Módosítások

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
PIM linkek javítása (WP:BÜ), apróbb javítások
'''Kelen Imre''' Emery Kelen, Emerich Kelen ([[Győrsziget]], [[1896]]. [[december 22.]] – [[Bécs]], [[1978]]. [[október 9.]])<ref>http://opacresolver.pim.hu/index.jsp?from_page=details&page=details&dbname=gyujtemeny_kat_bib&bib1id=1&bib1field=0&term=Kelen+Imre+%281896-1978%29+%7C60463%7C407847&b_from_page=result&b_dbname=database_lek&b_group=0&b_bib1id=4&b_bib1field=0&b_term=459999&b_too_many_records=false&b_rc=37&b_pos=33&b_offset=31&b_stepsize=10&b_oldOffset=100000 auth/PIM459999</ref> karikaturista, grafikus, író, televíziós rendező - az egykori genfi székhelyű [[Népszövetség]] hivatásos rajzolója
 
== Életútja ==
A Rába folyó és a [[Rábca]] torkolata által közrezárt területet a [[Győr]]iek Győrszigetnek hívják, amely helyen született Kelen Imre. Iskoláit helyben végezte, majd a fővárosba került. Az I. világháború idején behívó parancsának eleget téve harcolt az [[Osztrák-Magyar Monarchia]] hadseregében. Helytállásáért Magyar Katonai Kereszt kitüntetést kapott. 1917-ben hazatérte után a ''Szamár'' című politikai élclapban jelentek meg első rajzai kezdetben közel két esztendőn át. Rajzai révén egyre népszerűbb lett, s 1918-tól fogva már a kor legjelentősebb élclapja, a [[Borsszem Jankó]] is lehozta karikatúráit, de publikált a ''Színház'', a [[Színházi Élet]], az ''Érdekes Újság'', valamint a ''Divat'' hetilapoknak, s rajzai megjelentek a konkurens vicclapokban, mint a ''Bolond Istók'', és a ''Mátyás Diák''. A ''Szamár'' nevű lap megszűnte után az ''Április'' (1918-1919) nevű politikai élclap szerkesztőségében dolgozott, olyan kollégák társaságában, mint [[Vértes Marcell]], [[Major Henrik]], [[Pólya Tibor]], [[Bíró Mihály]]. A lap a [[Tanácsköztársaság]] leverését követően megszűnt, szerkesztősége feloszlott. Ebben a baloldali politikai élclapban rajzolók, a megtorlás elől külföldre távoztak. Kelen Imre 1919-ben [[München]]be emigrált, ahol kezdetben Hans Hofmann (1880-1966) müncheni festőiskolájában képezte magát.
 
[[München]]ben közel három éven keresztül a ''Lustige Blatter'' számára dolgozott, de rajzai megjelentek a ''Jugend'', és a ''Meggendorfer Blatter''-ben is. Majd [[Berlin]]ben találkozott honfitársával Dezső Alajossal (Aloysius Derso 1888–1964), aki szintén karikaturistaként kereste kenyerét a Német fővárosban.<ref name="Magyar Magazin 1929">Magyar Magazin, 1929. június 1. II. évfolyam 6. szám | Kelen Imre karikatúrái / 24-27 oldal</ref> Találkozásuk és barátságuk meghatározta kettejük közös pályáját az elkövetkezendő évtizedekre. Hasonló világlátásuk, rajznyelvi azonosságuk, egymást inspiráló humoruk, bajtársias őszinteségük révén életre szóló közös munkálkodást eredményezett, legyenek a világ bármely részén. [[Berlin]]ből [[Genf]]be utaztak (1922) a nemzetközi béketárgyalások akkori helyszínére.
 
''A genfi konferencia aztán megalapozta a mi úgynevezett karrierünket'' - mondja Kelen<ref> name="Magyar Magazin, 1929. június 1. II. évfolyam 6. szám | Kelen Imre karikatúrái / 24-27 oldal<"/ref> majd így folytatja - ''Ezt a zsánert, a politikai karikatúrát, mi csináltuk először és később a konferenciák során már hivatásos és hivatalos politikai rajzolókká léptünk elő. Dezsővel együtt albumot adtunk ki, híres politikusok karikatúra-sorozatát. Az albumnak váratlanul nagy sikere lett, s ettől kezdve egymás után kaptuk a megrendeléseket a világlapoktól, egy zürichi kiadótól pedig egy megbízást újabb albumra.''
 
Kelen nemzetközi ismertsége foglalkoztatott művésszé tette. Éveken keresztül dolgozott [[Párizs]]ban a Matin valamint a berlini Ullstein Kiadó szerződéses rajzolójaként. Munkái megjelentek Európa szerte, publikált egyebek mellett a brit Illustrated London News, a francia Le Rire, és a svájci Tribune de Genève, sőt túl lépve az öreg kontinens határait, az amerikai Tempo Magazin hasábjain is. 1938-ig Európát járta, de gyakorta látogatott haza, Magyarországra is. Magyar lapok számára rendszeresen küldi postai úton rajzait bárhol is állomásozzon Kelen. A ''Magyar Magazin'' (1928-1930), ''Az Est'' lapok évkönyveiben, ''Az Újság Vasárnapja'', valamint a ''Tolnai Világlapja'', a ''Délibáb'' hetilap, a ''Színházi Élet'' hasábjain jelentek meg Kelen rajzai idehaza.
Amerikába emigrált. 1938 őszén elhagyták Dezső Alajossal közösen Európát, a fokozódó háborús helyzet, valamint a Magyarországon 1939 január elsejétől életbe lépő, korlátozó törvények miatt.
 
1938 október 13-án érkeztek [[New York]]ba, ahol Kelen és Dezső közös munkásságukat tovább folytatták. Kelen dolgozott az Esquire, [[New York Times]], a The New York Post, Christian Science Monitor továbbá a [[Washington Post]] számára. 1948-tól a megalakuló [[Egyesült Nemzetek Szervezete]] Információs Hivatal tanácsadója, majd televíziós vezető producere lett.
 
Nyugdíjba vonulását követően a rajztollat letéve elsősorban könyveket írt. [[Dag Hammarskjöld]], az [[ENSZ]] második főtitkárának életútját több kötetben is nyomon követi. Termékeny íróként is. Írt több maga illusztrálta gyermekkönyvet is és számos kötete, a diplomáciával, politikusokkal foglalkozik. Utolsó éveiben [[Bécs]]ben élt, és ott is hunyt el. Élete során számos kollektív kiállításon szerepeltek munkái. Kezdetben "A konferenciák aranykora" címmel Kelen és Dezső közös kiállítás-sorozatát ismerhette meg a világ 1934-ben, Genfben. Majd Londonban, ahol a gyűjteményes kiállításukat Sir John Simon, az akkori brit külügyminiszter nyitotta meg. 1977-ben [[Budapest]]en, [[Magyarok Világszövetsége]] kezdeményezésére rendeztek kiállítást 80, külföldön élt vagy élő, magyar származású képzőművész munkáiból a [[Műcsarnok]]ban, amelyen egyebek mellett Kelen néhány munkája is szerepelt.
 
{{Portál|Művészet}}
 
[[Kategória:Magyar karikaturisták]]
[[Kategória:Magyar grafikusok]]
478 910

szerkesztés

Navigációs menü