„Theatinusok temploma (München)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
a München építményei kategória eltávolítva; München keresztény templomai, kolostorai kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
29. sor: | 29. sor: | ||
{{portál|Németország|-|Történelem}} |
{{portál|Németország|-|Történelem}} |
||
[[Kategória:München |
[[Kategória:München keresztény templomai, kolostorai]] |
||
[[Kategória:Németország katolikus templomai, kolostorai]] |
[[Kategória:Németország katolikus templomai, kolostorai]] |
||
[[Kategória:Barokk építészet]] |
[[Kategória:Barokk építészet]] |
A lap 2017. szeptember 13., 17:48-kori változata
Theatinusok temploma | |
Szent Kajetán-templom Theatinerkirche | |
A Theatinusok temploma | |
Település | München |
Cím | München, Bajorország |
Megnyitás | 1675. június 11. |
Építési stílus | barokk építészet |
Építész(ek) |
|
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | templom |
Tulajdonos | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 08′ 31″, k. h. 11° 34′ 35″Koordináták: é. sz. 48° 08′ 31″, k. h. 11° 34′ 35″ | |
Theatinusok temploma weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Theatinusok temploma témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Thienei Szent Kajetánnak szentelt templom eredete egy fogadalmon alapszik, amelyet Henrietta Adelheid savoyai hercegnő (1636–1676), Ferdinánd Mária bajor választófejedelem hitvese tett 1659-ben, amelynek értelmében a trónörökös megszületését akarta egy udvari templom építésével meghálálni. Ez egyben a theatinus szerzetesek rendi temploma is lett volna. A templom a müncheni Theatinerstraße 22. szám alatt található.
Miksa Emánuel trónörökös herceg megszületése után Agostino Barelli olasz építész kapta meg Ferdinand Máriától a megbízást, amely minden eddigit elhomályosító templom építésre szólt. A templom alapkövét 1663-ban fektették le. Mintája a római Sant’Andrea della Valle templom volt.
1675-ben szentelték fel. Ez lett az első olasz késő barokk stílusú templom, amelyet az Alpoktól északra építettek fel. Felszentelése után udvari templomi funkciót is betöltött, kriptája a Wittelsbachok egyik fontos temetkezőhelye lett (a Miasszonyunk temploma (Frauenkirche) mellett). A korabeli szokások szerint az elhunytaknak csak a testét helyezték el a kriptában, szívüket máshol, általában a Altöttingi kegykápolnába, külön szívurnákba tették. Jelenleg (2012) a kriptában a Wittelsbach uralkodócsalád 47 tagja nyugszik, köztük több bajor választófejedelem és király.
Irodalom
- Georg Dehio (Begr.), Ernst Götz (Bearb.): München und Oberbayern (Handbuch der Deutschen Kunstdenkmäler; 4). Deutscher Kunstverlag, München 1990, ISBN 3-422-03010-7, S. 705.
- Klaus Gallas: München. Von der welfischen Gründung Heinrichs des Löwen bis zur Gegenwart; Kunst, Kultur, Geschichte (DuMont-Dokumente: DuMont-Kunst-Reiseführer). DuMont, Köln 1979, ISBN 3-7701-1094-3.