Fenékpuszta

Fenékpuszta
Közigazgatás
Település	Keszthely
Irányítószám	8360
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Elhelyezkedése
Fenékpuszta Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 42′ 32″, k. h. 17° 14′ 23″46.7088447, 17.2395893
A Wikimédia Commons tartalmaz Fenékpuszta témájú médiaállományokat.

Fenékpuszta a Zala megyei Keszthely egyik külterületi településrésze, a város központjától körülbelül 6 kilométerre délre, a Balaton partján. Területén jelentős római romok találhatók, valamint itt található Magyarország egyik legjelentősebb madárgyűrűző és vonuláskutató állomása is.

Története

Fenékpuszta területén a 4. században egy mintegy 15 hektáros kiterjedésű római erőd épült, 44 toronnyal, robusztus falakkal. Az erődön belül raktárépületek, fürdők, reprezentatív és adminisztrációs épületek is álltak, falain kívül, attól délre pedig egy nagy kiterjedésű temetőt tártak fel, ahova a kutatási adatok szerint a 4. századtól egészen a 9. századig temetkeztek. A feltételezések szerint ez egy római közösség továbbélését jelzi, amit alátámaszt az is, hogy az ebből az időszakból előkerült leletanyag egy keresztény hitű csoport itt tartózkodását tanúsítja, melynek tagjai továbbra is megőrizték római antik kultúrájukat és kapcsolatrendszerüket – annak ellenére is, hogy a térséget közben elérte a népvándorlás és az egymást követő évszázadok során mintegy fél tucatnyi különböző népcsoport fordult meg itt. A keresztény közösségről (melyet a régészet Keszthely kultúraként tart számon) az esetenként különleges gazdagságú sírok leletanyagai mellett egy kora keresztény bazilika is tanúskodik. Úgy tűnik, hogy a 7. század közepétől mintegy 100 évig lakatlan volt az erőd területe, de a 9. századtól a ismét használatba vették, a Karoling birodalom részeként.

Fenékpuszta mai legjelentősebb épületegyüttesét az egykori Festetics-major épületei képezik, melyek közül a legkorábbiak még a 18. század végén jöttek létre. A középtengelyt alkotó főépülethez észak és dél felől, szigorú szimmetrikus rendben egy-egy szárnyat csatlakoztattak, gazdasági helyiségekkel és istállókkal. A 19. században Festetics László az épületeket kibővíttette, a homlokzatokat klasszicista stílusúra építtette át, valamint a középső tömb emeletráépítést is kapott, itt helyezték el grófok szobáját. Az épületegyüttes oldalszárnyaiban ebben az időszakban is lótenyésztés folyt.

A fenékpusztai birtokhoz a Festetics-család keszthelyi kastélyától fákkal övezett út vezetett, mely útközben több kisebb majorságot, illetve malmot is érintve. A birtok a 19. század elején is ménesmajorként szolgált, de sajátos balatoni hangulatához hozzátartozott egy hajóépítő műhely és kikötő is. Az 1945-ös földreform idején a birtokot is államosították, s a térség településfejlesztése során tudatosan igyekeztek felszámolni a táj arisztokratikus jellegét. A régi épületek mellé lenfonógyárat telepítettek, a 19. századi épületekben pedig úgynevezett „csökkentett komfortfokozatú lakásokká” (lényegében szükséglakásokká) alakították át. Az 1990-es évek elejétől folyamatosan napirenden van a majorság rehabilitálása, többek között egy kocsimúzeum ötlete is felmerült, az épületegyüttes állaga azonban azóta is sokat romlott, így a jövője bizonytalan.

Fenékpuszta közelében, a Szendrey-telepen született Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége.

Vasút

Fenékpusztán áthalad a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal, melynek egy megállóhelye is van itt. Az állomásépület közvetlen közelében található a Fenékpusztai Madárvonulás-kutató Állomás, amely a jelenkori Fenékpusztának talán a legjelentősebb turisztikai vonzerejét képezi. A Szendrey-telep a vasútállomástól 4 kilométerre található.