„Arundhati Roy” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Egyesült Államok –> Amerikai Egyesült Államok
a Bot: Vietnamok javítása (WP:BÜ)
55. sor: 55. sor:


=== Roy listája ===
=== Roy listája ===
Roy összegyűjtött egy bizonyítékokból álló listát, hogy az Egyesült Államok mely országokat támadott meg a II. világháború óta. Íme a listája: [[Kína]] (1945–46, 1950–53), [[Dél-Korea|Korea]] (1950–53), [[Guatemala]] (1954, 1967–69), [[Indonézia]] (1958), [[Kuba]] (1959–60), [[Vietnam]] (1961–73), [[Belga Kongó]] (1964), [[Laosz]] (1964–73), [[Peru]] (1965), [[Kambodzsa]] (1969–70), [[Nicaragua]] (1980-as évek), [[Salvador]] (1980-as évek), [[Grenada]] (1983), [[Líbia]] (1986), [[Panama]] (1989), [[Irak]] (1991–99, 2003–07), [[Bosznia-Hercegovina|Bosznia]] (1995), [[Szudán]] (1998), [[Jugoszlávia]] (1999) és [[Afganisztán]] (2001–07).<ref>Arundhati Roy, [http://www.guardian.co.uk/Archive/Article/0,4273,4283081,00.html "'Brutality smeared in peanut butter' Why America must stop the war now." ''Guardian Unlimited'' 10/23/01.]</ref> Ebből mindenki könnyen megállapíthatja, hogy a békés évek a következők: 1947-49, 1955–57, 1974-79, 1990 és 2000. A II. világháború és 1989 közötti évek 73%-ában az Egyesült Államok katonailag jelen volt valamerre a világon. A [[berlini fal]] 1989-es lebontása óta (nem számítva az olyan eseményeket, mint amikor [[Kolumbia]] kimondottan segítséget kért) az Egyesült Államok katonailag aktív volt az évek legalább 88%-ban.
Roy összegyűjtött egy bizonyítékokból álló listát, hogy az Egyesült Államok mely országokat támadott meg a II. világháború óta. Íme a listája: [[Kína]] (1945–46, 1950–53), [[Dél-Korea|Korea]] (1950–53), [[Guatemala]] (1954, 1967–69), [[Indonézia]] (1958), [[Kuba]] (1959–60), [[Vietnám]] (1961–73), [[Belga Kongó]] (1964), [[Laosz]] (1964–73), [[Peru]] (1965), [[Kambodzsa]] (1969–70), [[Nicaragua]] (1980-as évek), [[Salvador]] (1980-as évek), [[Grenada]] (1983), [[Líbia]] (1986), [[Panama]] (1989), [[Irak]] (1991–99, 2003–07), [[Bosznia-Hercegovina|Bosznia]] (1995), [[Szudán]] (1998), [[Jugoszlávia]] (1999) és [[Afganisztán]] (2001–07).<ref>Arundhati Roy, [http://www.guardian.co.uk/Archive/Article/0,4273,4283081,00.html "'Brutality smeared in peanut butter' Why America must stop the war now." ''Guardian Unlimited'' 10/23/01.]</ref> Ebből mindenki könnyen megállapíthatja, hogy a békés évek a következők: 1947-49, 1955–57, 1974-79, 1990 és 2000. A II. világháború és 1989 közötti évek 73%-ában az Egyesült Államok katonailag jelen volt valamerre a világon. A [[berlini fal]] 1989-es lebontása óta (nem számítva az olyan eseményeket, mint amikor [[Kolumbia]] kimondottan segítséget kért) az Egyesült Államok katonailag aktív volt az évek legalább 88%-ban.


=== Esszéi, beszédei és cikkei ===
=== Esszéi, beszédei és cikkei ===

A lap 2018. március 6., 00:31-kori változata

Arundhati Roy
Roy 2013-ban
Roy 2013-ban
Élete
Született1961. november 24. (62 éves)
Shilong, Asszám, India
Nemzetiségindiai
SzüleiMary Roy
HázastársaPradip Krishen
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)líra
Alkotói évei1997-
Fontosabb műveiAz apró dolgok istene (God of Small Things)
Kitüntetései
  • Norman Mailer Prize (2011)
  • Sydney Peace Prize (2004)
  • Man Booker-díj (The God of Small Things, 1997)
  • National Film Award for Best Screenplay (In Which Annie Gives It Those Ones, 1988)
  • Lannan Cultural Freedom Prize (2002)
  • Sahitya Akademi Award in English (The Algebra of Infinite Justice, 2005)
  • Time 100 (2014)
  • Orwell Award (2004)
Irodalmi díjaiMan Booker-díj, Norman Mailer-díj, Lannan Kulturális Szabadság díj
Arundhati Roy aláírása
Arundhati Roy aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Arundhati Roy témájú médiaállományokat.

