„Piroklaszt ár” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
osztályozás tovább |
|||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
Ha nagy az ár törmeléksűrűsége, akkor piroklaszt árról van szó, tovább kétfelé oszthatók a piroklaszt árak: a horzsakő tartalmú hamuárak, ezt másképp [[ignimbrit|ignimbritnek]] nevezzük; illetve a tömött, nagy sűrűségű és törmelék-tartalmú blokk- és hamuárak, melyet [[nuée ardente|nuée ardente-nek]] nevezünk. |
Ha nagy az ár törmeléksűrűsége, akkor piroklaszt árról van szó, tovább kétfelé oszthatók a piroklaszt árak: a horzsakő tartalmú hamuárak, ezt másképp [[ignimbrit|ignimbritnek]] nevezzük; illetve a tömött, nagy sűrűségű és törmelék-tartalmú blokk- és hamuárak, melyet [[nuée ardente|nuée ardente-nek]] nevezünk. |
||
Ha az ár törmeléksűrűsége pedig kicsi, akkor piroklaszt torlóár megnevezés illeti a jelenséget. |
Ha az ár törmeléksűrűsége pedig kicsi, akkor piroklaszt torlóár megnevezés illeti a jelenséget. |
||
===Keletkezésülk szerint:=== |
|||
A piroklaszt sűrűségárak [[lávadóm|lávadómok]] vagy [[kitörési felhő|kitörési felhők]] összeomlásával keletkezhetnek. |
|||
Egy viszkózus lávadóm összeomolhat a saját súlya révén (gravitációs összeomlás), ezt Merapi-típusúnak nevezzük, vagy egy robbanás következtében (Pelée-típus). Utóbbinak egy alváltozata, mikor a robbanás mellett hegyomlás is bekövetkezik, ez történt a [[Mt. St Helens]] 1980-as kitörésekor is. A lávadómok összeomlása során blokk- és hamuárak keletkeznek, izzófelhőként vagy nuée ardente-ként zúdulnak alá a lejtőkön. |
|||
A kitörési felhők összeomlása bekövetkezhet egyszeri alkalommal, vagy folyamatos kitörési oszlopok esetében szakaszosan. Utóbbi esetben az állandó utánpótlás miatt a kitörési felhő megmarad a végleges összeomlásig, kisebb darabok szakadnak le róla és sűrűségárakként zúdulnak alá. A nagy sűrűségű felhők általában hamarabb összeomlanak, mint a kisebb sűrűségűek, alapvetően saját súlyuknál fogva. A kitörési felhők összeomlása következtében torlóárak, ignimbrit, azaz horzsakő-és hamuárak és nuée ardente-ek, vagyis izzófelhők is keletkezhetnek. |
|||
Legtöbbször a kitöréseknél nem egy jelenség lép fel, lávadóm, lávaömlés, kitörési felhő, többféle piroklaszt sűrűségár is előfordulhat, a fenti események nem zárják ki egymást. |
|||
A lap 2007. augusztus 2., 14:15-kori változata
A piroklaszt sűrűségár vulkánkitöréseknél fellépő jelenség, a felszín közelében mozgó, gravitáció által hajtott gázokból és szilárd törmelékekből álló ár. Jellemzői, hogy leginkább völgyekben zúdul alá, sebessége nagy, mivel nagy mozgási energiával rendlekezik, nagyméretű, kiterjedt hamufelhő alatt mozog, és előfordul, hogy igen magas hőmérsékletű.
Osztályozásuk
Többféle módon osztályozhatók a piroklaszt sűrűségárak:
Törmeléksűrűség alapján:
Ha nagy az ár törmeléksűrűsége, akkor piroklaszt árról van szó, tovább kétfelé oszthatók a piroklaszt árak: a horzsakő tartalmú hamuárak, ezt másképp ignimbritnek nevezzük; illetve a tömött, nagy sűrűségű és törmelék-tartalmú blokk- és hamuárak, melyet nuée ardente-nek nevezünk. Ha az ár törmeléksűrűsége pedig kicsi, akkor piroklaszt torlóár megnevezés illeti a jelenséget.
Keletkezésülk szerint:
A piroklaszt sűrűségárak lávadómok vagy kitörési felhők összeomlásával keletkezhetnek. Egy viszkózus lávadóm összeomolhat a saját súlya révén (gravitációs összeomlás), ezt Merapi-típusúnak nevezzük, vagy egy robbanás következtében (Pelée-típus). Utóbbinak egy alváltozata, mikor a robbanás mellett hegyomlás is bekövetkezik, ez történt a Mt. St Helens 1980-as kitörésekor is. A lávadómok összeomlása során blokk- és hamuárak keletkeznek, izzófelhőként vagy nuée ardente-ként zúdulnak alá a lejtőkön. A kitörési felhők összeomlása bekövetkezhet egyszeri alkalommal, vagy folyamatos kitörési oszlopok esetében szakaszosan. Utóbbi esetben az állandó utánpótlás miatt a kitörési felhő megmarad a végleges összeomlásig, kisebb darabok szakadnak le róla és sűrűségárakként zúdulnak alá. A nagy sűrűségű felhők általában hamarabb összeomlanak, mint a kisebb sűrűségűek, alapvetően saját súlyuknál fogva. A kitörési felhők összeomlása következtében torlóárak, ignimbrit, azaz horzsakő-és hamuárak és nuée ardente-ek, vagyis izzófelhők is keletkezhetnek.
Legtöbbször a kitöréseknél nem egy jelenség lép fel, lávadóm, lávaömlés, kitörési felhő, többféle piroklaszt sűrűségár is előfordulhat, a fenti események nem zárják ki egymást.
