„Céh” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Források: +1 forrás |
Jegyzetek |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
[[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] [[1376]]-ban szabályozta és kötelezővé tette a céhrendszert. Később [[III. Károly magyar király|III. Károly]], majd [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]], aztán [[II. József magyar király|II. József]] és végül legutoljára [[1804]]-ben [[Ferenc magyar király|I. Ferenc]] reformálta meg a céheket. |
[[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] [[1376]]-ban szabályozta és kötelezővé tette a céhrendszert. Később [[III. Károly magyar király|III. Károly]], majd [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]], aztán [[II. József magyar király|II. József]] és végül legutoljára [[1804]]-ben [[Ferenc magyar király|I. Ferenc]] reformálta meg a céheket. |
||
=== A céhek megszűnése Magyarországon === |
=== A céhek megszűnése Magyarországon === |
||
A céheket Magyarországon az [[1872]]. évi VIII. törvénycikk számolta fel. E törvénycikk 83. § elrendelte, hogy e törvény hatályba lépésétől számított 3 hónap alatt valamennyi fennálló céh megszűnik. Előírta továbbá, hogy amennyiben a volt céhtagok többsége ezen törvény hatályba lépésétől számított 9 hónap alatt [[ipartársulat]]ot alkot, akkor a megszűnt céh vagyona erre a társulatra száll; ellenkező esetben a volt céhtestület vagyona a céh közgyűlése által közhasznú iparcélokra adományozandó. Ha a céh közgyűlése nem kíván ilyen határozatot hozni nem akarna, úgy a társulati vagyonnak ipari célokra való fordítása iránt az illető törvényhatóság határoz majd, átalakítva azokat [[ipartestület]]ekké. <ref> Ezeknek az ipartestületeknek az utódai korunkban a különböző kamarák.</ref> |
A céheket Magyarországon az [[1872]]. évi VIII. törvénycikk számolta fel. E törvénycikk 83. § elrendelte, hogy e törvény hatályba lépésétől számított 3 hónap alatt valamennyi fennálló céh megszűnik. Előírta továbbá, hogy amennyiben a volt céhtagok többsége ezen törvény hatályba lépésétől számított 9 hónap alatt [[ipartársulat]]ot alkot, akkor a megszűnt céh vagyona erre a társulatra száll; ellenkező esetben a volt céhtestület vagyona a céh közgyűlése által közhasznú iparcélokra adományozandó. Ha a céh közgyűlése nem kíván ilyen határozatot hozni nem akarna, úgy a társulati vagyonnak ipari célokra való fordítása iránt az illető törvényhatóság határoz majd, átalakítva azokat [[ipartestület]]ekké. <ref> Ezeknek az ipartestületeknek az utódai korunkban a különböző kamarák.</ref> |
||
| ⚫ | |||
{{források}} |
|||
== Források == |
== Források == |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
{{jegyzetek}} |
|||
| ⚫ | |||
{{commonskat|Coats of arms of Guilds|Céhcímerek}} |
{{commonskat|Coats of arms of Guilds|Céhcímerek}} |
||
A lap 2018. február 25., 13:04-kori változata
A céhek elsősorban iparosok vagy kereskedők érdekvédelmi társulásai, amelyek az európai városokban a középkorban jöttek létre és a 19. századig (Magyarországon 1872-ig) éltek.
A céhek kialakulása, szervezete
Létrejöttüket a városok polgárságának kiváltságai segítették. Szervezetük hierarchikus volt. Tagjaik között megkülönböztették a mestereket, a legényeket és az inasokat; a céh élén állott a céhmester, s rajta kívül még néhány mester és egy vagy két öreglegény ült a céh elöljáróságában.
Az iparűzés szabadságát saját érdekeiknek megfelelően korlátozták. Kimondták, hogy csak azon mesterek űzhetnek valamely ipari foglalkozást, kereskedelmi tevékenységet, akik a céh tagjai közé tartoznak. Szigorúan korlátozták a céhhez tartozó mesterek létszámát, csak jó hírű mester, kereskedő kerülhetett a céh tagjainak sorába, aki a szakmájában való jártasságát megfelelő mestermunkával bizonyította. Szigorúak voltak a kiképzés, az inaskodás, legénykedés, vándorlás, próbaidő szabályai. A mesterré válás feltétele egy mestermunka elkészítése volt. A céhek védték saját üzleti érdekeiket és iparkodtak foglalkozásuk tökéletesítésére, a legényeknek ezért általában előírták, hogy vándorlegényként külországokban is gyakorlatot szerezzenek. Alkalmanként meghatározták, hogy egy-egy céh tagjai mely vidékek számára dolgozhatnak és megszabták az egyes készítmények árát és minőségét.
A céhek által évszázadok alatt kialakított szabályrendszerek az alapjai az ipari és kereskedelmi kamarák tevékenységének, a védjegy és a szabadalom védelmének.
Céhek Magyarországon
Magyarországon a 14. században alakultak meg az első céhek. A céhrendszer első fennmaradt nyoma (Ábel festőmester céhcímeres sírköve, Buda) 1346-ból származik. A céhekkel kapcsolatos első írásbeli emlék dátuma 1369.[1]
Nagy Lajos 1376-ban szabályozta és kötelezővé tette a céhrendszert. Később III. Károly, majd Mária Terézia, aztán II. József és végül legutoljára 1804-ben I. Ferenc reformálta meg a céheket.
A céhek megszűnése Magyarországon
A céheket Magyarországon az 1872. évi VIII. törvénycikk számolta fel. E törvénycikk 83. § elrendelte, hogy e törvény hatályba lépésétől számított 3 hónap alatt valamennyi fennálló céh megszűnik. Előírta továbbá, hogy amennyiben a volt céhtagok többsége ezen törvény hatályba lépésétől számított 9 hónap alatt ipartársulatot alkot, akkor a megszűnt céh vagyona erre a társulatra száll; ellenkező esetben a volt céhtestület vagyona a céh közgyűlése által közhasznú iparcélokra adományozandó. Ha a céh közgyűlése nem kíván ilyen határozatot hozni nem akarna, úgy a társulati vagyonnak ipari célokra való fordítása iránt az illető törvényhatóság határoz majd, átalakítva azokat ipartestületekké. [2]
Források
- Céh, A Pallas nagy lexikona. Hozzáférés ideje: 2009. július 2.
- 1872. évi VIII. törvénycikk Az ipartörvény
Jegyzetek
- ↑ Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András. Magyarország története 1301-1526. Budapest: Osiris Kiadó, 111. o. (2005). ISBN 963-389-815-3
- ↑ Ezeknek az ipartestületeknek az utódai korunkban a különböző kamarák.
