„Kalmar” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 25. sor: | 25. sor: | ||
E háború végével a svéd flotta főhadiszállását 1689-ben Kalmarból délebbre, az újonnan alapított [[Karlskrona]] városába helyezték át. [[1786]]-ben királyi rendeletben szüntették meg a város erődítmény jellegét, és 1792-ben felszámolták a város helyőrségét. A vár előtti kis [[Grimskär]] sziklaszigeten kiépített erődítmény is elvesztette katonai jelentőségét. 1797-ben kitárták a kapukat és a település nyílt város lett, bár a városi hatóság elvileg egészen 1860-ig fenntartotta magának a jogot minden, a városba érkező áru és személy ellenőrzésére. 1822-ben bontásra ítélték a város körüli falakat és erődítményeket a Kvarholmen szigeten.<ref>{{bokref |redaktör=[[Gunnar Carlquist|Carlquist, Gunnar]] |år=1933 |titel=[[Svensk uppslagsbok]]. Bd 14 |utgivningsort=Malmö |utgivare=Svensk Uppslagsbok AB |sid=1016}}</ref> |
E háború végével a svéd flotta főhadiszállását 1689-ben Kalmarból délebbre, az újonnan alapított [[Karlskrona]] városába helyezték át. [[1786]]-ben királyi rendeletben szüntették meg a város erődítmény jellegét, és 1792-ben felszámolták a város helyőrségét. A vár előtti kis [[Grimskär]] sziklaszigeten kiépített erődítmény is elvesztette katonai jelentőségét. 1797-ben kitárták a kapukat és a település nyílt város lett, bár a városi hatóság elvileg egészen 1860-ig fenntartotta magának a jogot minden, a városba érkező áru és személy ellenőrzésére. 1822-ben bontásra ítélték a város körüli falakat és erődítményeket a Kvarholmen szigeten.<ref>{{bokref |redaktör=[[Gunnar Carlquist|Carlquist, Gunnar]] |år=1933 |titel=[[Svensk uppslagsbok]]. Bd 14 |utgivningsort=Malmö |utgivare=Svensk Uppslagsbok AB |sid=1016}}</ref> |
||
===A város további fejlődése=== |
|||
==Nevezetességei, látnivalói== |
==Nevezetességei, látnivalói== |
||
A lap 2017. augusztus 30., 06:26-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Kalmar | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Svédország |
| Irányítószám | 390 02–398 09[1] |
| Körzethívószám | 480 |
| Testvérvárosok | Lista Giresun |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 41 852 fő (2020. dec. 31.)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 20,52 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
 | |
 é. sz. 56° 39′ 51″, k. h. 16° 21′ 56″Koordináták: é. sz. 56° 39′ 51″, k. h. 16° 21′ 56″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kalmar témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kalmar városa a svédországi Småland tartomány tengerpartján, Öland szigetével szemben található, a Kalmarsund tengerszoros partján épült. A városról elnevezett Kalmar megye és Kalmar község székhelye. Lakossága 2010. december 31-én 36 392 fő volt.
Nevének eredete
Nevét a régi svéd nyelvben „kőrakásos helyet” jelentett, és a jégkorszak nyomán a parton kialakult, a hajózást is nehezítő kőhalmokra utal.[3][4]
Története
A mai város környékén számos leletet tártak fel az északi vagy germán vaskorszak (i. sz. 400–800) idejéből, főleg temetkezési helyeket. Egyes leleteket még ennél is jóval korábbról származtatnak a régészek.
Kalmar neve először az 1000-es évek elején jelent meg egy rúnakövön, és ezzel az egyik legrégebbi svéd településnek számít, de bizonytalan, hogy ez az adat a településre vagy a tengerszorosra utal. Az 1100-as években már egy izlandi írott forrás is említi. A település magja egy ősi kereskedelmi út mentén, egy természetes kikötőhely mellett, a mai kalmari várnak helyet adó szigeten alakult ki a 12. században, ahol ekkoriban épült fel az az öregtorony, ami valószínűleg a városnak az 1200-as évek derekán megjelent, Svédországban legrégebbi címerét is ihlette.
Az 1200-as években már kiépült a település körül egy városfal, azon belül pedig létrejött egy Domonkos-rendi kolostor, valamint a Szentlélek-rend által fenntartott intézmény, a Domus sancti Spiritus, amely az öregek otthona, a szegényház és a kórház szerepét is betöltötte. 1299 után női kolostort is alapítottak.
