„Szkerdilaidasz illír király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{Uralkodó infobox|név=Szkerdilaidasz|megnevezés=az Illír Királyság uralkodója|uralkodás_kezdete=[[i. e. 217]]|uralkodás_vége=[[i. e. 208]]–[[i. e. 205|205]] között|születési dátum=[[i. e. 280]]/[[i. e. 205|275]] körül?|halálozási dátum=[[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között|előd=[[Pinnész illír király|Pinnész]]|utód=[[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosz]]}}
{{Uralkodó infobox|név=Szkerdilaidasz|megnevezés=az Illír Királyság uralkodója|uralkodás_kezdete=[[i. e. 217]]|uralkodás_vége=[[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között|születési dátum=[[i. e. 280]]/[[i. e. 205|275]] körül?|halálozási dátum=[[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között|előd=[[Pinnész illír király|Pinnész]]|utód=[[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosz]]}}
'''Szkerdilaidasz''' (ógörög ''Σκερδιλαΐδας,'' latin ''Scerdilaedus;'' [[i. e. 280]]/[[i. e. 275|275]] körül? – [[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között) az ókori Illír Királyság uralkodója {{ie|217-től}} haláláig. Az országot az {{ie|3.}} század közepén katonailag megerősítő, az [[ardiaták]] törzséhez tartozó [[Agrón illír király|Agrón király]] testvéröccse volt. [[Teuta illír királyné|Teuta királyné]] {{ie|231}} utáni régensi uralma alatt az illír hadsereg főparancsnoka volt, különösen az {{ie|230.}} évi [[illír–epiróta háború]]ban tüntette ki magát. Unokaöccse, [[Pinnész illír király|Pinnész]] uralma és az illír állam társadalmi válsága alatt, az {{ie|220-as}} évek végén [[Pharoszi Démétriosz]] oldalán, [[aitólia]]i vagy [[makedónia]]i zsoldban különböző katonai kalandokba bocsátkozott. Az Illír Királyság trónját {{ie|217-ben}} foglalta el, és a [[Római Birodalom|Római Birodalmat]] pártolva makedónellenes politikát folytatott. Az [[első római–makedón háború]] során, {{ie|213-ban}} országának nagy része makedón megszállás alá került, Szkerdilaidasz pedig a hegyvidéki területekre húzódott vissza. I. e. 209–208-ban még visszafoglalta [[dasszaréták|Dasszarétiát]], és [[Longarosz dardán király|Longarosz]] [[dardánok (Balkán)|dardánjaival]] összefogva támadta Makedóniát. A háborút lezáró {{ie|205-ös}} [[phoinikéi béke]]kötés idején már fia, [[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosz]] volt az illír uralkodó. Agrón vérvonalát megszakítva az ő leszármazottai lettek az ókori Illír Királyság utolsó uralkodói: fia, III. Pleuratosz és unokája, [[Genthiosz illír király|Genthiosz]].
'''Szkerdilaidasz''' (ógörög ''Σκερδιλαΐδας,'' latin ''Scerdilaedus;'' [[i. e. 280]]/[[i. e. 275|275]] körül? – [[i. e. 208]]/[[i. e. 205|205]] között) az ókori Illír Királyság uralkodója {{ie|217-től}} haláláig. Az országot az {{ie|3.}} század közepén katonailag megerősítő, az [[ardiaták]] törzséhez tartozó [[Agrón illír király|Agrón király]] testvéröccse volt. [[Teuta illír királyné|Teuta királyné]] {{ie|231}} utáni régensi uralma alatt az illír hadsereg főparancsnoka volt, különösen az {{ie|230.}} évi [[illír–epiróta háború]]ban tüntette ki magát. Unokaöccse, [[Pinnész illír király|Pinnész]] uralma és az illír állam társadalmi válsága alatt, az {{ie|220-as}} évek végén [[Pharoszi Démétriosz]] oldalán, [[aitólia]]i vagy [[makedónia]]i zsoldban különböző katonai kalandokba bocsátkozott. Az Illír Királyság trónját {{ie|217-ben}} foglalta el, és a [[Római Birodalom|Római Birodalmat]] pártolva makedónellenes politikát folytatott. Az [[első római–makedón háború]] során, {{ie|213-ban}} országának nagy része makedón megszállás alá került, Szkerdilaidasz pedig a hegyvidéki területekre húzódott vissza. I. e. 209–208-ban még visszafoglalta [[dasszaréták|Dasszarétiát]], és [[Longarosz dardán király|Longarosz]] [[dardánok (Balkán)|dardánjaival]] összefogva támadta Makedóniát. A háborút lezáró {{ie|205-ös}} [[phoinikéi béke]]kötés idején már fia, [[III. Pleuratosz illír király|III. Pleuratosz]] volt az illír uralkodó. Agrón vérvonalát megszakítva az ő leszármazottai lettek az ókori Illír Királyság utolsó uralkodói: fia, III. Pleuratosz és unokája, [[Genthiosz illír király|Genthiosz]].


