„Újvidék” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
108. sor: | 108. sor: | ||
1981=170 020 | |
1981=170 020 | |
||
1991=179 626 | |
1991=179 626 | |
||
2002=191 405<ref name="stats9">{{SK9}}</ref> | |
2002=191 405<ref> name="stats9">{{SK9}}</ref> | |
||
2011=231 798<ref name="népesség/Újvidék"</ref> | |
2011=231 798<ref> name="népesség/Újvidék"</ref> | |
||
}} |
}} |
||
A lap 2017. június 22., 16:09-kori változata
Újvidék (Нови Сад / Novi Sad) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szerbia | ||
Tartomány | Vajdaság | ||
Körzet | Dél-bácskai | ||
Község | Újvidék | ||
Rang | város | ||
Alapítás éve | 1694. (Péterváradi Sánc), névváltozás 1748. (Újvidék) | ||
Polgármester | Miloš Vučević (SZHP) | ||
Irányítószám | 21000 | ||
Körzethívószám | +381 21 | ||
Rendszám | NS | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 380 000 fő (2020) | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 80 m | ||
Terület | 129,4 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 15′ 52″, k. h. 19° 49′ 54″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 52″, k. h. 19° 49′ 54″ | |||
Újvidék weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Újvidék témájú médiaállományokat. |
Újvidék[1] (szerbül Нови Сад / Novi Sad, horvátul Novi Sad, németül Neusatz, szlovákul Nový Sad) város Szerbiában, a Vajdaság Autonóm Tartomány székvárosa és a Dél-bácskai körzet adminisztratív központja. A város Bácska és Szerémség határán, a Duna bal partján, a Tarcal-hegység északi lejtőin fekszik.
Manapság Szerbia második legnagyobb városa Belgrád után. Vajdaság 1,9 milliós lakosságának közel egyötöde él itt, lakosainak száma a környező településekkel együtt, a 2011-es népszámlálás adatai szerint 341 625 fő. Soknemzetiségű város: szerbek, magyarok, horvátok, szlovákok, svábok és ruszinok is élnek itt.
Újvidék ma a szerb ipar és pénzügy egyik legfontosabb központja, valamint Vajdaság egyetemi, tudományi, oktatási, egészségügyi, politikai és közigazgatási központja. Sok hazai és nemzetközi ipari, kulturális, tudományi és sportrendezvénynek a házigazdája, valamint a múzeumok, galériák, könyvtárak, színházak és mozik városa.
Földrajzi fekvése
Újvidék Vajdaság Autonóm Tartomány középső részén, Bácska és Szerémség határán fekszik.
A város a Duna partján fekszik, a folyam 1252-1262-dik km-re között. A Duna bácskai, bal partján van a város síksági része, míg a szerémségi partján a Tarcal-hegység északi lejtői húzódnak. A tengerszint feletti magasság a bácskai oldalon 72–80 m közt, míg a szerémségin 250-350 közt mozog. Újvidéknél ömlik a Dunába a bal oldalon a Duna–Tisza–Duna-csatorna egyik szakasza (Mali bački kanal), a város bácskai oldala a csatorna mindkét oldalára kiterjedt.
Tizenöt külvárosi településsel, Újvidék községi részének területe 702,7 km², míg a szűkebb városi környezet területe, melynek része még Pétervárad és Kamanc is 129,4 km².
Újvidék város községi része a következő községekkel határos: Petrőc, Verbász, Temerin, Zsablya, Titel, Ingyia, Karlóca, Ürög és Belcsény, melyek lakosai a Dél-bácskai körzet egyes többi községeivel Újvidékhez vonzódnak (itt dolgoznak).
Története
Újvidék helyén az ásatások során már 3000 éves romokat is tártak fel. A római korban Cusom városát alapították meg itt. Később avarok, gepidák és alánok lakták.
A mai város helyén az Árpád-korban Pétervárad (Varadium Petri) állt, mely a Duna révjének két oldalán, Bács és Szerém megyében alakult ki. Az 1200-as évek elején már a Duna mindkét oldalán álló település Várad nevet viselt.
Nevét 1213-ban említette először oklevél Petro de Wardino, majd 1236-ban Peter Warad, 1237-ben Peturwarad, 1267-ben Peturwarada, 1332-ben Waradino Petri néven.
