„Ipolyság” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 87.197.49.33 (vita) szerkesztéséről Crimea szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
143. sor: 143. sor:
* [[Salkovszky Jenő]] ([[1889]]–[[1970]]) politikus, újságíró, ügyvéd.
* [[Salkovszky Jenő]] ([[1889]]–[[1970]]) politikus, újságíró, ügyvéd.
* [[Ferdinand Daučík]] ([[1910]]–[[1986]]) labdarúgó, majd az FC Barcelona edzője.
* [[Ferdinand Daučík]] ([[1910]]–[[1986]]) labdarúgó, majd az FC Barcelona edzője.
* Sandokan (1000-1111) kalóz, majd a parlament tagja





A lap 2018. április 27., 07:30-kori változata

Ipolyság (Šahy)
A városháza
A városháza
Ipolyság címere
Ipolyság címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangváros
Első írásos említés1237
PolgármesterGregor István
Irányítószám936 01
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség
  • 7267 fő (2021. jan. 1.)[1]
  • 7069 fő (2023)[2]
Népsűrűség178 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság135 m
Terület42,73 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 04′, k. h. 18° 58′Koordináták: é. sz. 48° 04′, k. h. 18° 58′
Ipolyság weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyság témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolyság (szlovákul: Šahy, németül: Eipelschlag) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. A mintegy nyolcezer lakosú település egykor Hont vármegye és az Ipolysági járás székhelye volt. Pereszlény és Tesmag tartozik hozzá.

Fekvése

Az Ipoly völgyében, annak jobb partján, a magyar határ mellett fekszik. A bal parti városrész neve Homok.

Nevének eredete

Neve a régi magyar ság (= domb) főnévből ered, de mások szerint egykor kabar törzsnév volt.

Története

Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A régészek kőkorszaki település, valamint laténi kultúra és 9. századi település maradványait is feltárták itt. A magyarság megtelepülése az Árpád fejedelem és vezér vezette győzedelmes Pozsonyi csatával veszi kezdetét a 10. században.

Ipolyságot 1237-ben említik először "Saag" néven abban az oklevélben, melyben IV. Béla király egy malmot és birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak adja. Premontrei kolostorát szintén 1237 körül alapította a Hont-Pázmány nemzetségbeli Márton bán, első erődítményei a 15. század közepén épültek. 1446-ban Lévai Cseh László cseh zsoldosaival elfoglalta és kirabolta a kolostort. 1405-ben vásártartási jogot kapott. 1451-ben Giskra serege szállta meg, erődítményét pedig megerősítette, Hunyadi János foglalta vissza tőle. 1546-ban királyi rendeletre megerősítették, a kolostort várrá alakították át. 1550-ben a török sikertelenül ostromolta, de 1552-ben elfoglalta. 1595-ben szabadult fel, ezután erődítéseit lebontották, csak a kéttornyú templom és a kolostor épülete maradt meg, melyet 1736-ban átalakítottak. 1704 végén itt fogadta II. Rákóczi Ferenc a fejedelemmé választásának hírét hozó erdélyi küldöttséget.[3] 1715-ben 20, 1720-ban 28 adózó háztartása volt. A város virágzása a 18. század végén kezdődött, 1806-ban a rendek határozata alapján a megyeszékhelyet Kemencéről Ipolyságra helyezték át. 1828-ban 231 házában 1386 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és szőllőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "Ipoly Ság. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Urai a’ Rozsnyói, és B. Bányai Káptalanbéli Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Ipoly vize mellett, mellyen kőhídgya van, Honthoz fél mértföldnyire; Sóháza, és Postája is vagyon; határja jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék."[4]

Fényes Elek szerint "Ipoly-Ságh, magyar m. v. Honth vgyében, Váczhoz észak-nyugotra 5 mfd., az Ipoly jobb partján, mellyen keresztül derék 3 kőhid vezet. Házai alacsonyak ugyan, de elég csinosak. Van kath. paroch. temploma, s a város közepén a vgyeház; postaháza, patikája, több uradalmi épületek és boltok. Lakosai, kik 1370 kath., 21 evang., 8 óhitüekre mennek, mesterségekből, gabona- és bortermesztésből táplálják magukat. Határja első osztálybeli; szép gabonát, dohányt, dinnyét, kukoriczát terem; szőlőhegye derék és jó borral fizet, erdeje makkos. – Hajdan prépostság volt, s hozzá egész uradalom tartozott, mellyet jelenleg a beszterczei és rozsnyai káptalanok birnak. Az ipoly-hidjai és töltése végén láthatók egy homok dombon a nem rég épittetni szándéklott, de abban hagyott vgyeház alapfalai."[5]

1849. január 11-én a település mellett folyt az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete Guyon Richárd és Anton Csorich csapatai között. A vasút 1886-ban érte el a települést, amely 1909-ben került vasúti összeköttetésbe Budapesttel is. 1922-ig Hont vármegye székhelye volt.