A lap 2017. november 17., 21:38-kori változata

Szkerdilaidasz
az Illír Királyság uralkodója
Uralkodási ideje
i. e. 217 – i. e. 208/205 között
ElődjePinnész
UtódjaIII. Pleuratosz
Életrajzi adatok
Születetti. e. 280/275 körül?
Elhunyti. e. 208/205 között
ÉdesapjaII. Pleuratosz
Testvére(i)Agrón
GyermekeiIII. Pleuratosz
Sablon • Wikidata • Segítség

Szkerdilaidasz (ógörög Σκερδιλαΐδας, latin Scerdilaedus; i. e. 280/275 körül? – i. e. 208/205 között) az ókori Illír Királyság uralkodója i. e. 217-től haláláig. Az országot az i. e. 3. század közepén katonailag megerősítő, az ardiaták törzséhez tartozó Agrón király testvéröccse volt. Teuta királyné i. e. 231 utáni régensi uralma alatt az illír hadsereg főparancsnoka volt, különösen az i. e. 230. évi illír–epiróta háborúban tüntette ki magát. Unokaöccse, Pinnész uralma és az illír állam társadalmi válsága alatt, az i. e. 220-as évek végén Pharoszi Démétriosz oldalán, aitóliai vagy makedóniai zsoldban különböző katonai kalandokba bocsátkozott. Az Illír Királyság trónját i. e. 217-ben foglalta el, és a Római Birodalmat pártolva makedónellenes politikát folytatott. Az első római–makedón háború során, i. e. 213-ban országának nagy része makedón megszállás alá került, Szkerdilaidasz pedig a hegyvidéki területekre húzódott vissza. I. e. 209–208-ban még visszafoglalta Dasszarétiát, és Longarosz dardánjaival összefogva támadta Makedóniát. A háborút lezáró i. e. 205-ös phoinikéi békekötés idején már fia, III. Pleuratosz volt az illír uralkodó. Agrón vérvonalát megszakítva az ő leszármazottai lettek az ókori Illír Királyság utolsó uralkodói: fia, III. Pleuratosz és unokája, Genthiosz.

Életútja

Szkerdilaidasz az ardiata törzsbeli illír királyi család tagja, II. Pleuratosz fia, Agrón király testvéröccse volt.[1] Miután életének főbb eseményei Polübiosz és Titus Livius történeti munkáiból ismertek, a feltehetően torzított Szkerdilaidasz / Scerdilaedus név a nyelvészeti kutatások szerint az északi illír területek felirataiból ismert Laidosz, Lédikaliosz, Lédietisz nevek valamelyikének feleltethető meg.[2] Születésének valószínűsíthető időpontját Neritan Ceka(wd) albán régész i. e. 280–275 körülre tette, abból kiindulva, hogy Szkerdilaidasznak i. e. 220-ban már házasulandó korú fia volt.[3]

Hadvezéri tevékenysége

Noha a történelmi forrásokban csak i. e. 230, az illír–epiróta háború kapcsán említik első ízben Szkerdilaidasz nevét mint az illír hadsereg fővezérét, feltehető, hogy már a korábbi években, az Agrón uralkodása alatti területszerző háborúkban is kitüntette magát. Miután az aitólok(wd) fölött i. e. 231-ben Medionnál(wd) aratott diadal híre Illíriában érte utol Agrónt, Luan Përzhita albán történész azt feltételezi, hogy a király öccse, Szkerdilaidasz vezette győzelemre az illír sereget.[4]

