„XII. Ptolemaiosz” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
kékít
a (kékít)
== Először a trónon ==
 
Unokatestvérét, a [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] segítségével [[I. e. 80|Kr. e. 80]]-ban trónt szerző, de a népharag által még abban az évben meggyilkolt [[XI. Ptolemaiosz ptolemaida király|XI. Ptolemaiosz]]t követte a trónon. Helyzete sokáig nem volt biztos, hiszen elődje végrendeletében a [[Római Köztársaság]]ra hagyta [[Egyiptom]]ot. Ptolemaiosz uralkodásáról nem sokat tudunk, de az biztos, hogy legfontosabb külpolitikai célkitűzése az egyiptomi belügyekben mintegy száz éve igen erős befolyást gyakorló, a szomszédos [[Küréné]]t ([[I. e. 74|Kr. e. 74]]) és [[Szíria|Szíriát]] ([[I. e. 64|Kr. e. 64]]) ebben az időben megszerző Rómával való jó viszony fenntartása volt. Rómában azonban elődje végrendelete miatt nagyon sokáig nem ismerték el uralkodónak, így hatalmas összegeket fordított ajándékokra és vesztegetésre. Mindemellett a kortársai és az utókor által is mélyen elítélt kicsapongásainak élt – [[Sztrabón]] szerint neve méltán szerepel [[IV. Ptolemaiosz]] és [[VIII. Ptolemaiosz]] mellett mint a legrosszabb ptolemaidák egyike. Állítólag a Neosz Dionüszosz nevet is azért vette fel, mert ezzel akarta igazolni mértéktelen züllöttségét. Nem csak részegeskedése, hanem kedvelt elfoglaltsága, a közkeletűen lenézett fuvolázás is rossz színben tüntette fel – a király nem átallt maga is indulni az általa szervezett zenei versenyeken.
 
Róma végül [[I. e. 59|Kr. e. 59]]-ben megadta neki vágyott szövetségesi elismerést, de értésére adva, hogy helyzete továbbra sem biztos, [[I. e. 58|Kr. e. 58]]-ban elfoglalta [[Ciprus (sziget)|Ciprust]] a végrendeletnek legalább részben érvényt szerezve. Az amúgy is közutálatnak örvendő uralkodó ellen ekkor [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandria]] népe fellázadt, ő pedig kénytelen volt elmenekülni. Távollétében felesége, [[VI. Kleopátra]] és lánya, [[IV. Bereniké]] gyakorolta a hatalmat.
== Száműzetésben ==
 
A száműzött király, bár [[Rodosz (sziget)|rhodoszi]] találkozójuk alkalmával az [[Marcus Porcius Cato Minor|ifjabb Cato]] erről igyekezett lebeszélni, először Rómában agitált saját ügye mellett. Kezdetben úgy tűnt, sikere lesz: még [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] is az érdekében szólalt fel, végül megszületett a határozat, amely [[Publius Cornelius Lentulus Spinther]] [[ciliciakilikia|ciliciai]]i [[proconsul]]ra bízta Aulétész restaurációjának feladatát. Csakhogy Ptolemaiosz hamarosan lerombolta a róla alkotott pozitív képet. Az Alexandriából érkező követeket feltartóztatta, részben megölette, és minden eszközzel azon volt, hogy ne járulhassanak ellene felhozott panaszokkal a [[senatus]] elé. Az eseten felháborodott római politikusok beleszőtték bűneit a [[populares]] és az [[optimata]] párt párharcába, a senatorok egy frakciója [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]]nak akarta átadni a megbízást, végül született egy szibilla-jóslat, amely megtiltotta „idegen király fegyveres restaurációját”. A kiábrándult Ptolemaiosz az elhúzódó viták elől [[Epheszosz]]ba vonult vissza, lemondva a hivatalos segítségről.
 
== Restauráció ==

Navigációs menü