Kalmar, illetve konkrétabban a kalmari vár hamarosan komoly politikai szerepet játszott az ország történelmében. 1266-ban itt találkozott Guido kardinális Birger Jarllal valamint Laurentius püspökkel. 1285 Magnus Ladulås nagy gyűlést rendezett egy sor Hanza-város képviselőivel hogy közvetítsen közöttük és a norvég király között. 1332-ben itt választották meg Magnus Erikssont Skåne királyává egy gyűlésen.[5]
Az 1200-as évek derekán a város már gazdaságilag is Svédország legfontosabb városai közé számított. Északi viszonylatban virágzó kereskedővárosnak is lehetett tekinteni, de a vezető szerepet német kereskedők töltötték be, akik kezükben tartották elsősorban a külkereskedelmet. A fő exporttermékek a kátrány, kő, deszka, vaj, rozs, bőrök voltak, de már korán megjelent a vas is az exportcikkek között. A követ az ölandi mészkőből bányászták, a kátrány és a fa Småland erdeiből érkezett. Az importáruk között a legfontosabb a só volt, de emellett a sör, bor, szövet, fűszerek kereskedelme is jelentős volt. A legfontosabb kereskedelmi partnerek a Hanza-városok voltak. A kereskedelem egészen Gustav Vasa koráig túlnyomórészt német kézben maradt. 1602 és 1615 között a város püspöki székhely is volt.
A város költöztetése
Az 1611–13-as svéd-dán háború során a város történetének legsúlyosabb csapásait szenvedte el. A várat ostromló dán csapatok feldúlták a várost. A város közelében csatára is sor került a felmenteni érkezett svéd csapatokkal, ami dán győzelemmel végződött. Három hónapos ostrom után a vád megadta magát. Krister Some várkapitányt a svéd uralkodó és a közvélemény árulónak tartotta, és ő ezután dán szolgálatba is állt.
A vár és a kiégett város két évig volt dán kézen. A lassan újra felépülő várost 1647-ban tűzvész sújtotta. Ekkor döntést hoztak a város új helyre, a parthoz közeli Kvarnholmen szigetre költöztetéséről, ami 1657-ig tartott. Az új városfalakon belül szabályos, sakktábla-szerű alaprajzot követően építették fel a házakat. A várat is jelentősen megerősítették. Kalmar erőd-város lett Svédország akkori déli határán. A svéd nagyhatalmi terjeszkedés nyomán azonban a határ hamarosan jóval délebbre került, így a város sokat vesztett jelentőségéből. Utoljára az 1670-es években volt a város tűzvonalban, az északi háború (1674–1679) idején.
A vár bejáratához közel, a városi parkban látható egy vasmacska, a a közeli tengerrészből emeltek ki mit 1904-ben. Ez a Nyckeln vagy Kalmar Nyckel nevű vitorlás hadihajóhoz tartozott, ami 1679-ben, dán ágyútűzben süllyedt el. Ez a hajó arról volt nevezetes, hogy korábban, 1637-38-ban a Fågel Grip vitorlással együtt több fordulóban is szállított svéd emigránsokat az akkor alapított észak-amerikai svéd gyarmatra, Új-Svédországba (Nya Sverige).
E háború végével a svéd flotta főhadiszállását 1689-ben Kalmarból délebbre, az újonnan alapított Karlskrona városába helyezték át. 1786-ben királyi rendeletben szüntették meg a város erődítmény jellegét, és 1792-ben felszámolták a város helyőrségét. A vár előtti kis Grimskär sziklaszigeten kiépített erődítmény is elvesztette katonai jelentőségét. 1797-ben kitárták a kapukat és a település nyílt város lett, bár a városi hatóság elvileg egészen 1860-ig fenntartotta magának a jogot minden, a városba érkező áru és személy ellenőrzésére. 1822-ben bontásra ítélték a város körüli falakat és erődítményeket a Kvarholmen szigeten.[6]
A város további fejlődése
Nevezetességei, látnivalói
Jegyzetek
- ↑ http://www.geopostcodes.com/Kalmar_Kalmar
- ↑ Statistiska tätorter 2020, befolkning, landareal, befolkningstäthet per tätort. Svéd Statisztikai Hivatal, 2021. november 24.
- ↑ Kiss Lajos 310. o.
- ↑ Svensk etymologisk ordbok
- ↑ Sällsamheter i Småland del 4, s. 13-15
- ↑ Sablon:Bokref
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kalmar című svéd Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kalmars historia című svéd Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. ISBN 963 05 2277 2 (1980)