Suzanna Arundhati Roy[1] (1961. november 24. –) indiai írónő és aktivista. 1997-ben írt Az apró dolgok istene (God of Small Things) című regényéért elnyerte az angol Man Booker-díjat, majd 2002-ben a Lannan Kulturális Szabadság díját.

Élete

Roy az indiai Meghálaja állam fővárosában, Silaungban született,[2] egy keralai, szíriai keresztény anya, Mary Roy lányaként, aki maga is női aktivista a mai napig. Édesapja bengáli hindu volt, aki teaültetvényeken dolgozott. Gyermekkorát a keralai Ajmanamban töltötte, és egy neves kottajami keresztény iskolában tanult (Corpus Christi). Ezután a tamilnádui Lovedale iskolába járt. Végül építészmérnöknek tanult az Újdelhiben lévő műszaki iskolában, ahol találkozott első férjével, az építész Gerard DaCunhaval.

Roy 1984-ben ismerkedett össze a filmes Pradip Krishennel, aki a második férje lett. Az ő hatására Roy is bekerült a filmes világba. Szerepelt egy díjnyertes filmben, a Massey Sahib-ban, melyben egy falusi lányt alakított.

Roy Újdelhiben él.

Művei

Roy első regényét, Az Apró Dolgok Istenét 1996-ban fejezte be. A könyv félig önéletrajzi tartalmú, melynek legnagyobb része az Ajmanamban töltött gyermekkori élményeit dolgozza fel. A könyvnek világszerte sikere lett, többek között magyar nyelvre is lefordították.

Roy írta az In Which Annie Gives it Those Ones (1989) és az Electric Moon (1992) című indiai tévéfilmek forgatókönyvét, valamint ebben az évben még egy televíziós sorozathoz is írt. Dokumentumfilmjének angol címe a DAM/AGE: A Film with Arundhati Roy (2002).

2007 elején Roy bejelentette, hogy elkezdi írni második regényét, amely A ​Felhőtlen Boldogság Minisztériuma címmel 2017-ben jelent meg.[3]

  • The God of Small Things. Flamingo, 1997. Magyarul: Az ​Apró Dolgok Istene, Európa, Budapest, 1998, Fordította: Greskovits Endre
  • The Ministry of Utmost Happiness. Hamish Hamilton, 2017. Magyarul: A ​Felhőtlen Boldogság Minisztériuma, Helikon, Budapest, 2017, Fordította: Greskovits Endre

Az aktivista

Roy 1997-ben a Man Booker-díj átadási ünnepségén

Roy húsz év alatt mindössze két regényt írt. Első könyve megírása óta főleg politikával foglalkozik, kiadott két esszégyűjteményt, és különböző társadalmi célokért fáradozott. Aktivistaként vehemensen küzd a globalizáció, az „újkori imperializmus” és az Amerikai Egyesült Államok világpolitikája ellen. Továbbá kritikus hangon lép fel India nukleáris fegyverpolitikájával és az újabban Indiában beindult iparosodással, főleg a Narmada Dam projekttel és a hatalmas Enron céggel szemben.

Roy listája

Roy összegyűjtött egy bizonyítékokból álló listát, hogy az Egyesült Államok mely országokat támadott meg a II. világháború óta. Íme a listája: Kína (1945–46, 1950–53), Korea (1950–53), Guatemala (1954, 1967–69), Indonézia (1958), Kuba (1959–60), Vietnám (1961–73), Belga Kongó (1964), Laosz (1964–73), Peru (1965), Kambodzsa (1969–70), Nicaragua (1980-as évek), Salvador (1980-as évek), Grenada (1983), Líbia (1986), Panama (1989), Irak (1991–99, 2003–07), Bosznia (1995), Szudán (1998), Jugoszlávia (1999) és Afganisztán (2001–07).[4] Ebből mindenki könnyen megállapíthatja, hogy a békés évek a következők: 1947-49, 1955–57, 1974-79, 1990 és 2000. A II. világháború és 1989 közötti évek 73%-ában az Egyesült Államok katonailag jelen volt valamerre a világon. A berlini fal 1989-es lebontása óta (nem számítva az olyan eseményeket, mint amikor Kolumbia kimondottan segítséget kért) az Egyesült Államok katonailag aktív volt az évek legalább 88%-ban.

Esszéi, beszédei és cikkei

  • Insult and Injury in Afghanistan (MSNBC, 2001. október 20.)
  • War is Peace (Outlook magazin, 2001. október 29.)
  • Stop bombing Afghanistan
  • Instant Democracy ( 2003. május 13.)

Hivatkozások

Lásd még

További információk

  • [1] Arundhati Roy: Élvezik-e a pulykák a hálaadást? Farkas Gabriella fordítása. In. Eszmélet, 2004. (16. évf.) 62. sz.
  • [2] Arundhati Roy: Szembeszállás a Birodalommal. Kovács László Béla fordítása.
  • [3] Arundhati Roy: A Végtelen Igazság matematikája. Battyán Katalin fordítása. In. Eszmélet, 2001. (13. évf.) 52. sz.