„Infláció” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobilalkalmazás-szerkesztés
9. sor: 9. sor:
== Az infláció hatása a gazdaságra ==
== Az infláció hatása a gazdaságra ==
Az infláció ütemén kívül nagy jelentősége van az infláció kiszámíthatóságának és kiegyensúlyozottságának. A kiszámítható és kiegyensúlyozott inflációnak még nagyobb inflációs ráta mellett sincs negatív hatása a gazdaságra.
Az infláció ütemén kívül nagy jelentősége van az infláció kiszámíthatóságának és kiegyensúlyozottságának. A kiszámítható és kiegyensúlyozott inflációnak még nagyobb inflációs ráta mellett sincs negatív hatása a gazdaságra.
Az árszínvonal csökkenése a ''[[Defláció (közgazdaság)|defláció]]. A ''defláció,'' vagyis a negatív infláció a [[gazdasági növekedés]]t fogja vissza, vagy egyenesen gazdasági visszaeséshez vezet. [[Árstabilitás]]'' alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor az árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A ''[[stagfláció]]'' olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas [[munkanélküliség]]gel jár együtt.
Az árszínvonal csökkenése a ''[[Defláció (közgazdaság)|defláció]]''. A ''defláció,'' vagyis a negatív infláció a [[gazdasági növekedés]]t fogja vissza, vagy egyenesen gazdasági visszaeséshez vezet. ''[[Árstabilitás]]'' alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor az árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A ''[[stagfláció]]'' olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas [[munkanélküliség]]gel jár együtt.
Az infláció a [[Kormány (állami szerv)|kormányok]] egyik rejtett adójellegű bevételének, az [[inflációs adó]]nak a forrása.
Az infláció a [[Kormány (állami szerv)|kormányok]] egyik rejtett adójellegű bevételének, az [[inflációs adó]]nak a forrása.



A lap 2017. december 14., 05:00-kori változata

Az infláció mértéke a világban (2009)

Az infláció avagy pénzromlás, hívták még pénzpuffasztásnak ill. pénzpuffadásnak is[1] a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése, a pénz vásárlóerejének romlása mellett. Jele általában a π (pi).

Az infláció fogalmának története

Eredetileg a latin eredetű infláció az orvos által használatos felfúvódást jelentette. Az amerikai polgárháborúban (1861-1865) a papírpénz nagymértékű számszerű emelkedésére utalt az ércpénzhez képest. Ez után terjedt el a közgazdaságtanban. Eredetileg a forgalomban lévő papírpénz mennyiségének a fedezet nélküli emelésére, vagyis a pénzrontásra utal. A kormányok gyakran éltek (élnek) ezzel a lehetőséggel a likviditási nehézségek kiküszöbölésére.

Az infláció hatása a gazdaságra

Az infláció ütemén kívül nagy jelentősége van az infláció kiszámíthatóságának és kiegyensúlyozottságának. A kiszámítható és kiegyensúlyozott inflációnak még nagyobb inflációs ráta mellett sincs negatív hatása a gazdaságra. Az árszínvonal csökkenése a defláció. A defláció, vagyis a negatív infláció a gazdasági növekedést fogja vissza, vagy egyenesen gazdasági visszaeséshez vezet. Árstabilitás alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor az árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas munkanélküliséggel jár együtt. Az infláció a kormányok egyik rejtett adójellegű bevételének, az inflációs adónak a forrása.

Típusai

Az infláció üteme alapján

Fájl:After WWII hungarian inflation papermoney by 1946.jpg
1 milliárd milpengő címletű Magyar inflációs bankjegy, 1946 júniusában
  1. Lassú (vagy kúszó) infláció évente csupán néhány százalék. A gazdaság számára az a kívánatos, ha az infláció mértéke a lassú infláció tartományába esik.
  2. Vágtató infláció nagyobb, mint néhány százalék, de a gazdaság az egyensúlyát megőrzi.
  3. Hiperinfláció pedig a gazdaság egyensúlyát felbillenti és csak kormányzati intézkedésekkel fordítható vissza. Több száz százalékos is lehet, már az árváltozás kezelhetetlenségét mutatja, amely már szétzilálja a gazdaságot.

Árstruktúra szerint

  1. Kiegyensúlyozott (arányos) infláció esetén a különböző termékek árai ugyanolyan mértékben emelkednek, ezért az árstruktúra nem változik.
  2. Aránytalan infláció amikor az abszolút árszint emelkedésekor, az egyes tételeknél az árarányok változnak. A nem kiegyensúlyozott infláció a változó árstruktúra révén az egyes társadalmi csoportok jövedelmét befolyásolja, ezáltal jövedelem-újraelosztó hatással bír.

Kiszámíthatóság alapján

  1. Kiszámítható infláció esetén az árszínvonal-változás mértéke éveken át ugyanakkora, így a gazdaság szerepelői tartósan alkalmazkodni tudnak a nagyobb léptékű, akár évi 8-10%-os inflációhoz is.
  2. A nem kiszámítható infláció rontja a gazdasági előretervezhetőséget, ezért hatékonyságvesztést eredményez.