Agrón i. e. 231-ben bekövetkezett halála után özvegye, Teuta vette át mostohafia, Pinnész régenseként az uralkodást. Az illír hadsereg főparancsnoki tisztét ekkor már bizonyosan Szkerdilaidasz töltötte be. Teuta továbbvitte férje örökségét és folytatta területszerző hódításait: i. e. 230-ban kitört az illír–epiróta háború. Míg Teuta lemboszflottája a tenger felől vette be Onkhészmoszt, és ezzel az epiruszi fővárost, Phoinikét közvetlen közelről veszélyeztette, aközben Szkerdilaidasz ötezer harcosa élén északról, a Drinosz(wd) völgyében nyomult a város felé. Az epiróták fővárosa hamar elesett, a felmentésükre siető seregre pedig Polübiosz leírása szerint súlyos vereséget mértek, elsősorban Szkerdilaidasz hadi cselének köszönhetően, aki váratlan irányból, kora hajnalban támadt az epiróták táborára. A háború végül békekötéssel zárult, elsősorban az illírek kezdeményezésére, akiknek sürgősebb dolguk támadt: a királyság északkeleti részének lakossága fellázadt, és Longarosz király Dardániájához kívánt csatlakozni. A fegyverszünet megkötését követően Szkerdilaidasz leverte a dardánokkal szövetkező, fellázadt illíreket.[5] E kettős győzelem, valamint a hamarosan létrejött illír–epiróta–akarnaniai(wd) szövetség felértékelte az illírek katonai jelentőségét. Az i. e. 229–228. évi első római–illír háborúban azonban alulmaradtak a birodalommal szemben, jóllehet, Pinnészt meghagyták a rómaiak az Illír Királyság trónján.[6]

Teuta i. e. 227-ben bekövetkezett halála után Pharoszi Démétriosz vette nőül a kiskorú illír király, Pinnész anyját, Triteutát, ezzel az Illír Királyság de facto régense lett.[7] Szkerdilaidasz hűséget esküdött Démétriosznak, és a források tükrében kettejük szövetsége az évtized végére törést idézett elő az illír királyi családban: a Rómával i. e. 228-ban kötött békéhez hű Pinnésszel szemben nagybátyja és gyámja egyre inkább saját hatalmi törekvéseiket követték. Emellett Polübiosz krónikája szerint ezekben az években az Illír Királyságnak súlyos politikai válsággal kellett szembenéznie, Pinnész fennhatóságát semmibe véve a királysági területek ismét koinonokba kezdtek szerveződni (ún. illír társadalmi háború, i. e. 221–217). Démétriosz és Szkerdilaidasz i. e. 221–220 fordulóján kilencven lemboszból álló flotta élén Lisszoszból Peloponnészosz nyugati partvidékére hajóztak. Megostromolták Pülosz városát, de eredménytelenül, és kalandozásaikat ezután sem kísérte katonai siker. Végül Szkerdilaidasz negyven hajóval Naupaktosz(wd) kikötőjébe sietett. Ott az aitólok zsoldjába állt, és flottája élén végigfosztogatta az akhaiai(wd) partokat. Miután azonban egyre növekvő elégedetlenséggel szemlélte, ahogy az akhájok elosztják a hadi zsákmányt, ismét Pharoszi Démétrioszhoz csatlakozva a fiatal V. Philipposz makedón király zsoldosa lett. Szkerdilaidasz a maga részéről harminc lemboszt és 400 illír harcost ajánlott fel Makedónia Róma elleni harcához, évi 20 talentum megfizetése ellenében.[8] Ugyanebben az időszakban, i. e. 220 körül Szkerdilaidasz dinasztikus szövetséget kötött Amünandrosszal(wd), Athamánia(wd) királyával. Amünandrosz nőül adta Eurüdiké nevű leányát Szkerdilaidasz fiához, Pleuratoszhoz, aki később maga is illír király lett. Kettejük frigyéből született a római hódoltság előtti Illíria utolsó királya, Genthiosz.[9]

