„Neville–Percy-viszály” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
a (→‎1454: File: → Fájl:)
a (ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
== Kezdetek ==
[[Fájl:Armoiries Studigel de Bitche.svg|180px|bélyegkép|bal|Henry Percy, Northumberland grófjának címere]]
A [[15. század]] elején Észak-Angliát tradicionálisan két nagy család, a Percyk és a [[Neville család|Neville-ek]] uralták már csaknem száz éve. A Percyk az 1400-as évek elején veszítettek a hatalmukból, mivel elbukott a király, [[IV. Henrik angol király|IV. Henrik ]] elleni lázadásuk, a Neville-ek viszont elképesztő ütemben gyarapodtak, elsősorban ügyes házasodásaiknak köszönhetően. Az évszázad első öt évtizedében megszerezték többek között Salisbury és Warwick grófi címét.<ref name="R1">John Gillingham: ''A Rózsák Háborúja'', 106-107. oldal {{ISBN |963-09-2593-1}}</ref>
 
Hagyományosan a Percyk voltak az urai Északkelet-Angliának, míg a Neville-ek alkották Északnyugat-Anglia domináns családját. Tagjaik sok pénzzel és nagy hatalommal járó pozíciókat birtokoltak, valamint fegyveres erővel felügyelték a [[Skócia|skót]] határ rájuk eső szakaszát. A skót határvidék kormányzói posztja rendkívül jó pénz- és hatalomszerzési lehetőség volt, így annak joga apáról fiúra szállt a két családban. Mivel a kormányzóktól elvárták, hogy hatalmas juttatásukból állandó fegyveres sereget tartsanak fenn, a két családnak magánhadsereg állt rendelkezésére.<ref name=B21> Nevillfeast:{{cite web | url = https://nevillfeast.wordpress.com/2010/06/28/the-nevill-percy-feud/ | title = The Nevill-Percy feud | accessdate = 2015-12-23}}</ref>
A tanács felszólította Egremontot, hogy jelentkezzen katonai szolgálatra [[Franciaország]]ba, de ő nem tett eleget az utasításnak. [[1453]]. augusztus 24-én Egremont és testvére, Richard Percy fegyveresek élén megzavarta Thomas Neville, Salisbury második fiának lakodalmi menetét Heworth-nál, [[York]] közelében. Az akcióban, amely [[Heworth Moor-i összecsapás]]ként híresült el, kevesen sérültek meg. Salisbury azonnal legidősebb fiáért Warwickért küldött, aki öt éve nem járt otthon. Warwick azonnal északra indult.<ref name=B21/><ref name=A21/>
 
Az ellenségeskedés folyt tovább, mindkét oldal zaklatta a másik bérlőit, rongálta vagyontárgyait: John Neville Northumberland cattoni házát dúlta fel, Richard Percy Neville gargrave-i bérlőit terrorizálta. A királyi tanács mindössze egy helytelenítő levelet küldött, ami kiábrándította Salisburyt, aki abban bízott, hogy Egremontot és embereit bíróság elé állítják.<ref name="R2">John Gillingham: ''A Rózsák Háborúja'', 108-109. oldal {{ISBN |963-09-2593-1}}</ref> York polgármestere megpróbált közvetíteni a két család között, de 1453 október 20-án a Neville-k és a Percyk csapatai felvonultak, és három napon át fenyegető közelségben, alig hat kilométerre voltak egymáshoz. Végül nem csaptak össze, de a szenvedélyek nem csitultak.<ref name=A21/>
 
== 1454 ==
A viszály ezzel országos szintre emelkedett.<ref name="R2"/>
 
1454 májusában – [[VI. Henrik angol király|VI. Henrik]] betegsége alatt – York lett a régens, és úgy döntött, hogy a Neville-ek javára rendezi az ügyet. A parlamenttel határozatot hozatott, amely szerint vagyonelkobzással büntethetik azt, aki az idézés ellenére nem jelenik meg a királyi tanács előtt. Egy másik döntéssel elmarasztalták a Percyket, mert hatalmukat dél felé, Yorkshire-re is megpróbálták kiterjeszteni. Ezeket a rendeleteket számos idézés követte, amelyeknek a Percy-k nem tettek eleget.<ref name="R198">John Gillingham: ''A Rózsák Háborúja'', 110-115. oldal {{ISBN |963-09-2593-1}}</ref> A Neville-ek most már hivatalos támogatással vadászhattak a Percykre.<ref name=B21/> Válaszul Northumberland [[Henry Holland, Exeter hercege|Henry Holland, Exeter hercegénél]], Somersetnél és [[Anjou Margit angol királyné]]nál keresett pártfogást, és ezzel nagyjából kialakult a rózsák háborújának két ellenlábasa: a York-párt és a Lancaster-párt.<ref name=A21/>
 
Nyáron tovább éleződött a vita, amikor Egremont és Exeter York-ellenes felkelést robbantott ki. Habár a lázadást hamar leverték, Exeter pedig börtönbe került, Egremont folytatta a támadásokat Neville támogatói ellen. Késő októberben Thomas és John Neville a [[Stamford Bridge-i csata (1454)|Stamford Bridge-i csatában]] megverte Egremontot és bátyját, Richard Percyt. Egremontot York elé vitték, aki olyan mértékű büntetést szabott ki rá a heworth-i csetepaté miatt, amelynek kifizetésére reménye sem volt, így a [[london]]i adósok börtönébe zárták, ahonnan csak [[1456]]-ban tudott megszökni.<ref name=A21/>
39 730

szerkesztés

Navigációs menü