„Eurázsiai hód” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Mivel itt elek az Ipoly menten tudom hogy ide is telepitettek Hódokat. Sajat szememmel lattam mar az allatokat. Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
a Elütések. A forrás hitelességét nem tudom ellenőrizni. |
||
| 69. sor: | 69. sor: | ||
=== Magyarországi előfordulása === |
=== Magyarországi előfordulása === |
||
Magyarország hódállománya a [[19. század]] közepére a vadászat miatt kipusztult, 1858-ban Ács mellett a Concó-patakban észlelték utoljára.<ref>Patay László: ''Vadak'', Budapest, Móra, 1978, ISBN 963-11-1122-9 54. p.</ref><ref name=Vörös>''Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok''. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 55. old. ISBN: 963-05-5819-X.</ref> A [[20. század]] utolsó évtizedében az [[ausztria]]i és magyar [[WWF]] együttműködésének eredményeképpen visszatelepítése megkezdődött a [[Duna]] ausztriai szakaszán. [[1996]] óta a [[Duna–Dráva Nemzeti Park|Duna-Dráva]] és a [[Fertő–Hanság Nemzeti Park]] területén, illetve a [[Tisza]] középső és felső folyásánál, [[2006]] őszén pedig [[Hódmezővásárhely]]en történt telepítés. [[2007]] őszén a Duna-Dráva Nemzeti Park Drávai szakaszán újabb 25 példányt engedtek szabadon, ezzel a nemzeti parkban élő állomány mintegy 60 egyedre nőtt. |
Magyarország hódállománya a [[19. század]] közepére a vadászat miatt kipusztult, 1858-ban Ács mellett a Concó-patakban észlelték utoljára.<ref>Patay László: ''Vadak'', Budapest, Móra, 1978, ISBN 963-11-1122-9 54. p.</ref><ref name=Vörös>''Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok''. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 55. old. ISBN: 963-05-5819-X.</ref> A [[20. század]] utolsó évtizedében az [[ausztria]]i és magyar [[WWF]] együttműködésének eredményeképpen visszatelepítése megkezdődött a [[Duna]] ausztriai szakaszán. [[1996]] óta a [[Duna–Dráva Nemzeti Park|Duna-Dráva]] és a [[Fertő–Hanság Nemzeti Park]] területén, illetve a [[Tisza]] középső és felső folyásánál, [[2006]] őszén pedig [[Hódmezővásárhely]]en történt telepítés. [[2007]] őszén a Duna-Dráva Nemzeti Park Drávai szakaszán újabb 25 példányt engedtek szabadon, ezzel a nemzeti parkban élő állomány mintegy 60 egyedre nőtt. Magyarorszàg északi területén, az Ipoly folyón is talàlható szàmos példànyuk telepítést köszönhetöen. [[2004]] óta minden szabadon engedett példányt nyomkövető rendszerrel szerelnek fel. Spontán vándorlás révén már a [[Zagyva]] mentén is megjelentek. A jelenlegi magyarországi állomány zömét a korábbi külhoni telepítések szaporulata adja. 2013-ra populációja már meghaladja az 1000 egyedet, és a fadöntésekkel helyenként jelentős gondokat is okoz.<ref>[http://nol.hu/lap/20131207-hodinvazio_a_hazai_folyoknal Hódinvázió a hazai folyóknál]</ref> |
||
== Alfajai == |
== Alfajai == |
||
A lap 2017. június 27., 01:43-kori változata
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Castor fiber Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 Az eurázsiai hód elterjedési területe Eurázsiában.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Európai hód témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Európai hód témájú médiaállományokat és Európai hód témájú kategóriát. |
Az eurázsiai vagy európai vagy közönséges hód (Castor fiber) Eurázsia legnagyobb, jellegzetes rágcsálófaja.
Állománya a 19. században jelentősen megfogyatkozott, jelenleg Európában a védelmi intézkedéseknek köszönhetően állományszáma növekvőben van, az ázsiai populációk azonban továbbra is veszélynek vannak kitéve.
Kisebb testű rokona a kanadai hód.
