„Faludy György” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a pim.dia rovata és a Pomogáts Béla által írt életrajz |
Szócikk bővítése. Javítgatások. Link javítása. |
||
31. sor: | 31. sor: | ||
Budapesten született zsidó polgári családban. Édesapja [[Leimdörfer Joachim|Leimdörfer Jenő]] (más forrás szerint ''Leimdörfer Joachim (Chájim)'')<ref>[http://regi.sofar.hu/hu/node/103683 Faludy és zsidósága I.] ''(Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)''</ref> vegyész, édesanyja Biringer Erzsébet Katalin volt.<ref group="m">Faludy György születési anyakönyvi kivonatában az apa nevénél Leimdörfer Joákim, míg az anyáénál Biringer Erzsébet Katalin szerepel.</ref> 1928-ban érettségizett a [[Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium|fasori Evangélikus Főgimnáziumban]], ezután a [[bécs]]i (1928–30), a [[berlin]]i (1930–31), a [[párizs]]i (1932) és a [[graz]]i (1932–33) egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelytől később megfosztották. [[1937]]-ben jelentette meg a [[François Villon|Villon]]-átköltéseket, mely jó időre meghatározta pályáját. |
Budapesten született zsidó polgári családban. Édesapja [[Leimdörfer Joachim|Leimdörfer Jenő]] (más forrás szerint ''Leimdörfer Joachim (Chájim)'')<ref>[http://regi.sofar.hu/hu/node/103683 Faludy és zsidósága I.] ''(Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)''</ref> vegyész, édesanyja Biringer Erzsébet Katalin volt.<ref group="m">Faludy György születési anyakönyvi kivonatában az apa nevénél Leimdörfer Joákim, míg az anyáénál Biringer Erzsébet Katalin szerepel.</ref> 1928-ban érettségizett a [[Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium|fasori Evangélikus Főgimnáziumban]], ezután a [[bécs]]i (1928–30), a [[berlin]]i (1930–31), a [[párizs]]i (1932) és a [[graz]]i (1932–33) egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelytől később megfosztották. [[1937]]-ben jelentette meg a [[François Villon|Villon]]-átköltéseket, mely jó időre meghatározta pályáját. |
||
[[1938]]-ban elhagyta [[Magyarország]]ot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte, hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri [[Németország]] nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. [[Párizs]]ig menekült, itt találkozott többek között [[Arthur Koestler]]rel és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. [[Havas Endre (író)|Havas Endrével]] és [[Lorsy Ernő]]vel együtt [[Marokkó]]ba |
[[1938]]-ban elhagyta [[Magyarország]]ot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte, hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri [[Németország]] nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. [[Párizs]]ig menekült, itt találkozott többek között [[Arthur Koestler]]rel és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. [[Havas Endre (író)|Havas Endrével]] és [[Lorsy Ernő]]vel együtt Franciaország német megszállása után [[Marokkó]]ba menekült, majd áthajózott az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba, ahol a ''Szabad Magyar Mozgalom'' titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Ezután három évig, 1942 és 1945 között az amerikai hadseregben szolgált tisztként, káplárként szerelt le. Marokkóba, ahonnan 1941-ben az Egyesült Államokba. Eközben húgát, aki itthon maradt, a nyilasok meggyilkolták. |
||
[[1946]]-ban tért haza, a [[Népszava|Népszavánál]] helyezkedett el. [[1947]]-ben megjelent az ''Őszi harmat után'' című verseskötete, illetve a ''Villon balladák'' már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, az ő vezetésével döntötték le [[1947]]. [[április 26.|április 26-áról]] [[április 27.|27-ére]] virradó éjjel [[Prohászka Ottokár]] Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom mégis kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. [[1949]]-ben (több más forrás szerint azonban nem 1949-ben, hanem 1950 közepén) hamis vádak alapján letartóztatták, s [[Gábori György|Gábori Györggyel]] és [[Egri György|Egri Györggyel]] [[Kistarcsai Központi Internálótábor|Kistarcsára]] internálták, majd a [[recski kényszermunkatábor]]ba zárták. Az ÁVH börtöneiben, illetve a táborokban írt versei [[1983]]-ban [[München]]ben jelenhettek meg ''Börtönversek 1950–1953''<ref name='dia''>{{cite web|url=http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000039&secId=0000003270&mainContent=true&mode=html|title=Faludy György Börtönversek 1950–53|publisher= |
