„Kacagány” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{pallas}} |
{{pallas}} |
||
[[Kép:Arolsen Klebeband 02 339.jpg|jobbra|bélyegkép| |
[[Kép:Arolsen Klebeband 02 339.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|[[Batthyány Ádám (királyi kamarás)|Batthyány I. Ádám]] hadvezér lovasportréja, vállán kacagánnyal, 17. századi metszet]] |
||
[[Kép:Kuruc lovaskatona.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|[[Kurucok|Kuruc]] lovaskatona, vállán farkasbőr-kacagánnyal]] |
|||
A '''kacagány''' egy nyakba akasztható vagy köthető, a hátat borító prémes állatbőr. régi magyar öltönydarab, amely már a honfoglaláskor az ősmagyar öltözetnek a részét képezte. Eredetileg párduc vagy tigris bőréből készült felsőruha, amelynek helyébe később a [[mente]] lépett. Úgy a magyaroknál, mint a rokon török népeknél felségjelvény és a méltóság jele volt. A [[dervis]]ek keleten párducbőrt vetettek a vállukra. A kacagány később katonai öltözetté vált, amit a [[Dolmány (ruhadarab)|dolmány]] és néha a [[páncél]] fölött viseltek. Így fordul elő a [[16. század]]beli ábrázolásokon (pl. Csoknyay Benedek [[1580]]. évi címeres levelén). Ekkor már nem csupán párducbőrből készítették, de farkasbőrből is. Farkas-kacagányokat viseltek a [[hajdúk]] a [[kurucok|kuruckorban]], még pedig úgy, hogy a kacagányt a bal vállon kötötték meg, hogy a kar szabadon mozoghasson. Mindezelleé divatokkal párhuzamosan a köznép, kivált a pásztorok cserzett báránybőr-kacagányt viseltek (igy látjuk ezt a pécsi székesegyház egyik árpádkori domborművén). Mint katonai öltönydarab a kacagány a [[18. század|18.]]-[[19. század]]ban a [[Magyar királyi nemesi testőrség|magyar nemesi testőrség]] diszruháján jelent meg (párducbőrből), külföldön pedig (ahová elszármazott) történeti nevezetességű [[Hans Joachim von Zieten]]nek, [[II. Frigyes porosz király]] huszárgenerálisának kacagánya. Az 1790-es [[koronaőrök]]et bemutató leírások és metszetek szerint a Zala vármegyei bandérium főtisztjeinek „''vállaikon pedig párdutz bör függött''”.<ref>[http://epa.oszk.hu/00400/00414/00046/pdf/EPA00414_korall_55.pdf Nagy Ágoston: ''Republikanizmus és csinosodás között'', Korall 15.évf. 55.sz. (2014.)], epa.oszk.hu</ref> 1820-ban Hódmezővásárhely követei „hátibőrt” viselve mentek Bécsbe, ahol akkoriban annyira magyar viseletnek tekintették, hogy nem is okoztak vele feltűnést. 1900-ban [[II. Rákóczi Ferenc újratemetése|Rákóczi és bujdosótársai hamvainak temetési menetét]], csatlósokkal vezetett lovon, kezében Rákóczi-címeres fekete lobogóval gróf [[Hadik János]], [[Hadik András (hadvezér)|Hadik András]] magyar [[huszár|huszártábornok]] ükunokája nyitotta meg, akit négy párducbőr kacagányos harsonás követett.<ref>[http://epa.oszk.hu/00600/00691/00034/09.html R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak temetéséről]m epa.oszk.hu</ref> |
A '''kacagány''' egy nyakba akasztható vagy köthető, a hátat borító prémes állatbőr. régi magyar öltönydarab, amely már a honfoglaláskor az ősmagyar öltözetnek a részét képezte. Eredetileg párduc vagy tigris bőréből készült felsőruha, amelynek helyébe később a [[mente]] lépett. Úgy a magyaroknál, mint a rokon török népeknél felségjelvény és a méltóság jele volt. A [[dervis]]ek keleten párducbőrt vetettek a vállukra. A kacagány később katonai öltözetté vált, amit a [[Dolmány (ruhadarab)|dolmány]] és néha a [[páncél]] fölött viseltek. Így fordul elő a [[16. század]]beli ábrázolásokon (pl. Csoknyay Benedek [[1580]]. évi címeres levelén). Ekkor már nem csupán párducbőrből készítették, de farkasbőrből is. Farkas-kacagányokat viseltek a [[hajdúk]] a [[kurucok|kuruckorban]], még pedig úgy, hogy a kacagányt a bal vállon kötötték meg, hogy a kar szabadon mozoghasson. Mindezelleé divatokkal párhuzamosan a köznép, kivált a pásztorok cserzett báránybőr-kacagányt viseltek (igy látjuk ezt a pécsi székesegyház egyik árpádkori domborművén). Mint katonai öltönydarab a kacagány a [[18. század|18.]]