„Ahura Mazdá” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor: 6. sor:
A Zoroaszter-hívők szent könyvében, az [[Aveszta|Avesztá]]ban tükröződő fejlettebb vallási állapotban Ahura Mazdát a jótékony szellemmel azonosították, aki nyíltan szembehelyezkedik a rombolóval. Minden bölcsesség tudója, bőkezű, egyenes, és minden jó teremtője. A jótékony és a gonosz szellemet az Avesztában úgy fogják fel, mint egymást kölcsönösen korlátozó, örökkévaló lényeket. Egyikük a magasban él, másikuk a mélyben, s közbül a világ a csataterük. Későbbi forrásokban (a 3. századtól) Zurvánt (Idő) tették a két iker, Ormazd és Ahriman (Angra Mainju) atyjává, akik - az ortodox mazdaizmusban - felváltva uralkodnak a világon Ormazd végső győzelméig.
A Zoroaszter-hívők szent könyvében, az [[Aveszta|Avesztá]]ban tükröződő fejlettebb vallási állapotban Ahura Mazdát a jótékony szellemmel azonosították, aki nyíltan szembehelyezkedik a rombolóval. Minden bölcsesség tudója, bőkezű, egyenes, és minden jó teremtője. A jótékony és a gonosz szellemet az Avesztában úgy fogják fel, mint egymást kölcsönösen korlátozó, örökkévaló lényeket. Egyikük a magasban él, másikuk a mélyben, s közbül a világ a csataterük. Későbbi forrásokban (a 3. századtól) Zurvánt (Idő) tették a két iker, Ormazd és Ahriman (Angra Mainju) atyjává, akik - az ortodox mazdaizmusban - felváltva uralkodnak a világon Ormazd végső győzelméig.


Ebből a felfogásból tükröződik vissza valami a manicheizmusban, ahol az Istent néha Zurvánnak hívják, Ormazd pedig az ő első emanációja, az Első Ember, akit legyőzött a sötétség romboló szelleme, de akit megment az Isten második emanációja, az Élő Szellem.
Ebből a felfogásból tükröződik vissza valami a [[manicheizmus]]ban, ahol az Istent néha Zurvánnak hívják, Ormazd pedig az ő első [[emanáció]]ja, az Első Ember, akit legyőzött a sötétség romboló szelleme, de akit megment az Isten második emanációja, az Élő Szellem.


==A zoroasztrizmus==
==A zoroasztrizmus==

A lap 2017. szeptember 6., 09:05-kori változata

Ahura Mazdá (avesztai: „Bölcs Úr”), másképp Ormizd, vagy Ormazd, az uralkodó isten az ókori iráni vallásban, különösen Zoroaszter iráni próféta vallási rendszerében (Kr. e. VII-VI. sz.). Zoroaszter (más néven Zarathustra) monoteista vallása minden isten tiszteletét elvetette, kivéve Ahura Mazdáét. Dárajavaus (I. Dareiosz) perzsa király (ur. Kr. e. 522-486) és utódai a legnagyobb istent és az igazságos király védelmezőjét tisztelték benne.

Zoroaszter tanítása szerint Ahura Mazdá teremtette a világegyetemet és a kozmikus rendet, amelyet fenn is tart. Ő teremtette az első hat – későbbi hagyomány alapján: hét – lényt, amelyek együttes neve: Ames(z)a Szpenta.[1] Az emelett létező szent lelke (szelleme) a Szpenta Mainju,[2] amely egyszerre képviseli Ahura valamely sajátosságát és vele szemben áll Angra Mainju (Ahriman), a hazugság, sötétség és halál szelleme. A két szellem egymás elleni küzdelme alkotja a világtörténelmet.

A Zoroaszter-hívők szent könyvében, az Avesztában tükröződő fejlettebb vallási állapotban Ahura Mazdát a jótékony szellemmel azonosították, aki nyíltan szembehelyezkedik a rombolóval. Minden bölcsesség tudója, bőkezű, egyenes, és minden jó teremtője. A jótékony és a gonosz szellemet az Avesztában úgy fogják fel, mint egymást kölcsönösen korlátozó, örökkévaló lényeket. Egyikük a magasban él, másikuk a mélyben, s közbül a világ a csataterük. Későbbi forrásokban (a 3. századtól) Zurvánt (Idő) tették a két iker, Ormazd és Ahriman (Angra Mainju) atyjává, akik - az ortodox mazdaizmusban - felváltva uralkodnak a világon Ormazd végső győzelméig.

Ebből a felfogásból tükröződik vissza valami a manicheizmusban, ahol az Istent néha Zurvánnak hívják, Ormazd pedig az ő első emanációja, az Első Ember, akit legyőzött a sötétség romboló szelleme, de akit megment az Isten második emanációja, az Élő Szellem.

A zoroasztrizmus

Jegyzetek

  1. Akadémiai lexikonok: Világvallások A-Zs; 2009
  2. David Douglas: Eltűnt kultuszok atlasza