Állami Főgimnáziumát 1913-ban létesítették. A gimnázium 1939-ben vette fel Szondy György, a drégelyi vár hőse nevét. (Magyar Királyi Állami Szondy György gimnázium, felsőbb osztályaiban – 1942-ig – reálgimnázium).

A cseh légionisták 1919. január 10-én foglalták el. Kun Béla katonái 1919. május 29-én visszafoglalták, de 1919 júliusában a város elhagyására kényszerültek.[6] A trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták. 1923-ban elvesztette megyeszékhelyi rangját. 1938-ban az első település volt, amelyet Csehszlovákia az első bécsi döntés értelmében visszaadott Magyarországnak.[7] 1938. október 11-én ünnepélyes keretek között országzászlót avattak fel.[8] 1938 és 1945 között az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz tartozott.

1941-ben még lakosságának 96%-a magyar volt. Ebben az időben érte a várost a legnagyobb tragédia is, a holokauszt. A magyar közigazgatás a helyi lakosság csaknem egyötödét kitevő zsidó közösséget összegyűjtötte és átadta a németeknek, akik táborokba szállították őket és legtöbbüket meggyilkolták. 1945 után a magyarság egy részét deportálták Csehországba, egy részét áttelepítették Magyarországra, a szintén kitelepített svábok falvaiba, például a Balaton-felvidéki Hidegkútra. 1960-ban elvesztette járási székhelyi rangját is.

A város és a vallások

A reformáció idején a város lakossága a kálvini református hitre tért át. Az ellenreformáció kegyetlen visszatérítő tevékenysége során a város római katolikus jellege visszaállt. Az ellenreformáció kegyetlenségére jellemzően Szecsei János kálvini hitű református prédikátort elhurcolták, majd gályarabságra ítélték. Az útközbeni embertelen bánásmód miatt Chieti (az ókori Teate Marrucinorum) börtönében a tortúráztatásokba belehalt. Ezzel az ipolysági (sági) református egyházközség megszűnt. Újjáalakult 2008-ban a református templom alapkövének letételével és a református lelkész beiktatásával.

Ipolyságra több zsidó a 19. században költözött, ők alapították a 19. és a 20. század peremén a Neumann nyomdát. Ma is két zsidótemető van a városban, ortodox a város északi peremén, a másik Homokban. A városban volt egy Talmud-iskola is. A három zsinagógából még kettő megmaradt. A Nagyzsinagógát a zsidó közösség eladta a városnak, a másik a Honti Múzeum része, ott áll a holokauszt-emlékmű. A 19–20. század fordulóján a zsidó közösség több mint 1200 személyt számlált, ez a lakosság 25%-a volt. Ezt a közösséget 1944-ben a koncentrációs táborokba hurcolták. A polgármester, Lőwy János információi szerint csak harmincan tértek haza, a legtöbbje emigrált, a város utolsó, csak zsidó szülőktől származó polgára 2006-ban halt meg.[9][10]

Népessége

1880-ban 2755 lakosából 2429 magyar és 122 szlovák anyanyelvű; Pereszlényben 569 magyar és 6 szlovák anyanyelvű; Tesmagon 637 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 3247 lakosából 3018 magyar és 123 szlovák anyanyelvű; Pereszlényben 596 magyar és 3 szlovák anyanyelvű; Tesmagon 755 magyar és 21 szlovák anyanyelvű lakott.

1900-ban 3720 lakosából 3531 magyar és 140 szlovák anyanyelvű; Pereszlényben 654 magyar és 3 szlovák anyanyelvű; Tesmagon 711 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 4206 lakosából 4003 magyar és 122 szlovák anyanyelvű; Pereszlényt 619 magyar és 5 szlovák anyanyelvű; Tesmagot 731 magyar és 3 szlovák anyanyelvű lakta.

1921-ben 4698 lakosából 2741 magyar és 1375 csehszlovák; Pereszlényben 603 magyar és 5 csehszlovák; Tesmagon 691 magyar és 37 csehszlovák volt.

1930-ban 5804 lakosából 3185 magyar és 1976 csehszlovák; Pereszlényben 566 magyar és 36 csehszlovák; Tesmagon 724 magyar és 44 csehszlovák élt.

