Kusánok

A kusánok, kínai nevükön jüecsik (月氏 vagy 月支), vagy tokhárok kelet-iráni nyelvű nép voltak.

A kusánok nyelve

Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy amit – régi görög források alapján – a nyelvészeti szakirodalom ma tokhár nyelvnek nevez, valójában nem a tokhárok/kusánok/jüecsik nyelve volt. Az úgynevezett tokhár nyelv ugyan indoeurópai nyelv, de nem indoiráni.

A kusánok nyelve az utóbbi évek kutatásai alapján a szaka nyelvhez közelálló kelet-iráni típusú nyelv volt.

Történetük

Az afanaszjevói kultúra területe a korai andronovóitól keletre.

A tokhárok keletre vándorlása

Az Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület területén i. e. 2300–1500 között az afanaszjevói kultúra volt az első termelő, földművelő-állattenyésztő kultúra. Népessége búzát, árpát termesztett, kecskét, juhot, marhát, baktriai tevét és lovat – étkezési céllal, igavonónak ökröket használtak – tartott. Mindezekkel és a fémművességgel, valamint a keréken való szállítás módszerével valószínűleg ők ismertették meg Észak-Kína népességét. Több régész a kultúra népét a keletre vonuló tokhárokkal azonosítja, mert az észak-kínai nyelvi terminológiák mindezekre egy indoeurópai nyelvből, valószínűleg a tokhárokéból származnak.

I. e. 1000 körülről származó késő bronzkori temetőt tártak fel 1986-ban a hszincsiangi Gumu Gou-ban, a tokhárok területén. Megvizsálták 19 koponya – 11 férfi és 8 nő – koponyáját. Antropológiai jellemzőik alapján mindegyik európai jellegű volt, de ezen belül két típushoz lehetett sorolni őket. Az egyik az andronovói kultúra formáihoz, a másik az andronovói előtti afanaszjevói formához állt közel. Kínai (Han-kori) jellemzőket nem találtak. Kézenfekvő, hogy a sírok az andronovói-iráni csoportok előrenyomulását jelezték a mai kínai területekig.

A Jüecsi Birodalom

A tokhárok kínai neve a yuezhi azaz jüecsi volt, ami azt jelenti, hogy a Hold népe. Az i. e. 1. évezred közepén nagy sztyeppei birodalmuk volt, a Jüecsi Birodalom, amelyik Kína északi szomszédjaként Koreától nyugatra az Irtis vidékéig terjedt. A kusánok, hsziungnuk és szakák döntő szerepet játszottak a magyarok lovas nomád életmódra való áttérésében az i. e. 1. évezredben.

A jüecsik nyugatra majd délre vándorlása

A jüecsik nyugatra, majd délre vándorlása

A hsziungnuk megdöntötték a Jüecsi Birodalmat, Maotun és fia, Laosang i. e. 174-ben mért rájuk döntő vereséget. Laosang sanjü megölte a jüecsi uralkodót, és az ősi szokást követve koponyájából ivócsészét készíttetett. A jüecsik kisebb része délre a Nan-san hegység és a Kuku-nór vidékére ment, ahol beolvadtak a tibetiek elődeibe, akiket a kínaiak kiangoknak neveztek.

Nagyobb részük nyugat felé nyomult, megtámadta a Tiensan keleti részén élő vuszunokat és megölte királyukat. A vuszunok azonban valószínűleg a hsziungnuk segítségével továbbűzték őket. Ezután a Tiensan nyugati részén elő szajvangok földjét foglalták el, de i. e. 160 körül a hsziungnuk és a vuszunok innen is elűzték őket. Egy részük ekkor helyben maradt és beolvadt a szajvangokba és a vuszunokba, de nagyobb részük tovább vonult nyugat felé.

A jüecsik ezután egy időre eltűnnek a forrásokból. i. e. 139-ben Vu kínai császár nyugatra küldte diplomatáját, Csang Csient, hogy keresse meg a jüecsiket és hozzon létre velük egy kínai-jüecsi szövetséget a hsziungnuk ellen. Csang nem volt szerencsés, a minden utat ellenőrző hsziungnuk fogságába esett. Tíz évet töltött ott, mire sikerült továbbmennie és megtalálnia a jüecsiket, akik azonban a hsziungnukhoz fűződő rossz emlékeik miatt nem hajlottak a szövetségre. Ekkor, i. e. 129-ben a jüecsik az Amu-darja (Óxosz) felső folyásánál laktak.

i. e. 128-ban az ászik és szakák a Szir-darján átkelve hódításba kezdtek. A jüecsik ekkor az ászik ellenőrzése alatt Szogdia birtokába jutottak. Ezekről az eseményekről beszámol Sztrabón és Pompeius Trogus is, aki említi a tokhárokat. Ez valamint a Ptolemaiosz Klaudiosz által a vélhetően a Kuku-nór és a Nan-san hegység vidékén említett Thaguron hegy és Thogara helység segít azonosítani a jüecsiket a tokhárokkal.

Kusán Birodalom

A jüecsik i. e. 100 az Oxus (Amu-darja) folyón átkelve leigázták Baktriát. Ezután egy ideig széttagolt részfejedelemségekben éltek, de i. sz. 10 körül Kudzsula Kadphiszész, a Kusán-dinasztia megalapítója egyesítette őket, és ezzel megkezdte a Kusán Birodalom kiépítését. A tokhárokat ezután kusánok néven is emlegetik.

50 körül a kusánok öt törzse – kínai nevük: Hsziúmi, Suangmi, Hszidun, Dúmi és Guisu-ang vagy Kuei-sang – továbbvándorolt Indiába, ahol újra egyesültek és létrehozták az észak-indiai Kusán Birodalmat.

Források

• ↑ Historical Dictionary: Afanasevo culture: Afanasevo culture. History Today. (Hozzáférés: 2011. szeptember 8.)
• ↑ Kuzmina–Mallory Indo-Iranians: Elena Efimovna Kuzmina, J. P. Mallory. The origin of the Indo-Iranians. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 8. 
• ↑ Harmatta Magyarok görög forr: Harmatta János. A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban, Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó, Budapest (1997). ISBN 963-506-108-0 
• ↑ Vásáry Jüecsik: Vásáry István: A jüecsi népvándorlás (A régi Belső-Ázsia története
• ↑ Makkay Indoeurópai: Makkay János. Az indoeurópai népek őstörténete. Gondolat•Budapest (1991). ISBN 963-282-418-0 
• ↑ Aradi Kusánok: Aradi Éva. Egy szkíta nép: a kusánok – A Hold fiainak története. Hun-idea Kiadó, Budapest (2008). ISBN 978-963-7014-35-2