Szárd Királyság

Szárd(–Piemonti) Királyság
Regno di Sardegna 1324 – 1861
Szárd Királyság címere Szárd Királyság zászlaja
Savoya, Piemont és Szardínia
Általános adatok
Fővárosa	Cagliari Torino
Hivatalos nyelvek	olasz, francia
Vallás	katolicizmus
Kormányzat
Államforma	királyság
A Wikimédia Commons tartalmaz Szárd(–Piemonti) Királyság témájú médiaállományokat.

A Szárd Királyság területe 1839-ben.

A Szárd–Piemonti Királyság, vagy Szárd Királyság, olykor röviden csak Szardínia itáliai állam volt 1324-től, 1720-tól Piemonti Fejedelemséggel együtt perszonálunióban 1861-ig. Teljes neve Szardínia, Ciprus és Jeruzsálem Királysága, Savoya és Montferrat Hercegsége, Piemont Fejedelemsége, franciául Royaume de Sardaigne, Chypre et Jérusalem, Duché de Savoie et Montferrat, Principauté de Piémont, röviden Royaume de Sardaigne et Piémont. olaszul: Regno di Cipro, Gerusalemme e Armenia; Ducato di Savoia e Monferrato, Chablais, Aosta e Genova; Principato di Piemonte ed Oneglia, röviden Regno Sardo-Piemontese.

Története

Savoya hercege, II. Viktor Amadé 1713-ban a spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti békeszerződésben megkapta Szicília királyának címét, erről azonban 1718-ban a londoni szerződés értelmében le kellett mondania a spanyol király javára.

1720-ban Viktor Amadé (aki Savoya hercegeként a Német-római Birodalom hűbérese volt) kárpótlásul megkapta a Habsburg Birodalomhoz tartozó Szardínia szigetét VI. Károly német-római császártól, aki elismerte őt Szardínia királyának. Az új állam, a Szárd Királyság ekkor a Savoyai Hercegség, Piemont, Nizza és Szardínia tartományokból állt. Fővárosává a piemonti Torinót tették meg. Szardíniát alkirály igazgatta helytartóként, ezért az államot – megkülönböztetésül a korábbi szardíniai királyságoktól – Szárd–Piemonti Királyságnak is nevezték.

1792-ben a forradalmi Franciaország csapatai megszállták a királyság egy részét. 1796-ban a győzelmesen bevonuló Napoléon Bonaparte tábornok III. Viktor Amadé királyt Nizza és Savoyai Hercegség átadására kényszerítette, majd 1802-ben Piemontot is Franciaországhoz csatolta. A bécsi kongresszus 1814-ben helyreállította az állam területi egységét, és hozzácsatolta a Genovai Köztársaság területét is.

A 19. században mint az egyetlen önálló és katonailag szervezett itáliai állam, a Szárd Királyság az Itália függetlenségéért és egységéért folytatott katonai, politikai és diplomáciai harc (risorgimento) vezetője volt. Károly Albert király azonban az 1849-es osztrák-olasz háborúban súlyos vereséget szenvedett Radetzky csapataitól. Csak a Camillo Benso di Cavour szárd–piemonti miniszterelnök által létrehozott francia–olasz szövetségnek sikerült az 1859-es szárd–francia–osztrák háború során Ausztriától megszerezni Lombardiát, de ennek fejében a Szárd Királyság 1860-ban a Nizzai Grófságot és a Savoyai Hercegséget átengedni kényszerült Franciaországnak.

1860-ban újabb felkelések révén megdöntötték az itáliai osztrák fejedelmek uralmát, Toszkána, Párma, Modena és Romagna új vezetése csatlakozott a Szárd–Piemonti Királysághoz. Giuseppe Garibaldi csapatainak a Nápoly-Szicíliai Királyság ellen intézett merész támadásai felszabadították Szicíliát és Dél-Olaszországot.

1861-ben II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király felvette az olasz királyi (Re d’Italia) címet, és a Szárd–Piemonti Királyságot beolvasztotta az egységes Olasz Királyságba.