[[1946]]-ban tért haza, a [[Népszava|Népszavánál]] helyezkedett el. [[1947]]-ben megjelent az ''Őszi harmat után'' című verseskötete, illetve a ''Villon balladák'' már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, az ő vezetésével döntötték le [[1947]]. [[április 26.|április 26-áról]] [[április 27.|27-ére]] virradó éjjel [[Prohászka Ottokár]] Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom mégis kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. [[1949]]-ben (több más forrás szerint azonban nem 1949-ben, hanem 1950 közepén) hamis vádak alapján letartóztatták, s [[Gábori György|Gábori Györggyel]] és [[Egri György|Egri Györggyel]] [[Kistarcsai Központi Internálótábor|Kistarcsára]] internálták, majd a [[recski kényszermunkatábor]]ba zárták. Az ÁVH börtöneiben, illetve a táborokban írt versei [[1983]]-ban [[München]]ben jelenhettek meg ''Börtönversek 1950–1953''<ref name='dia''>{{cite web|url=http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000039&secId=0000003270&mainContent=true&mode=html|title=Faludy György Börtönversek 1950–53|publisher=dia.jadox.pim.hu|accessdate=2017-03-03}}</ref> címmel. |
||
<center>{{Idézet 2|''Az itt közölt verseket 1950 és 1953 közt csináltam az Andrássy út 60. pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski |
<center>{{Idézet 2|''Az itt közölt verseket 1950 és 1953 közt csináltam az Andrássy út 60. pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski büntetőtáborában. A „csináltam” igét azért használom, mert Rákosi börtöneiben csakúgy, mint Hitler megsemmisítő táboraiban, papír és írószer nem állt a rabok rendelkezésére. Így ezeket a verseket "fejben csináltam"…'' |
||
''Legfőbb gondom az volt, hogy verseimet emlékezetembe véssem; eladdig mindig szenvedélyemnek ismertem más verseinek megtanulását, de a magaméit figyelmen |
''Legfőbb gondom az volt, hogy verseimet emlékezetembe véssem; eladdig mindig szenvedélyemnek ismertem más verseinek megtanulását, de a magaméit figyelmen kívül hagytam. Ha az első négy sort elkészítettem, elmondtam magamnak nyolcszor-tízszer; a következő négy sorral ugyanezt tettem, aztán a nyolcat ismételtem ötször-hatszor, és így tovább, míg a napi, átlagos 40 sor penzummal elkészültem. Reggelenként felmondtam magamnak mindazt, amit addig írtam: száz sort, ötszázat, ezret…'' |
||
''A fogdáról egész kötet költeménnyel – ezzel a kötettel – fejemben jöttem ki. Ezek után számos rabtársam tanulta meg azokat a verseket, melyeket jobbaknak, vagy a legjobbaknak tartottam. A megtanulás indoka nemcsak a kölcsönös, törhetetlen szeretet volt, melyet akkor és azóta egymás iránt érzünk és nemcsak a magyar nép sajátsága, a költészet iránti, merem remélni múlhatatlan lelkesedés. Sőt még nem is az, hogy ezekből a versekből – akármilyen is legyen irodalmi értékük – erőt tudtak |
''A fogdáról egész kötet költeménnyel – ezzel a kötettel – fejemben jöttem ki. Ezek után számos rabtársam tanulta meg azokat a verseket, melyeket jobbaknak, vagy a legjobbaknak tartottam. A megtanulás indoka nemcsak a kölcsönös, törhetetlen szeretet volt, melyet akkor és azóta egymás iránt érzünk és nemcsak a magyar nép sajátsága, a költészet iránti, merem remélni múlhatatlan lelkesedés. Sőt még nem is az, hogy ezekből a versekből – akármilyen is legyen irodalmi értékük – erőt tudtak meríteni. Hanem elsősorban az a tény, hogy költeményeimet meg kívánták menteni az utókor számára. Az akkori helyzetben, gyönge fizikumommal rendkívül valószínűtlennek tűnt, hogy túlélem Recsket. A túlélést, számos társammal együtt, nemcsak annak köszönhettem, hogy Sztálin későn ugyan, de a számunk legkedvezőbb pillanatban patkolt el, hanem elsősorban annak, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a büntetőtábort feloszlatta…''|Faludy György<ref name='dia''/><ref>{{cite web|authorlink=Faludy György|title=Börtönversek 1950-53|url=https://moly.hu/konyvek/faludy-gyorgy-bortonversek-1950-53|publisher=moly.hu |accessdate=2017-03-03}}</ref>}}</center> |
||
Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd [[1956]]-ban ismét elmenekült az országból. |
Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd [[1956]]-ban ismét elmenekült az országból. |
||
45. sor: | 45. sor: | ||