A kiváltó indok alapján

Az árforradalom óta tudjuk, hogy az infláció egyik leglényegesebb kiváltó oka a gazdaságban jelen lévő pénzmennyiség nagymértékű növekedése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más, a reálgazdasághoz kapcsolódó tényezők nem idézhetnek elő árszínvonal-növekedést. Különböző elméletekkel igyekeznek a kiváltó okokat alátámasztani az egyes közgazdasági iskolák.

Piaci indok

  1. Keresleti inflációt a piacon az árszint emelkedését az aggregát kereslet [1] növekedése okozza. Ezt befolyásolhatja például a fogyasztási cikkeknek az országból való jelentős kiáramlása.
  2. Költséginfláció vagy kínálati infláció az aggregát kínálat csökkenése legtöbbször önköltségek növekedése miatt vezet árszint emelkedéséhez. Ide tartozik a munkaerő költsége, amire hat a foglalkoztatottak lakosságon belüli arányának, termelékenység vagy a munkaidő csökkenése.
Pénzpiaci indok
  1. Pénz vagy más értékpapír kibocsátása, jogszerűen a pénzügyi közösség által vagy a bankok engedély nélküli pénzlétrehozása, meghaladják a gazdasági növekedéssel kiváltott keresletet, ami a pénzpiaci árak csökkenéséhez vezet.
  2. Bizalom csökkenése a pénzügyi (monetáris) közösség pénze iránti a deficites közösségi gazdálkodás és/vagy a közösség politikája miatt, esetleg a spekulációs pénzkereslet függvényeként.
  3. Külkereskedelmi hiány (cserearányok romlása) csökkenti a pénznem utáni keresletet.
  4. A lakossági megtakarítások csökkenése, illetve a hitelállomány növekedése.

Megjelenési formája szerint

  1. Nyitott inflációnál az árakat a piac szabályozza a kereslettel és a kínálattal. Az infláció hatással van a munkanélküliségi rátára is. Rövid távon a munkanélküliség és az infláció között ellentétes irányú változás figyelhető meg. Ezt az összefüggést a Phillips-görbe szemlélteti. Hosszabb távon azonban megjelenhet a stagfláció, amelynél a magas munkanélküliségi rátához gyorsabb inflációs ütem társul. Ez utóbbiból levonható az a gazdaságpolitika számára lényeges következtetés, hogy a monetáris politikáért felelős központi bank illetve a fiskális politikáért felelős kormányzat által szabadabbra engedett infláció árán sem csökkenthető hosszú távon a munkanélküliség. Rövid távon (egy-másfél év) azonban igaz, hogy a megnövekedett infláció csökkenti a munkanélküliséget, míg az egyre alacsonyabb inflációs ráta növeli az állástalanok számát.
  2. Rejtett inflációt a statisztika nem mutatja. A vásárló az áruért különböző módszerekkel (borravaló, kenőpénz) többet fizet, mint amennyi bevétel a pénztárba kerül. Vagy romlik az áruk minőségét, azaz a vásárlók kevesebb használati értékhez jutnak ugyanannyi pénzért, mint korábban.
  3. Féken tartott inflációnál az állam a központi bankon keresztül csökkenti a forgalomban lévő pénz mennyiségét, vagy az árakat befagyasztja. A hatékonysága hosszú távon rossz, mert a gazdaság visszaeséséhez vezethet.

Az infláció mérése

Infláció mérésére egy adott időszak elején és végén, egy kiválasztott termékcsoport (fogyasztói kosár) mért árszínvonal hányadosát, vagyis az árindexet használják. Legismertebb árindex a termelői és a fogyasztói. A termékcsoportok különböző feltételek szerint összeállíthatók célcsoport számára.[2]

Inflációelméletek

Neoklasszikus inflációelmélet

A gazdaságban a pénzmennyiség növekedése okozza az inflációt.

Keynesi inflációelmélet

Keynesianizmus két lényeges dologban különbözik a neoklasszikus inflációelmélettől. Ha a pénzmennyiség növekedése okozza a keresletnövekedést, akkor a kínálat megemelkedik a szabad kapacitások kihasználásával, illetve pénz egy része a személyes vagyont növeli, így nincs hatással a keresletre. Tehát a kereslet növelése nem kell, hogy mindig inflációt okozzon.

Az osztrák iskola

Az osztrák közgazdász iskola terminológia meghatározása szempontjából az infláció növekedését a kibocsátott pénzmennyiség által okozott áremelkedéssel jelöli meg. A természetes áremelkedést az inflációból kizárja, mint például a kereslet növekedésének a hatását. Ezért egyszerű a kibocsátott pénzmennyiség által okozott inflációt megállítani, elég a kibocsátást abbahagyni. A gazdaság magától az egyensúlyi állapot felé tart, ha korlátozzák a pénzmennyiséget.

Irodalom

Lásd még

Külső hivatkozások

A fogyasztóiár-index Magyarországon (1985–)

Források

  1. Magyarosan - Nyelvművelő folyóirat. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvészeti osztálya. 2. évfolyam (1933) 69. old.
  2. KSH árindexek módszertana