A Duna két partján épült akkori Várad Gurwey fia Péter - a Bánk bán-ban szereplő Petur bán birtoka volt, aki 1213-ban Gertrúd királyné meggyilkolása miatt birtokait és életét is elveszítette.
1237-ben a király a Bács megyei Péterváradot az itt lévő királyi palotával és annak tartozékaival, valamint Szajol és Bivaló nevű falvakkal együtt a bélakúti ciszterci apátságnak adta. Az említett királyi palota lehetett 1236. októberében IV. Béla király tartózkodási helye is.
A mohácsi vész idején létezett itt egy kis telep (Vásáros-várad), amely a Péterváradon székelő cisztercita apátság birtokaihoz tartozott. Amikor a törökök Péterváradot elfoglalták, ez teljesen elpusztult. A szerbek ezután alapították meg a jelenlegi várost, pontosan 1694-ben. Az „új” város első lakóit 12 katona jelentette, akik a Duna túlsó partján lévő péterváradi várban teljesítettek szolgálatot. A környező települések (Karlóca, Kamanc, Pétervárad) azonban már mind jóval régebbiek.
1748-ban kapott városi jogot. Az ekkortól megjelenő iskolákkal lendült fejlődésnek a település. Az ipari fejlődés lépései, a malom, a selyemgyár, majd a sörgyár működésének kezdetei az Osztrák–Magyar Monarchia idejére esnek. Az első világháborúig kiépültek a helyi közintézmények, a városháza, a Matica Srpska Kiadó és Könyvtár, valamint a jódos vizű gyógyfürdő.
Az 1920-as trianoni békeszerződés a várost a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területéhez csatolta.
1941–1944 között újra Magyarországhoz tartozott. A második világháború alatt előbb a magyar és német katonaság, később a szerb partizáncsapatok követtek el etnikai alapú atrocitásokat, bűntetteket a polgári lakossággal szemben (lásd: Újvidéki vérengzés (1942), Délvidéki vérengzések). A szerbek megtorlásul mintegy 10 000 magyart végeztek ki 1944. végén. A svábokat a háború után kitelepítették.
A 20. század második felére a város lakossága a környező településekkel együtt 300 000 fölé emelkedett.
Jelentős iparvárossá, kereskedelmi és pénzügyi, kulturális központtá vált. Több színház és egyetem található benne. Fontos a nemzetiségi nyelvű színházak léte. Ma is itt nyomtatják a Magyar Szó című vajdasági magyar nyelvű napilapot.
1988-ban zajlott a „joghurtforradalom”, amellyel a milosevicsi hatalom bérencei a központosítási céllal Belgrád által követelt alkotmánymódosításokat ellenző vajdasági vezetést október 6-án megdöntötték. A név onnan ered, hogy a többnyire a városon kívülről toborzott tüntetők a körükben ingyen kiosztott joghurtos tasakokkal dobálták meg a vajdasági parlament székházát.
1996-1997-ben Milosevics-ellenes diáktüntetések is zajlottak a városban.
Az 1999-es NATO-bombázások során légitámadások érték a várost. Megsemmisítették a különleges rendőri erők kiképzőbázisának – addigra kiürített – objektumait, de lerombolták a város hídjait és a milosevicsi politika kiszolgálására lezüllesztett Újvidéki televízió épületét, megbénították a kommunikációt és ideiglenes ivóvízhiány lépett fel. A légitámadások után viszonylag gyorsan helyreállt az élet, és azóta nemzetközi segítséggel a hidakat is helyreállították.
Népesség
Újvidék város és környéke vonzó volt a letelepedésre a történelem során kedvező földrajzi fekvése miatt. 1910-ben a lakosság 39,7%-a magyar anyanyelvű volt. A város lakossága a második világháború után folyamatosan növekszik, egyes időszakokban drasztikusan. A lakosság növekedésére a mechanikus áramlás hatott, nem a pozitív természetes szaporulat. A legintenzívebb növekedés 1961-1971. között volt, ekkor a város lakossága 37%-kal növekedett. Az ideköltözött lakosság legnagyobb része Vajdaságból származik (56,2%), aztán Bosznia-Hercegovinából (15,3%) és Közép-Szerbiából (11,7%).
