„Individuálpszichológia” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pléh Csaba (2010). Osiris Kiadó, Budapest. A lélektan története. ISBN 978 963 276 052 0
a
(Pléh Csaba (2010). Osiris Kiadó, Budapest. A lélektan története. ISBN 978 963 276 052 0)
Az '''individuálpszichológia''' az egyén és társadalom viszonyának, összeütközéseinek vizsgálatára alapozott mélylélektani irányzat.
 
Az individuálpszichológia a [[pszichoanalízis]] és a jungi [[analitikus pszichológia]] mellett a harmadik klasszikus, nagy pszichoterápiás irányzat. Alapítója [[Alfred Adler]] (1870-1937) bécsi orvos, aki a gyógyító munka mellett nagy figyelmet szentelt a [[mentálhigiénia]] és a megelőzés kérdéseinek. Az individuálpszichológia az emberi pszichélélek tudattalan régiójánaktartományának szerepét respektáljaértékeli, a személyiség társadalmi-lény voltát helyezi előtérbe. Az individuálpszichológia a tudományos emberismerethez sok támpontot adott. Adler véleménye szerint: „az egyén minden erejével arra törekszik, hogy az embertársaival való együttélés összefüggéseit keresse, s azon belül saját biztonságát megtalálja”.<ref> [[Pléh Csaba]] 416.o.</ref>
 
Adler az egó felsőbbrendűségi törekvései és környezetének interakcióját (kölcsönhatását) tekinti viselkedésünk mozgatórugójának. Azt vallotta, hogy az embert elsősorban társadalmi késztetésekszükségletek motiválják. Nem csupán azt állítja, hogy az emberembert a társadalmi hatások szocializálják, hanem azt is, hogy maga a szociális érdeklődés - veleszületett tulajdonság.
 
Az individuálpszichológia vezette be a [[kisebbségi komplexus]] fogalmát. Eszerint az ember születésétől fogva az egója felsőbbrendűségi érzésétől vezéreltetve arra törekszik, hogy uralkodjon környezetén, és hatalmát afelett erősítse. Természetesen a környezet és a társadalom ezt a dominanciatörekvést szabályozza, illetve elnyomja a szocializációs mechanizmusok által. Ennek a mechanizmusnak a hibái, az alacsony társadalmi státusz vagy az eltérő fizikai tulajdonságok miatti lenézés, illetve a nagyfokú mellőzés a gyermekkorban azonban megbetegítheti a lelket, és az individuumban [[frusztráció]]t, kisebbségi érzést kelthet. Az egó ekkor kisebbségi komplexust fejleszt ki magában, mely hamis énképet vetít a tudatba, és így további kudarcokat, sőt pszichoszomatikus betegségeket okozhat. Kompenzációként végletesen egocentrikus viselkedésre is késztetheti a kisebbségi komplexussal élő embert, aki ugyanúgy figyelmen kívül hagyja környezetét, ahogy saját magát is mellőzve látta a környezete által.
 
Adler tanainak harmadik vonala a személyiség egyediségének és a saját életstílusnak a hangsúlyozása. Adler elméletében nem tulajdonít nagy jelentőséget a szexuális ösztönöknek, mivel szerinte az ember elsősorban társadalmi lény. A tudatot helyezte a személyiség középpontjába, szerinte az ember általában tisztában van viselkedése okaival.
 
{{jegyzetek}}
 
== Forrás ==
* [[Pléh Csaba]] (2010). Osiris Kiadó, Budapest. A lélektan története. ISBN 978 963 276 052 0
 
[[Kategória:Pszichoanalízis]]
2 161

szerkesztés

Navigációs menü