Nem sokkal később, i. e. 219 tavaszán kitört a második római–illír háború, amelynek során a rómaiak csakhamar megsemmisítették Pharoszi Démétriosz seregét, majd hadisarc fejében békét kötöttek Pinnész Illír Királyságával. A béke azonban nem lett tartós, i. e. 218-ban V. Philipposz már az aitólok ellen harcolt, és ebben szövetségese, Szkerdilaidasz is kivette részét, de mindösszesen tizenöt hajóval, és azok fejében is kompenzációt kért. Ennek az lehetett az oka, hogy Szkerdilaidasz igyekezett elkerülni a kenyértörést akár a makedónokkal, akár a rómaiakkal. Róma i. e. 217-ben követeket küldött Illíriába, hogy kérdőre vonják Pinnészt a hadisarc elmaradása miatt. Hogy az ifjú királlyal ezután mi történt, nem ismert a forrásokból, de még abban az évben eltűnt a politika színpadáról, és nagybátyja, Szkerdilaidasz lett az Illír Királyság uralkodója.[10]

Uralkodása

Uralkodása kezdetén Szkerdilaidasz váratlan fordulattal a makedónellenes politika útjára lépett. V. Philipposz késlekedett kifizetni az aitóliai háborúhoz felajánlott illír gályák kompenzációját, így Szkerdilaidasz válaszlépésként Leukasznál négy szövetséges hajót zsákmányolt, majd i. e. 216-ban megszállta Dasszarétiát és birodalmához csatolta Antipatreia, Khrüszondüón és Gertusz(wd) városait. Innen aztán további támadásokat intézett Makedónia, nevesül a Lükhniszi-tavak (a mai Ohridi- és Preszpa-tó) vidéke és Pelagónia(wd) ellen. V. Philipposz nem késlekedett a válaszlépéssel, hamarosan kiűzte Szkerdilaidaszt dasszarétiai hódításaiból, emellett elfoglalta Enkhelé koinonját és más vidékeket is. Szkerdilaidasz Rómához fordult, hogy segítségüket kérje a makedónok elleni harcban. [11]

Az i. e. 214-ben kitört első római–makedón háború(wd) idején Szkerdilaidasz Illíriája ennek megfelelően a rómaiak oldalán állt. A háború második évében, i. e. 213-ban azonban V. Philipposz hatalmas sereggel rohanta le az Illír Királyságot. Mélyen behatolt Szkerdilaidasz birodalmába, s mindössze két nap elteltével serege már az ország fővárosa, Lisszosz alatt vonult fel. A makedón király először a város feletti erődítés, Akrolisszosz(wd) bevételét tűzte ki célul. Seregének egyik szárnya a Lisszosz és Akrolisszosz között húzódó területen, valamint az Ardaxanosz (ma Gjadra) folyócska partján foglalta el rejtekállásait. A fősereg peltasztészei ezt követően megindították Akrolisszosz ostromát, amit a makedón sereg kőhajító gépei(wd) támogattak, majd a fősereg visszavonulást színlelt, hogy a várvédőket kicsalják. Így is történt, a visszavonuló ellenségre támadó akrolisszosziakat és lisszosziakat a folyóparti rejtekállást elfoglaló makedón harcosok meglepték és szétszórták, az akrolisszosziak visszavonulását pedig a két vár között várakozó szárny akadályozta meg. Akrolisszosz makedón kézre került, s másnap Lisszosz is megadta magát. Polübiosz krónikája szerint Lisszosz elestét hallva több illír város sietett hűséget esküdni a makedón királynak, aki egészen Szkodráig protektorátusa alá vonta a meghódított illíriai vidékeket. Ezzel Szkerdilaidasz országának területe jelentősen lecsökkent, ő maga pedig tartósan a partvidéket övező hegyvidékekbe szorult vissza, és el lett vágva római szövetségeseitől.[12]