A 2002-es népszámlálás adatai szerint Újvidék városi község területén 299 294 fő élt, melyből 156 328 volt nagykorú, a lakosság átlagéletkora pedig 39,8 év (a férfiaknál 38,3, a nőknél pedig 41,2). E részen 72 513 háztartás volt, háztartásonként átlagosan 2,63 taggal. A szűkebb városi környezet területén, Péterváradot és Kamancot nem leszámítva a lakosság 191 405 főt tett ki, míg a két települést is beleszámítva 216 583 főt. A 2011-es népszámlálás előleges adatai szerint a szűkebb városi környezet 221 854 főt tesz ki, Péterváraddal és Kamanccal együtt a lakosság 248 119 fő, míg a városi község 335 701 lakost számlál.
2002-ben a városi község területén a következő etnikai csoportok éltek: szerbek (75,50%), magyarok (5,24%), jugoszlávok (3,17%), szlovákok (2,41%), horvátok (2,09%), montenegróiak (1,68%) stb. Az összes település szerb többségű, kivéve Kiszácsot, amelyen a szlovák lakosság alkotja a többséget.
A község területén 2002-ben összesen 15 687 magyar élt, míg a városban 11 538, ami nagy csökkenést képez az előző népszámlálásokat megfigyelve (1991-ben a községnek 20 245, míg a városnak 15 778 magyar lakosa volt), s mondható az is hogy itt csökken a legnagyobb mértékben a magyar lakosság a tartományban. Újvidéknek a legtöbb magyar lakosa 1961-ben volt, 23 812 fő, ami akkor a város lakosságának 23,24%-át tette ki.
Demográfiai változások
1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
69 431 | 76 752 | 102 469 | 141 375 | 170 020 | 179 626 | 191 405[2] | 231 798[3] |
Etnikai összetétel
Nemzetiség | Szám | % |
Szerbek | 141 475 | 73,91 |
Magyarok | 11 538 | 6,02 |
Jugoszlávok | 7055 | 3,68 |
Montenegróiak | 4261 | 2,22 |
Horvátok | 3519 | 1,83 |
Szlovákok | 1673 | 0,87 |
Ruszinok | 1556 | 0,81 |
Cigányok | 1177 | 0,61 |
Macedónok | 910 | 0,47 |
Románok | 750 | 0,39 |
Muzulmánok | 664 | 0,34 |
Szlovének | 344 | 0,17 |
Németek | 301 | 0,15 |
Goránok | 288 | 0,15 |
Ukránok | 247 | 0,12 |
Oroszok | 217 | 0,11 |
Albánok | 188 | 0,09 |
Bunyevácok | 184 | 0,09 |
Csehek | 119 | 0,06 |
Bolgárok | 103 | 0,05 |
Bosnyákok | 42 | 0,02 |
Vlachok | 11 | 0,00 |
Egyéb/Ismeretlen[4] |
Városszerkezet
Városi negyedek
A legszűkebb városi környezet mellett, amely a Duna bal partján fekszik, Újvidék területének részét képezi még a Duna jobb partján fekvő Pétervárad és Kamanc is, melyekkel egységes adminisztratív egységet képez.
Újvidék legrégebbi városrésze az Óváros (Stari Grad), a Rotkvarija, a Podbara és a Salajka amelyek 1694-ben egyesültek a város újraalapításakor. A Liman és Novo naselje negyedek az 1960-as, 1970-es és 1980-as években épültek ki széles sugárutakkal és modern lakóépületekkel, hogy kielégítse az ide betelepülők igényeit.
Újvidék legújabb részei közé tartoznak a város központjától távolabbra épült negyedek. Az ilyen legöregebb a Telep, majd következik az Adice, Veternička Rampa és Veternik. Ez utóbbi ugyan külön településnek számít, de már majdnem teljesen összenőtt a várossal.
Külvárosok
A teljes városi lakosság több mint 22%-a a külvárosokban él. A legnagyobb települések Futak és Veternik közel 20 000 lakossal, melyek főleg az 1990-es években gyarapodtak meg sok idetelepült szerbbel.
