„I. István pápa” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
kékít
Hamilcar Smith (vitalap | szerkesztései)
1 057 szerkesztés
Kieg. + Forrás.
22. sor: 22. sor:


==Élete==
==Élete==

Elődeinek gyakorlatát alkalmazva ő is elítélte a ''novatianus'' tanokat, és folytatta a '''bűnbocsánat''' intézményének megerősítését. Ezért több püspökkel és teológussal szembekerült, és több vitát kirobbantott. Elveiből nem engedett, még akkor sem, amikor [[Szent Cyprianus]] sem állt mellé. [[Szent Cyprianus|Cyprianus]] néhány ''Kis-ázsiai'' [[püspök]]kel azt vallotta, hogy azok, akik [[Decius római császár|Decius]] üldözéseinek idején hitehagyóak lettek, újra keresztelkedjenek meg, ezzel megújítva esküjüket Isten egyháza felé. '''István''' kiközösítette őket.
Elődeinek gyakorlatát alkalmazva ő is elítélte a ''novatianus'' tanokat. [[Szent Ciprián|Szent Cipriánnal]] és a karthágói egyházzal támadt vitája. Szent Ciprián néhány ''Kis-ázsiai'' [[püspök]]kel azt vallotta, hogy azok a keresztények, akiket eretnekek kereszteltek meg és visszatértek az egyházba, újra keresztelkedjenek meg, mivel az eretnekek általi keresztelések érvénytelenek. Az hogy az egyházba visszatért eretnekeket nem kell újrakeresztelni, általános gyakorlat volt Rómában, Palesztinában, Egyiptomban és egyéb részeken.<ref> Cf. Pietri, Les résistances , p. 165: “Rome ainsi que les Églises de Palestine et d’Égypte ne pratiquent point le rebaptême des hérétiques qui se convertissaient à la vraie foi et leur conféraient seulement une imposition des mains.”</ref> E tekintetben a római gyakorlat volt a legrégebbi.<ref> Cf. Bareille, Baptême des hérétics , p. 225: “La coutume romaine avait pour elle l’ancienneté et l’universalité; elle condamnait donc la coutume récente et particulière à certaines Églises d’Afrique et d’Asie”.</ref> Vagyis pápa létező hagyományokra hivatkozva utasította el a karthágói álláspontot. Továbbá, a pápa senkit sem közösített ki az ügy nyomán, pedig erre megvolt a joga és hatalma.


A hagyomány szerint hozzá kapcsolódik az is, hogy '''León''' valamint '''Astorga''' [[püspök]]ét megerősítette hivatalukban, miután azok elfordultak a [[kereszténység|keresztény]] egyháztól az üldözések idején. Mivel megbánták bűneiket, '''István''' visszafogadta őket, és tisztségükben is meghagyta a két [[hispánia]]i [[püspök]]öt.
A hagyomány szerint hozzá kapcsolódik az is, hogy '''León''' valamint '''Astorga''' [[püspök]]ét megerősítette hivatalukban, miután azok elfordultak a [[kereszténység|keresztény]] egyháztól az üldözések idején. Mivel megbánták bűneiket, '''István''' visszafogadta őket, és tisztségükben is meghagyta a két [[hispánia]]i [[püspök]]öt.

A lap 2018. április 13., 00:26-kori változata

Ez a szócikk I. István pápáról szól. Hasonló címmel lásd még: I. István (egyértelműsítő lap).
I. István pápa
a katolikus egyház vezetője
Született200 k.
Róma
Megválasztása254. május 12. k.
Pontifikátusának
vége		257. augusztus 2.
Elhunyt257. augusztus 2.
Róma
Előző pápa
Következő pápa
I. Luciusz
II. Szixtusz
A Wikimédia Commons tartalmaz I. István pápa témájú médiaállományokat.

I. Szent István (latinul: Stephanus), (kb. 200 – 257. augusztus 2.), a 23. pápa a kereszténység történetében. 254. március 21-e körül választották meg I. Lucius pápa utódjának, és Novatianus ellenpápa ellenfelének. Haláláig uralkodott.

Élete

Elődeinek gyakorlatát alkalmazva ő is elítélte a novatianus tanokat. Szent Cipriánnal és a karthágói egyházzal támadt vitája. Szent Ciprián néhány Kis-ázsiai püspökkel azt vallotta, hogy azok a keresztények, akiket eretnekek kereszteltek meg és visszatértek az egyházba, újra keresztelkedjenek meg, mivel az eretnekek általi keresztelések érvénytelenek. Az hogy az egyházba visszatért eretnekeket nem kell újrakeresztelni, általános gyakorlat volt Rómában, Palesztinában, Egyiptomban és egyéb részeken.[1] E tekintetben a római gyakorlat volt a legrégebbi.[2] Vagyis pápa létező hagyományokra hivatkozva utasította el a karthágói álláspontot. Továbbá, a pápa senkit sem közösített ki az ügy nyomán, pedig erre megvolt a joga és hatalma.

A hagyomány szerint hozzá kapcsolódik az is, hogy León valamint Astorga püspökét megerősítette hivatalukban, miután azok elfordultak a keresztény egyháztól az üldözések idején. Mivel megbánták bűneiket, István visszafogadta őket, és tisztségükben is meghagyta a két hispániai püspököt.

257. augusztus 2-án többek között ő is áldozatul esett Valerianus keresztényüldözéseinek. Vértanú-halálának emléknapját halála napján, augusztus 2-án tartják.

Művei

Források

Lásd még


Előző pápa:
I. Luciusz
Római pápa
254 – 257		Vatikán címere
 Következő pápa:
II. Szixtusz
  1. ↑ Cf. Pietri, Les résistances , p. 165: “Rome ainsi que les Églises de Palestine et d’Égypte ne pratiquent point le rebaptême des hérétiques qui se convertissaient à la vraie foi et leur conféraient seulement une imposition des mains.”
  2. ↑ Cf. Bareille, Baptême des hérétics , p. 225: “La coutume romaine avait pour elle l’ancienneté et l’universalité; elle condamnait donc la coutume récente et particulière à certaines Églises d’Afrique et d’Asie”.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._István_pápa&oldid=19833486”