„Mandulafenyő” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Felhasználása
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
35. sor: 35. sor:
==Hatóanyagai==
==Hatóanyagai==


Magja sok [[Fehérje|proteint]], [[magnézium]]ot, [[foszfor]]t, [[vas]]at, B1- és [[Rutin (vegyület)|P-vitamint]] tartalmaz.<ref name=''Ehető''>Marie-Claude Paume: ''Ehető vadnövények.'' ''Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása''. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 166. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2</ref>
Magja sok [[Fehérje|proteint]], [[magnézium]]ot, [[foszfor]]t, [[vas]]at, B1- és [[Rutin (vegyület)|P-vitamint]] tartalmaz.<ref name=''Ehető''>Marie-Claude Paume: ''Ehető vadnövények.'' ''Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása''. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 166. oldal. {{ISBN|978-963-2911-76-2}}</ref>


==Felhasználása==
==Felhasználása==
59. sor: 59. sor:


== Források ==
== Források ==
* Allen J. Coombes: határozó kézikönyvek: Fák, Egyetemi Nyomda, Budapest ISBN 963 545 038 9
* Allen J. Coombes: határozó kézikönyvek: Fák, Egyetemi Nyomda, Budapest {{ISBN|963 545 038 9}}


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==

A lap 2017. augusztus 30., 08:02-kori változata

Mandulafenyő
Mandulafenyő Rómában
Mandulafenyő Rómában
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Pinus
Faj: P. pinea
Tudományos név
Pinus pinea
Linné
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mandulafenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mandulafenyő témájú médiaállományokat és Mandulafenyő témájú kategóriát.

A mandulafenyő (Pinus pinea), más néven pínea(fenyő) mediterrán eredetű fenyő. Az ehető magvú és magjukért termesztett fenyők közül a legismertebb, és valószínűleg a legelterjedtebb faj.

Elterjedése

A mediterrán tengerpartok homokos talaját kedveli; a mediterrán táj egyik igen jellegzetes növénye. Ehető terméséért és jellegzetes habitusának sajátos díszítő jellege miatt évezredek óta sokfelé termesztik, így a természetes és a visszavadult állományok nehezen különíthetők el.[1] Magyarországi példányai valószínűleg mind ültetett vagy termesztésből kivadult egyedek.

Leírása

Ernyőszerűen szétterülő, 20 méter magasra megnövő örökzöld.

Kérge narancsbarna, mélyen barázdált. Fiatal hajtásai szürkészöldek és simák, idősebb korukban világosbarnák. 10-15 cm hosszú, vaskos, kemény és kissé csavarodott, erősen kihegyezett tűleveleinek éle alig észrevehetően fogazott. A tűlevelek párosával, ritkásan nőnek a vastag, sima narancsbarna száron. A fiatal növényeken egyesével állnak és halvány kékesszürkék, később szürkészöldek. 2-3 évig maradnak a hajtáson.

A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A toboz csaknem gömb alakú, 8-15 cm hosszú, fénylő barna és kemény; a harmadik évben érik be. Magvai (tobozonként akár száznál is több) ehetők; ízük a faj nevének megfelelően a manduláéra emlékeztet.[2]

Termesztése

Más Pinus fajokhoz hasonlóan magról szaporítható. Szinte bármilyen talajon megél, de üde talajon jobban fejlődik. Fagyérzékenysége miatt fiatalon – 3-4 éves koráig, vagyis az időskori levelek megjelenéséig – célszerű üveg vagy fólia alatt nevelni, és az után is érdemes fagyvédett helyre telepíteni. Üvegházi oltással (oldallapozással vagy oldalékezéssel) szaporítva könnyebben fagytűrővé tehetjük; megfelelő alany számára a feketefenyő és az erdeifenyő is.[2][3]

Hatóanyagai

Magja sok proteint, magnéziumot, foszfort, vasat, B1- és P-vitamint tartalmaz.[4]

Felhasználása

Észak-Afrikában hagyomány a mandulafenyős sütemény és a mandulafenyős mentatea. Az olasz pestonak alapanyaga, szívesen használják grillezett zöldségekhez (brokkolihoz, padlizsánhoz), valamint fehér- és vörös káposzta salátához, céklához.

Fája jól megmunkálható.Forráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref> címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezik

Érdekességek

  • A mandulafenyő magjai a római légionáriusok fejadagjaiban is szerepeltek.[5]

Képek

Források

Jegyzetek

  1. Terebess gyümölcskalauz - Étkezési fenyőmagok
  2. a b Treemail magazin - Európai mandulafenyő (Pinus pinea)
  3. Dr. Nagy Béla, Dr. Schmidt Gábor: Kertészeti dendrológia. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar, 1991.
  4. Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 166. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
  5. Digitális tankönyvtár - Növénytan / A toboztermők rendje - Coniferales (Pinales)