-[[19. század]]ban a [[Magyar királyi nemesi testőrség|magyar nemesi testőrség]] diszruháján jelent meg (párducbőrből), külföldön pedig (ahová elszármazott) történeti nevezetességű [[Hans Joachim von Zieten]]nek, [[II. Frigyes porosz király]] huszárgenerálisának kacagánya. Az 1790-es [[koronaőrök]]et bemutató leírások és metszetek szerint a Zala vármegyei bandérium főtisztjeinek „''vállaikon pedig párdutz bör függött''”.<ref>[http://epa.oszk.hu/00400/00414/00046/pdf/EPA00414_korall_55.pdf Nagy Ágoston: ''Republikanizmus és csinosodás között'', Korall 15.évf. 55.sz. (2014.)], epa.oszk.hu</ref> 1820-ban Hódmezővásárhely követei „hátibőrt” viselve mentek Bécsbe, ahol akkoriban annyira magyar viseletnek tekintették, hogy nem is okoztak vele feltűnést. 1900-ban [[II. Rákóczi Ferenc újratemetése|Rákóczi és bujdosótársai hamvainak temetési menetét]], csatlósokkal vezetett lovon, kezében Rákóczi-címeres fekete lobogóval gróf [[Hadik János]], [[Hadik András (hadvezér)|Hadik András]] magyar [[huszár|huszártábornok]] ükunokája nyitotta meg, akit négy párducbőr kacagányos harsonás követett.<ref>[http://epa.oszk.hu/00600/00691/00034/09.html R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak temetéséről]m epa.oszk.hu</ref> |
||
A lap 2018. január 21., 19:15-kori változata
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
A kacagány egy nyakba akasztható vagy köthető, a hátat borító prémes állatbőr. régi magyar öltönydarab, amely már a honfoglaláskor az ősmagyar öltözetnek a részét képezte. Eredetileg párduc vagy tigris bőréből készült felsőruha, amelynek helyébe később a mente lépett. Úgy a magyaroknál, mint a rokon török népeknél felségjelvény és a méltóság jele volt. A dervisek keleten párducbőrt vetettek a vállukra. A kacagány később katonai öltözetté vált, amit a dolmány és néha a páncél fölött viseltek. Így fordul elő a 16. századbeli ábrázolásokon (pl. Csoknyay Benedek 1580. évi címeres levelén). Ekkor már nem csupán párducbőrből készítették, de farkasbőrből is. Farkas-kacagányokat viseltek a hajdúk a kuruckorban, még pedig úgy, hogy a kacagányt a bal vállon kötötték meg, hogy a kar szabadon mozoghasson. Mindezelleé divatokkal párhuzamosan a köznép, kivált a pásztorok cserzett báránybőr-kacagányt viseltek (igy látjuk ezt a pécsi székesegyház egyik árpádkori domborművén). Mint katonai öltönydarab a kacagány a 18.-19. században a magyar nemesi testőrség diszruháján jelent meg (párducbőrből), külföldön pedig (ahová elszármazott) történeti nevezetességű Hans Joachim von Zietennek, II. Frigyes porosz király huszárgenerálisának kacagánya. Az 1790-es koronaőröket bemutató leírások és metszetek szerint a Zala vármegyei bandérium főtisztjeinek „vállaikon pedig párdutz bör függött”.[1] 1820-ban Hódmezővásárhely követei „hátibőrt” viselve mentek Bécsbe, ahol akkoriban annyira magyar viseletnek tekintették, hogy nem is okoztak vele feltűnést. 1900-ban Rákóczi és bujdosótársai hamvainak temetési menetét, csatlósokkal vezetett lovon, kezében Rákóczi-címeres fekete lobogóval gróf Hadik János, Hadik András magyar huszártábornok ükunokája nyitotta meg, akit négy párducbőr kacagányos harsonás követett.[2]
Jegyzetek
Források
- Bokor József (szerk.). Kacagány, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. január 21.
- Magyar Néprajzi Lexikon kacagány, hátibőr, mek.niif.hu