Előfordulása
A faj kiválóan alkalmazkodott a vízi életmódhoz, élőhelye a fás vízpart. Eredetileg Eurázsia nagy részén előfordult, de a 20. század elejére Európában alig maradtak állományai: a franciaországi Rhône és a németországi Elba egyes szakaszai mellett, illetve Norvégia déli részén, a Nyeman és a Dnyeper fehéroroszországi medencéjében és az oroszországi Voronyezs környékén. A hódok Szibériában is előfordulnak, és Mongólia területén is él egy kis populációjuk.
Az 1920-as években indultak meg az első visszatelepítési programok a skandináv és a balti területeken, amelyek aztán az 1980-as, 90-es években új lendületet kaptak Közép- és Dél-Európában is. Megmentése érdekében visszatelepítési programok folynak az Elba, a Duna és a Rhône vízgyűjtőjében, Skandinávia egyes részein, Bajorországban és Hollandiában, valamint sikeresen visszatelepítették Romániába, az Olt, a Vargyas és Feketeügy folyókba.[1] A Brit-szigetekről már a 16. században kipusztult, de a skót kormány 2008-ban beindította a Skót hódkísérlet-et, amelynek keretében 2009 májusa és 2010 szeptembere között tizenhat, a norvégiai Telemark környékén befogott példányt engedtek el az argylli Knapdale közelében lévő tavakban. Az állatok rendszeresen szaporodnak. A visszatelepítés sorsa 2014-ben dől el, amikor a vizsgálati eredmények fényében a skót kormány akár a hódok eltávolításáról, de a program kiterjesztéséről és további telepítésekről is dönthet.[2] Európában a 2003-as felmérések szerint a Skandináv-félszigeten, Norvégiában él a legtöbb hód.
Magyarországi előfordulása
Magyarország hódállománya a 19. század közepére a vadászat miatt kipusztult, 1858-ban Ács mellett a Concó-patakban észlelték utoljára.[3][4] A 20. század utolsó évtizedében az ausztriai és magyar WWF együttműködésének eredményeképpen visszatelepítése megkezdődött a Duna ausztriai szakaszán. 1996 óta a Duna-Dráva és a Fertő–Hanság Nemzeti Park területén, illetve a Tisza középső és felső folyásánál, 2006 őszén pedig Hódmezővásárhelyen történt telepítés. 2007 őszén a Duna-Dráva Nemzeti Park Drávai szakaszán újabb 25 példányt engedtek szabadon, ezzel a nemzeti parkban élő állomány mintegy 60 egyedre nőtt. Magyarorszàg északi területén, az Ipoly folyón is talàlható szàmos példànyuk telepítést köszönhetöen. 2004 óta minden szabadon engedett példányt nyomkövető rendszerrel szerelnek fel. Spontán vándorlás révén már a Zagyva mentén is megjelentek. A jelenlegi magyarországi állomány zömét a korábbi külhoni telepítések szaporulata adja. 2013-ra populációja már meghaladja az 1000 egyedet, és a fadöntésekkel helyenként jelentős gondokat is okoz.[5]
Alfajai
- Castor fiber fiber
- Castor fiber albicus
- Castor fiber belorussicus
- Castor fiber birulai
- Castor fiber galliae
- Castor fiber orientoeuropaeus
- Castor fiber pohlei
- Castor fiber tuvinicus
- Castor fiber vistulanus
Megjelenése
Eurázsia legnagyobb rágcsálójának testtömege 20–33 kilogramm, testhossza 75 centimétertől egy méterig terjedhet, amihez 30–40 centiméteres, lapos, pikkelyes farok csatlakozik. Barna bundája tömött, selymes és vízhatlan, szemei és fülei kicsik, orrát és fülét bőrlebennyel el tudja zárni a víz alatt. Hátsó lábain úszóhártya köti össze ujjait.