1941-ben 5027 lakosából 4909 magyar és 74 szlovák; Pereszlényben 614 magyar; Tesmagon 818 magyar és 1 szlovák volt.

1991-ben 8551 lakosából 5562 magyar és 2885 szlovák.

2001-ben 8061 lakosából 5015 magyar, 2787 szlovák, 45 cseh és 33 cigány.

2011-ben 7624 lakosából 4410 magyar és 2959 szlovák.

Népessége nemzetiségek szerint

Ipolyság lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
122 fő (3%)
magyar
4003 fő (95%)
cseh
0 fő (0%)
német
64 fő (2%)
egyéb
17 fő (0%)
*1910. évi népszámlálási adatok[11]
Ipolyság lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
2787 fő (35%)
magyar
5015 fő (62%)
cseh
45 fő (1%)
német
3 fő (0%)
egyéb
211 fő (3%)
*2001. évi népszámlálási adatok
Ipolyság lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
2959 fő (39%)
magyar
4410 fő (58%)
cseh
33 fő (0%)
német
2 fő (0%)
egyéb
220 fő (3%)
*2011. évi népszámlálási adatok

Nevezetességei

  • Kéttornyú római katolikus templomát 1734-ben a jezsuiták építették újjá a reformáció után, barokk stílusban. Legrégibb emléke egy 16. századi Madonna-szobor. A templomot a reformációt követő ellenreformáció során a római katolikus egyház visszafoglalta és újraszentelte. A kálvinista prédikátort, Szodói Andrást gályarabságra hurcolták.
  • A jezsuták kolostora a 17. század végén épült a korábbi kolostor maradványainak felhasználásával. Több gótikus részlete látható. Feltárása során középkori temetőt és sok használati tárgyat találtak.
  • Simonides, Johannes: Galeria Omnium Sanctorum, 1675.
  • Az egykori vármegyeháza 1827 és 1857 között épült, copf-klasszicista stílusban. Itt nyílt meg 1902-ben a Honti Múzeum. Jelenleg városháza.
  • Az evangélikus templom 1903-ban épült.
  • A neológ zsinagóga 1852-ben létesült, a súlyosan leromlott épületet nemrég felújították, kulturális központ működik benne.
  • A Lengyel Szálló a 19. század végén épült. 1932-ben Móricz Zsigmond is megszállt benne.
  • A gimnázium épülete pénzügyi palotának jött létre a 20. század elején.
  • A római katolikus elemi iskola épülete 1872-ben épült.
  • Az Ipoly közelében álló Centrál Szálló 1906-ban létesült.
  • Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria.
  • A Fő tér közepén 1859-től a város védőszentjének, a Szeplőtelen Istenanyának a szobra áll.
  • A Janko Kráľ utcában 18. századi Szent Flórián-szobor áll.
  • Honti Kulturális Napok. Az egyhetes rendezvénysorozatot szeptemberben rendezik meg.
  • Ipolyvölgyi Nemzetközi Méhésztalálkozó, melyet páros években Balassagyarmaton, páratlan években Ipolyságon rendeznek meg.
  • Református templomának alapkövét 2008-ban helyezték el, 2014. szeptember 28-án szentelték fel.[12]
  • Nepomuki Szent János szobra. A műalkotás eredetijét még a 18. század második felében helyezték el a híd kőkorlátján. A második világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidat, s ekkor a szobor is megsemmisült. Közadakozásból 2010-ben új szobrot emeltettek. Az alkotás Mag Gyula szobrászművész munkája.[13]

Díszpolgárok

Neves személyek



Képgaléria

Testvérvárosok

Jegyzetek

Források

  • Danis Ferenc: Ipolyság. KT Könyv- és Lapkiadó, Komárom, 2005. ISBN 80-8056-512-0
  • Danis Ferenc: Ipolyság, a határmenti város. Komárom, KT Könyv- és Lapkiadó, 1997.
  • Danis Ferenc: Az ipolysági mezőgazdasági iskolák története. Komárom, 2001.
  • Fülöp László 2012: (Ipoly)ság és vára 1550. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2012/1.
  • Gaucsík István 2015: Az Öreg Takarék - Az Ipolysági Takarékpénztár rövid története (1868-1945). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2015/1, 51-59.
  • Paterka Pál 2016: Výskum paleolitu v okolí Šiah. Monument revue 5/1, 50-55.
  • Žažová, Henrieta: Stredoveké premonštrátske kláštory v slovenskej časti územia bývalého ostrihomského arcibiskupstva.

Külső hivatkozások

Commons:Category:Šahy
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyság témájú médiaállományokat.