Ennek ellenére amikor a római csapatokat vezénylő Marcus Valerius Laevinus(wd) i. e. 211-ben katonai segítséget kérve az Aitóliai Szövetséghez(wd), valamint Szkerdilaidaszhoz és fiához, Pleuratoszhoz fordult, utóbbiakat „az illírek királyai”-ként címezte. A hír hallatán V. Philipposz újult erővel támadt a Szkodrától északra fekvő illír területekre. A forrásokban ezt követően legközelebb i. e. 209 kapcsán találkozni Szkerdilaidasz nevével, aki a jelek szerint harcosaival a kérlelhetetlenül makedónellenes Aitólia hadseregéhez csatlakozott. Fiával, Pleuratosszal és Eroposz nevű hadvezérével együtt i. e. 208 folyamán bevonultak Dasszarétiába, elfoglalták Lükhniszt, és onnan támadták Makedóniát. Eközben szövetségesük, Longarosz Dardániája északról intézett támadásokat Makedónia ellen.[13]

Szkerdilaidasz halálának dátuma bizonytalan. A források szerint a háborút lezáró i. e. 205. évi phoinikéi béke idején az illíreket már csak fia, III. Pleuratosz képviselte, ebből arra következtethetni, hogy Szkerdilaidasz időközben meghalt.[14] Ezek szerint Szkerdilaidasz már nem érhette meg, amikor a phoinikéi béke nagyrészt helyreállította az Illír Királyság területi egységét.[15]

Jegyzetek

  1. ↑ Wilkes 1992 :167.; Ceka 2013 :153. Ugyanakkor Šašel Kos 2013 :178. külön magyarázat nélkül megjegyzi, hogy az Agrón és Szkerdilaidasz közötti testvéri kapcsolat téves feltételezés.
  2. ↑ Wilkes 1992 :71.
  3. ↑ Ceka 2013 :182.
  4. ↑ Përzhita 2012 :117.
  5. ↑ Wilkes 1992 :158–159., 167.; Jacques 2009 :121.; Përzhita 1992 :119. (a végső illír–epiróta összecsapás elmaradásának okaként azt említi, hogy Szkerdilaidasz párbajt vívott az ellenség fővezérével, amiben utóbbi alulmaradt); Ceka 2013 :153., 177–178.
  6. ↑ Pollo & Puto 1981 :17–18.; Wilkes 1992 :159–162.; Schütz 2002 :72.; Jacques 2009 :121–122.; Përzhita 1992 :120.; Ceka 2013 :178–181.; Šašel Kos 2013 :177–178.; Zavalani 2015 :19–21.
  7. ↑ Pollo & Puto 1981 :18.; Wilkes 1992 :162.; Ceka 2013 :181.; Šašel Kos 2013 :178.
  8. ↑ Wilkes 1992 :163.; Schütz 2002 :72.; Përzhita 2012 :120.; Ceka 2013 :182–183., 404.; Šašel Kos 2013 :178.;
  9. ↑ Wilkes 1992 :163.; Ceka 2013 :182.
  10. ↑ Pollo & Puto 1981 :18. (a források közül egyedüliként Róma protezsáltjaként említik Szkerdilaidaszt); Wilkes 1992 :163–164.; Ceka 2013 :183–184.; Šašel Kos 2013 :178–179.
  11. ↑ Wilkes 1992 :164–165.; Schütz 2002 :72.; Përzhita 2012 :121.; Ceka 2013 :184–185., 187., 210.
  12. ↑ Wilkes 1992 :166–167.; Ceka 2013 :187–188.
  13. ↑ Përzhita 2012 :122.; Ceka 2013 :189., 282.
  14. ↑ Jacques 2009 :122.; Ceka 2013 :189–190. Wilkes 1992 :170. tévesen a béketárgyaláson megjelentek között említi.
  15. ↑ Ceka 2013 :189–190.

Források

  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Përzhita 2012: Luan Përzhita: Skerdilaidi – komandant ushtarak dhe sundimtar i shtetit ilir (217–205 para Krishtit) / Skerdilaid – military leader and ruler of the Illyrian state (B.C. 217–205). Iliria, XXXVI. évf. (2012) 109–122. o.
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Šašel Kos 2013: Marjeta Šašel Kos: The Roman conquest of Illyricum (Dalmatia and Pannonia) and the problem of the northeastern border of Italy. Studia Europaea Gnesnensia, VII. évf. (2013) 169–200. o.
  • ↑ Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szkerdilaidasz_illír_király&oldid=19343806”