Újvidék városi község térképe | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
|
Név | Népesség (2011) |
Község |
---|---|---|
Bakolc (Bukovac) | 3936 | Pétervárad |
Begecs (Begeč) | 3325 | Újvidék |
Csenej (Čenej) | 2125 | Újvidék |
Futak (Futog) | 18 641 | Újvidék |
Kabol (Kovilj) | 5414 | Újvidék |
Káty (Kać) | 11 740 | Újvidék |
Kiszács (Kisač) | 5091 | Újvidék |
Ledince (Ledinci) | 1912 | Pétervárad |
Máriamajor (Stepanovićevo) | 2021 | Újvidék |
Óledince (Stari Ledinci) | 934 | Pétervárad |
Piros (Rumenka) | 6495 | Újvidék |
Tiszakálmánfalva (Budisava) | 3656 | Újvidék |
Veternik | 17 454 | Újvidék |
Kultúra
Újvidék az 1970-es évek végétől a szerb underground élet központja. Több neves punk és new wave zenekar indult innen a jugoszláv időkben. Napjainkban aktív színházi élet is folyik a városban.
A városban működik a Szerb Nemzeti Színház (Srpsko Narodno Pozorište). Az újvidéki Szerb Nemzeti Színháznak is van opera társulata. A városban működik még az Újvidéki Színház (Novosadsko Pozorište) is, amelyet a köznyelvben általában "Magyar Színház"-ként emlegetnek, mivel az előadások itt magyar nyelvűek.
A városban több szórakozóhely is várja a bulizni vágyókat. A Laza Telečki utca a szórakozóhelyeiről híres, de akadnak még jó bulik Péterváradon is. Minden év júliusában a Péterváradi vár ad helyet az Exit nevű nemzetközi fesztiválnak, melyre ezrével özönlenek a látogatok Európa szerte.
Gazdaság
Folyami kikötője mellett rendelkezik gép-, vegy-, olaj-, textil- és élelmiszeriparral.
Közlekedés
Újvidék 80 km-re északnyugatra fekszik Belgrádtól és a Nikola Tesla nemzetközi repülőtértől, valamint 346 km-re délre Budapesttől. A város az E75-ös európai út közvetlen szomszédságában van. A város napi személyforgalmat bonyolító vasúti kapcsolatokkal rendelkezik Béccsel, Budapesttel, Prágával, Kijevvel és Moszkvával.
Korábban helyiérdekű vasút jelleggel kötötte össze Zentát és Szabadkát Újvidékkel a Szabadka–Zenta–Óbecse-vasútvonal, ami ma a Szerb Államvasutak vonalhálózatának része.
Újvidék nagyobb része a Duna és Duna–Tisza–Duna-csatorna egyik mellékága között helyezkedik el. A csatornán három híd épült, míg a Dunát is jelenleg három híd íveli át: a Szabadság híd (Most slobode), a Péterváradi híd (Varadinski most) és az ideiglenes Boško Perošević közúti-vasúti híd. Mindhárom híd le lett bombázva az 1999-es NATO-légicsapások idején. A Péterváradi híd 2000-ben lett helyreállítva, a közúti-vasúti Žeželj-híd (Žeželjev most) helyébe épült, míg a Szabadság-híd renoválását 2005-ben végezték el.
A városban sok sugárút van, de a legfontosabb a Felszabadítás-sugárút (Bulevar Oslobođenja), amely észak-dél irányban keresztezi a várost, majd a Szabadság-hídon keresztül az út Kamanc felé folytatódik. A városban 1911-1959. között a villamosok is közlekedtek.
Csenejen, Újvidéktől 10 km-re északra található egy kisebb, főként ipar és sport igénybe használt repülőtér, de léteznek ötletek arról is, hogy szélesítsék a repülőtér funkcióját.
Híres emberek
Itt születtek
- Ðorđe Stratimirović (1822-1908) a szerb felkelők főparancsnoka az 1848–49-es szabadságharcban
- Đuro Daničić (1825-1882) szerb nyelvész és Biblia-fordító
- Derra György (1844-1917) tanár, nyelvész
- Juba Adolf (1864-1928) orvos, az iskola-egészségügy egyik neves úttörője
- Slobodan Jovanović (1869-1958) politikus, jogász, történész, író, műkritikus
- Garas Márton (1881-1930) színész, rendező, filmrendező, a magyar némafilmgyártás hőskorának kimagasló alakja
- Vidor Gyula (1888-?) újságíró, író, szerkesztő
- Molnár Erik (1894-1966) Kossuth-díjas történész, filozófus, közgazdász
- Tamkó Sirató Károly (1905-1980) költő, szakíró
- Jócsák János (1917 – Kolozsvár, 1962) tankönyvíró, magyar irodalomtörténész
- Kenderesi Tibor (1920-2011) színész
- Tandori Károly (1925-2005) matematikus, egyetemi tanár
- Hornyik György (1937-2009) író, műfordító
- Berczik Zoltán (1937-2011) hatszoros Európa-bajnok asztaliteniszező, edző
- Ladik Katalin (1942) színésznő, költő, performer
- Fülöp Gábor (1950) költő, műfordító, dramaturg, újságíró
- Đorđe Balašević (1953) dalszerző és énekes
- Balázs Attila (1955) József Attila-díjas író, újságíró, műfordító
- Takács Miklós (1960) régész.