[[London]]ban települt le, ahol [[1957]]-től az ''[[Irodalmi Újság]]'' szerkesztője volt. 1961–62-ben írta a ''Pokolbéli víg napjaim'' című önéletrajzi visszaemlékezéseit, eredetileg angolul (''My Happy Days in Hell'', 1962). A könyv [[1987]]-ben jelent meg először Magyarországon az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúra által betiltott szamizdat kötetként. [[1963]] és [[1967]] között [[Firenze|Firenzében]] és [[Málta|Máltán]] élt. 1967-ben költözött át [[Toronto|Torontóba]]. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást, miközben a ''[[Ötágú síp]]'' és a ''Magyarok Világlapja'' című lapok munkatársaként dolgozott. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Közben Magyarországon betiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, amelyeken a neve szerepelt. Megjegyzendő azonban, hogy a pártállam idején kiadott ''A magyar irodalom története'' több helyen említi, sőt bővebben is tárgyalja és idéz tőle.<ref>Béládi Miklós (szerk.): ''A magyar irodalom története 1945–1975'' I–IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981–86. ISBN 963-05-3601-3, ISBN 963-05-4304-4, ISBN 963-05-4305-2, ISBN 963-05-2919-X</ref> |
[[London]]ban települt le, ahol [[1957]]-től az ''[[Irodalmi Újság]]'' szerkesztője volt. 1961–62-ben írta a ''Pokolbéli víg napjaim'' című önéletrajzi visszaemlékezéseit, eredetileg angolul (''My Happy Days in Hell'', 1962). A könyv [[1987]]-ben jelent meg először Magyarországon az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúra által betiltott szamizdat kötetként. [[1963]] és [[1967]] között [[Firenze|Firenzében]] és [[Málta|Máltán]] élt. 1967-ben költözött át [[Toronto|Torontóba]]. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást, miközben a ''[[Ötágú síp]]'' és a ''Magyarok Világlapja'' című lapok munkatársaként dolgozott. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Közben Magyarországon betiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, amelyeken a neve szerepelt. Megjegyzendő azonban, hogy a pártállam idején kiadott ''A magyar irodalom története'' több helyen említi, sőt bővebben is tárgyalja és idéz tőle.<ref>Béládi Miklós (szerk.): ''A magyar irodalom története 1945–1975'' I–IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981–86. ISBN 963-05-3601-3, ISBN 963-05-4304-4, ISBN 963-05-4305-2, ISBN 963-05-2919-X</ref> |
||
1987-ben<ref>[https://www.youtube.com/watch?v=mJf_dQVlbz8]</ref> hazatért, Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban [[szamizdat]]ban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. Faludy 1994-ben a [[Kossuth-díj]]at is megkapta. 1998-ban alapító tagja volt a [[Digitális Irodalmi Akadémia|Digitális Irodalmi Akadémiának]]. Személyét többnyire érdeklődés övezte, bár 90 éves kora felett sem szűnt meg polgárpukkasztónak, meghökkentőnek lenni. ''Pokol tornácán'' című kötetének bemutatóját már nem érhette meg, a Kossuth-díjas költőt [[2006]]. [[szeptember 1.|szeptember 1-jén]] |
1987-ben<ref>[https://www.youtube.com/watch?v=mJf_dQVlbz8]</ref> hazatért, Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban [[szamizdat]]ban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. Faludy 1994-ben a [[Kossuth-díj]]at is megkapta. 1998-ban alapító tagja volt a [[Digitális Irodalmi Akadémia|Digitális Irodalmi Akadémiának]]. Személyét többnyire érdeklődés övezte, bár 90 éves kora felett sem szűnt meg polgárpukkasztónak, meghökkentőnek lenni. ''Pokol tornácán'' című kötetének bemutatóját már nem érhette meg, a Kossuth-díjas költőt [[2006]]. [[szeptember 1.|szeptember 1-jén]] otthonában érte a halál. |
||
Tiszteletére [[2006]]. [[október 3.|október 3-án]] |
Tiszteletére [[2006]]. [[október 3.|október 3-án]] [[Toronto|Torontóban]] a közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is ''George Faludy Place''-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepségre időközben bekövetkezett halála miatt már nem tudott elutazni. |
||
== Magánélete == |
== Magánélete == |
||
132. sor: | 132. sor: | ||
==Különcségei== |
==Különcségei== |
||
[[Fájl:Faludy Gyorgy sirkove P8270231.jpg|bélyegkép|265px|jobbra|Faludy György síremléke, Budapest, [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Fiumei úti temető]]]] |
[[Fájl:Faludy Gyorgy sirkove P8270231.jpg|bélyegkép|265px|jobbra|Faludy György síremléke, Budapest, [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Fiumei úti temető]]]] |
