„Tesla-tekercs” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
[[Fájl:Későbbi Tesla tekercs kapcsolása.jpg|bélyegkép|250px|Tesla-tekercs (CTC) kapcsolási rajza (ez a tekercs a későbbi Tesla-tekercsekhez tartozik)]]
[[Nikola Tesla (feltaláló)|Nikola Tesla]] [[1891]]-ben építette meg a róla elnevezett teslaTesla-tekercset. A '''Tesla-tekercs''' legalább két légmagos tekercsből áll, ami [[Elektromos feszültség|nagyfeszültséget]] állít elő nagyfrekvencián. A nagyfeszültség {{szám|10000}} V-tól akár {{szám|10000000}} V-ig terjedhet, a [[frekvencia]] pedig több MHz<ref>1 MHz=10<sup>6</sup> Hz</ref> is lehet, általában 25&nbsp;kHz és 2&nbsp;MHz között mozog. A teslaTesla-tekercs abban különbözik a transzformátortól, hogy a primer és szekunder áramköre is rezonanciában van az üzemi frekvenciával,<ref>Azzal a frekvenciával, melyen a készülék üzemel. Ez nem azonos a meghajtó hálózat frekvenciájával</ref> a bevezetett feszültség frekvenciáját megváltoztatja, valamint abban, hogy légmagos kialakítású. A tekercsek tápellátását célszerűen [[transzformátor]] biztosíthatja. Tesla volt az első, aki az [[Rezonancia|elektromos rezonancia]] jelenségét a gyakorlatban is megvalósította és felhasználta.
 
Tesla több, különböző rendeltetésű és működésű Tesla-tekercset épített, ezek mindegyike egy-egy új felhasználási terület alapjait hozta létre, fejlesztései a nagyfrekvenciás [[generátor]]oknak, az [[elektromos áram]] vezeték nélküli továbbításának, az elektroterápiás készülékeknek, valamint az összes ma használatos hírközlő berendezésnek az alapvető elemévé váltak.
Ezen kívül a fő [[oszcillátor]]t alkotó két nagy tekercsen kívül Tesla egy harmadik tekercset is alkalmazott, amit "extra tekercs"-nek nevezett. Tesla az erősítő adóval folytatott kísérletei során folyamatos és megszakított hullámokkal dolgozott.
 
== Egyenáramú teslaTesla-tekercs (DCTC) ==
Tesla a váltóáram népszerűsítésével és használatával lett leginkább népszerű. Az eredeti teslaTesla tekercs is váltakozóárammal működött, nem túl jó hatásfokkal. Ma már léteznek a félvezetős FET-es, illetve IGBT-s tekercsek, amiknek sokkal jobb a hatásfokuk. A kettő között foglalja el helyét az egyenáramú, de nem félvezetőkből megépített meghajtással rendelkező, alapvetően nagyfeszültséget igénylő DCTC.
 
A legegyszerűbb DCTC meghajtása áll egy nagyfeszültségű transzformátorból (esetleg egy hozzá készített feszültség sokszorozóból), egy egyutas, kétutas, vagy graetz egyenirányításból, és egy hozzá tartozó nagyfrekvenciás fojtásból. Fontos, hogy az egyenirányítás diódái nagyfrekvenciások legyenek. <!-- akkor teljes mértékben árnyékolni kell őket, hiszen a szekunder körül hatalmas a nagyfrekvenciás elektromágneses tér, ami veszélyes a félvezetőkre nézve. --> A hálózat irányában zavarszűrőket kell elhelyezni, hogy a hálózat felé ne jusson vissza semmiféle nagyfrekvenciás komponens, másrészt az ívhúzások miatt zavarná a hálózat működését. A legjobb megoldás, ha az egész meghajtást beletesszük egy [[Faraday-kalitka|Faraday-ketrec]]be. A DCTC-nél kötelező a forgó szikraköz használata, mivel ha statikus szikraközünk van, nem fogja feltölteni a kondenzátort, mivel egyenáram szempontjából a kondenzátor szakadást jelent. De a forgó szikraköznél van olyan pillanat, amikor a szikraköz teljesen rövidzárként viselkedik, így az egyenáram fel fogja tölteni a kondenzátort, és a megfelelően kiszámolt sebességgel üzemelő forgó szikraköz épp akkor süti ki, mikor maximum feszültségre töltődött fel a primerköri kondenzátor. Van egy nagy előnye a DCTC-nek, mégpedig az, hogy akármekkora lehet a kondenzátor értéke, a forgó szikraköz sebességétől, és a meghajtó áram nagyságától függően.
Névtelen felhasználó

Navigációs menü