- Bada Tibor (1963-2006) festőművész, költő, előadóművész
- Rátgéber László (1966) Euroliga-győztes kosárlabdaedző
- drMáriás (Máriás Béla), (1966) képzőművész, író, zenész
- Szőke Zoltán (1968) színész, szinkronszínész
- Szeles Mónika (1973) volt világelső és kilencszeres Grand Slam-győztes teniszezőnő
- Mirna Jukić (1986) osztrák olimpiai bronzérmes úszónő
- Gojko Kačar (1987) labdarúgó
- Molnár Áron (1987) színész a budapesti Vígszínházban
Itt hunytak el
- Ambro Ignác Romuald (1748-1785) a város egykori főorvosa
- Király Ernő (1919-2007) néprajzkutató, avantgárd zeneszerző
- Zilahy Lajos (1891-1974) író, publicista, az MTA tagja
- Fehér Ferenc (1928-1989) költő
- Ács József (1914-1990) festőművész, műkritikus
- Bori Imre (1929-2004) Széchenyi-díjas irodalomtörténész, akadémikus
Látnivalók
- Újvidék főterén áll a városháza, ahonnét az utcák legyezőszerűen nyílnak szét. Itt található még a neogótikus katolikus templom is.
- A város főteréről nyílik a Zmaj utca (Zmajeva ulica). Ezen utca végén található a újvidéki szerb érsek palotája (Vladičanski dvor).
- A másik nevezetes utca a Duna utca (Dunavska ulica), mely a Duna parkba (Dunavski park) torkollik.
- Pétervárad a középkorban a törökök elleni védelmet szolgálta, ma múzeum és jelentős kirándulóhely a város erődítménye. A vár toronyórájának mutatói fordított szerepűek. A nagymutató mutatja az órák múlását abból a célból, hogy a Dunán elhaladó hajók messziről láthassák a helyi időt.
Testvérvárosai
- Modena, Olaszország (1974)
- Csangcsun, Kína (1981)
- Dortmund, Németország (1983)
- Norwich, Egyesült Királyság (1989)
- Ilioupoli, Görögország (1994)
- Budva, Montenegró (1996)
- Temesvár, Románia (2005)
- Nyizsnyij Novgorod, Oroszország (2006)
- Pécs, Magyarország (2009)
Képek
-
A városháza
-
Újvidék a péterváradi várból nézve
-
Pétervárad a Duna-partról
-
A híres fordított óra a péterváradi várban
-
A báni palota, a tartományi parlament székháza
-
A Mária Neve templom
-
A zsinagóga
-
A Szerb Nemzeti Színház
-
Az újvidéki strand
-
A Szabadság tér a Mária Neve katolikus templommal
-
Európa Kollégium
Jegyzetek
- Ózer Ágnes 2012: Volt egyszer egy Újvidék - Adalékok Újvidék társadalomtörténetéhez. Újvidék.
- ↑ "A [névváltoztatási] folyamodást az udvari kancellária 1748. január 26-án tárgyalta. Elismeri a kancellária, hogy a mostani, katonai függő viszonyt jelző név [Péterváradi Sánc], a helynek polgári joghatóság alá vétele után semmi esetre meg nem maradhat; tehát Dunavár vagy Vízköz, vagy Újvidék legyen az új város neve. Mária Terézia sajátkezűleg azt írta a királyi kancellária fölterjesztésére: „nominatur Neoplanta” (neveztesség Újvidéknek). Ezzel el volt döntve az új, szabad királyi város nevének kérdése. 1748. február 1-jén kelt a Királyi Oklevél, mely a Péterváradi Sánc nevét Újvidékre változtatta." (Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, BÁCS-BODROG VÁRMEGYE I. kötet, Budapest 1909. Címszó: ÚJVIDÉK. A város új neve.)
- ↑ name="stats9">Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ name="népesség/Újvidék"
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9