoare cartografice și iconografice. Brassó: Cumidava (1976) 
  7. ↑ Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag (2010). ISBN 9783412206024 

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kapu_utcai_kapu&oldid=19882537”