„Óda” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
17. sor: | 17. sor: | ||
* [[Kölcsey Ferenc]]: [[Magyarország himnusza|Himnusz]] |
* [[Kölcsey Ferenc]]: [[Magyarország himnusza|Himnusz]] |
||
* [[Friedrich Schiller]] - [[Ludwig van Beethoven]]: [[Örömóda]] |
* [[Friedrich Schiller]] - [[Ludwig van Beethoven]]: [[Örömóda]] |
||
* Petőfi Sándor :Matildhoz |
* Petőfi Sándor: [http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184302.htm#32 Matildhoz] |
||
== Források == |
== Források == |
A lap 2017. december 31., 12:04-kori változata
Az óda fennkölt, magasztos tárgyú, gyakran bonyolult ritmikájú és felépítésű dallamos lírai műfaj. Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi állapot jellemzi.
Tárgya sokféle lehet: istenség, természet, haza, művészet, igazság, barátság, szerelem, életöröm, hírnév.
Költői nyelve többnyire kedélyes, patetikus.
Az elnevezés a görög ódé (ᾠδή - ének) – szóból származik; a pengetős hangszerrel kísért énekeket nevezték így.
Már az ókorban több műfaji változata alakult ki. Ma már inkább gyűjtőnévként használatos – ez az ókori típusok jellegzetes költői formáit is felöleli, s bizonyos rokon műfajokkal (himnusszal, rapszódiával, zsoltárral) együtt tágabb műfaji csoportot alkot. Az egyes nemzeti irodalmakra a műfajnak mind a görög, mind a latin változata, mind pedig a héber zsoltárköltészet hatással volt. A 19. századtól az ódai elemek más műfajok elemeivel bővülhettek, a műfaj formailag is kötetlenebbé vált. A modern ódákban az ünnepélyesség is, a gondolatiság is háttérbe szorulhat.
Fogalma: fenséges tárgyat vagy magasztos eszmét ünnepélyes hangon megéneklő lírai költemény.
Példák az ódára
- József Attila: Óda
- Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz
- Vörösmarty Mihály: Szózat
- Kölcsey Ferenc: Himnusz
- Friedrich Schiller - Ludwig van Beethoven: Örömóda
- Petőfi Sándor: Matildhoz