Életmódja
Az európai hód kanadai rokonával ellentétben nem épít hódvárakat és gátakat is csak ritkán emel, vackát inkább a partfalban ássa ki. Az akár tizenegy méteres hosszúságot is elérő folyosórendszer bejárata a vízből nyílik. A lakóüreg átmérője 50–80 centiméteres, itt 5–8 állat (egy szülőpár, a tavalyi és az idei alom) él. A család kisebb állandó territóriumot tart fenn a vízpart mentén, melynek határait szagjelzésekkel jelölik ki. Vándorlásra táplálékszűke esetén kerülhet sor.
A faj kizárólag növényi eredetű táplálékot (lágyszárúakat, fakérget és leveleket) fogyaszt, rágásnyomai árulkodnak jelenlétéről. Rágásra metszőfogai folyamatos növekedése miatt is szükség van.
A hódok kiválóan úsznak. Bundájukat a végbélnyílás körül elhelyezkedő két szagmirigy váladékával teszik vízállóvá, farkukkal kormányoznak, úszóhártyás lábaikkal pedig előrelökik magukat a vízben. Hátsó lábaik második karma speciális bundatisztító karommá módosult. Egymással füttyögéssel, szagjelzésekkel és farokcsapkodással kommunikálnak, ez utóbbival a veszélyre hívják fel a figyelmet.
Természetes ellenségei a eurázsiai hiúz és a szürke farkas.
Szaporodása
A hód számára a tél nem a téli álom, hanem a szaporodás időszaka. A monogám szülők 105–107 napos vemhességet követően együtt gondozzák és táplálják egy-két utódukat. A fiatalok már születésük után látnak és a szőrzetük is fejlett, úszni azonban még nem tudnak.[4] Elválasztásra kb. háromhetes korban kerül sor. A kölykök az ivarérettség eléréséig, azaz mintegy két-két és fél évig szüleikkel maradnak. Az európai hód akár 15–17 évig is élhet.
Természetvédelmi helyzete
Az európai hódokra régebben húsukért, pézsmájukért és prémjükért vadásztak, illetve vizes élőhelyeik beszűkülése és a kanadai hódok betelepítése jelentette versengés fenyegette őket. Mára azonban a széles körben megvalósított át- és visszatelepítéseknek és egyéb védelmi intézkedéseknek köszönhetően szerte Európában terjeszkedőben vannak, létszámuk növekszik. Élőhelyének nagy részéről (Franciaországból, Ausztriából, Lengyelországból) a konkurens kanadai hódok is eltűntek, az Oroszországban és Finnországban megmaradt állományokat pedig szigorú ellenőrzés alatt tartják, és nem engedik terjeszkedni. Magyarországon 1988 óta védett, eszmei értéke 50 000 forint.
Jegyzetek
- ↑ http://www.erdelyinimrod.ro/?page=10157
- ↑ A Skót Hódpróba honlapja
- ↑ Patay László: Vadak, Budapest, Móra, 1978, ISBN 963-11-1122-9 54. p.
- ↑ a b Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 55. old. ISBN: 963-05-5819-X.
- ↑ Hódinvázió a hazai folyóknál
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
További információk
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
- WWF: Amit a hódról tudni érdemes (PDF kiadvány)
- TermészetBúvár 2006/2
- Animal Diversity Web
- Hódinvázió a hazai folyóknál
- Hódfélék
- Emlősfajok
- Magyarország emlősei
- A Kárpát-medence emlősei
- Fehéroroszország emlősei
- Kína emlősei
- Franciaország emlősei
- Németország emlősei
- Kazahsztán emlősei
- Luxemburg emlősei
- Mongólia emlősei
- Norvégia emlősei
- Oroszország emlősei
- Bulgária emlősei
- Ausztria emlősei
- Belgium emlősei
- Horvátország emlősei
- Csehország emlősei
- Dánia emlősei
- Észtország emlősei
- Finnország emlősei
- Olaszország emlősei
- Lettország emlősei
- Litvánia emlősei
- Montenegró emlősei
- Hollandia emlősei
- Lengyelország emlősei
- Románia emlősei
- Szerbia emlősei
- Szlovákia emlősei
- Szlovénia emlősei
- Spanyolország emlősei
- Svédország emlősei
- Svájc emlősei
- Ukrajna emlősei
- Liechtenstein emlősei
- Rágcsálófajok