„Zalabér” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
47 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
1692-ben egy per kapcsán készült irat a falut mint [[mezőváros]]t említette, mezőváros is marad egészen 1870-ig.
 
1722-ben a Horváth család szerezte meg Zalabért és környékét. A horvátországi eredetű családból Horváth Ferenc Ányos Krisztinával való házassága révén szerezte meg Zalabért, majd 1729-ben felvette a Zalabéri előnevet is. Később utódai Zalabéri Horváthokként jelentős megyei posztokat töltenek be. Külsőbérben felépült az új kastély, a vár helyén pedig közút létesült. A Zala vízén újjáépülnek a régi malmok, elkészülnek az első állandó fahidak. 1720-tól iskola, 1771-től takács céh működik a faluban. A község földesurai 1796-ban [[barokk]] formában átépítik a falu templomát. Az 1830-as években rövid időre Zalabér a vármegye központja is volt. [[Horváth János (zalabéri)|Horváth János]] 1832-ben első alispán, majd vármegyei követ volt, kinek zalabéri kastélyában sokat időzött [[Csány László]] és [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] is, Horváth János Deák mellett a megyei ellenzék vezéralakja volt. Politikai szereplése sok pénzbe került, ezért 1848 elején adósságai miatt kénytelen volt eladni a zalabéri uradalmat. Birtokait Pejacsevicsa gróf [[Pejácsevich család]] sarja, gróf Pejácsevich Ferdinánd vette meg. Tőle a Dőry család kezébe került, majd előbb a Klein, utána a Guttmann család lett birtokosa.
 
Zalabér jelenlegi határai a 19. század közepére alakultak ki, területébe beolvadt a [[középkor]]i Bozol falu is. 1913-ban eléri a község határát a vasút.

Navigációs menü