||
* Sosem viselt zoknit, miután 1947-ben [[Albert Einstein]] felhívta figyelmét a bokafix érelszorító veszélyére.<ref>http://www.lico-art.hu/media/archivum.php?cikk=64 |
* Sosem viselt zoknit, miután 1947-ben [[Albert Einstein]] felhívta figyelmét a bokafix érelszorító veszélyére.<ref>{{cite web |url=http://www.lico-art.hu/media/archivum.php?cikk=64 |title= Faludy György|date= |accessdate=2017-06-22|author=Szász Judit|authorlink= | publisher=lico-art.hu |work= |format=}}</ref> |
||
== Megjegyzések == |
== Megjegyzések == |
||
{{megjegyzések}} |
{{megjegyzések}} |
A lap 2017. június 22., 02:59-kori változata
Faludy György | |
Bahget Iskander felvétele | |
Született | Leimdörfer György Bernát József 1910. szeptember 22. Budapest, Erzsébetváros |
Elhunyt | 2006. szeptember 1. (95 évesen) Budapest |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Szegő Zsuzsanna Kovács Fanni |
Foglalkozása | költő, műfordító, író |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
A Wikimédia Commons tartalmaz Faludy György témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Faludy György, szül. Leimdörfer György Bernát József,[2] angol nyelvterületen olykor George Faludy (Budapest, Erzsébetváros, 1910. szeptember 22. – Budapest, 2006. szeptember 1.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, író.
Élete
Budapesten született zsidó polgári családban. Édesapja Leimdörfer Jenő (más forrás szerint Leimdörfer Joachim (Chájim))[3] vegyész, édesanyja Biringer Erzsébet Katalin volt.[m 1] 1928-ban érettségizett a fasori Evangélikus Főgimnáziumban, ezután a bécsi (1928–30), a berlini (1930–31), a párizsi (1932) és a grazi (1932–33) egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelytől később megfosztották. 1937-ben jelentette meg a Villon-átköltéseket, mely jó időre meghatározta pályáját.
1938-ban elhagyta Magyarországot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte, hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri Németország nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. Párizsig menekült, itt találkozott többek között Arthur Koestlerrel és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. Havas Endrével és Lorsy Ernővel együtt Franciaország német megszállása után Marokkóba menekült, majd áthajózott az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Ezután három évig, 1942 és 1945 között az amerikai hadseregben szolgált tisztként, káplárként szerelt le. Marokkóba, ahonnan 1941-ben az Egyesült Államokba. Eközben húgát, aki itthon maradt, a nyilasok meggyilkolták.
1946-ban tért haza, a Népszavánál helyezkedett el. 1947-ben megjelent az Őszi harmat után című verseskötete, illetve a Villon balladák már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, az ő vezetésével döntötték le 1947. április 26-áról 27-ére virradó éjjel Prohászka Ottokár Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom mégis kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. 1949-ben (több más forrás szerint azonban nem 1949-ben, hanem 1950 közepén) hamis vádak alapján letartóztatták, s Gábori Györggyel és Egri Györggyel Kistarcsára internálták, majd a recski kényszermunkatáborba zárták. Az ÁVH börtöneiben, illetve a táborokban írt versei 1983-ban Münchenben jelenhettek meg Börtönversek 1950–1953[4] címmel.
„ | Az itt közölt verseket 1950 és 1953 közt csináltam az Andrássy út 60. pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski büntetőtáborában. A „csináltam” igét azért használom, mert Rákosi börtöneiben csakúgy, mint Hitler megsemmisítő táboraiban, papír és írószer nem állt a rabok rendelkezésére. Így ezeket a verseket "fejben csináltam"…
Legfőbb gondom az volt, hogy verseimet emlékezetembe véssem; eladdig mindig szenvedélyemnek ismertem más verseinek megtanulását, de a magaméit figyelmen kívül hagytam. Ha az első négy sort elkészítettem, elmondtam magamnak nyolcszor-tízszer; a következő négy sorral ugyanezt tettem, aztán a nyolcat ismételtem ötször-hatszor, és így tovább, míg a napi, átlagos 40 sor penzummal elkészültem. Reggelenként felmondtam magamnak mindazt, amit addig írtam: száz sort, ötszázat, ezret… A fogdáról egész kötet költeménnyel – ezzel a kötettel – fejemben jöttem ki. Ezek után számos rabtársam tanulta meg azokat a verseket, melyeket jobbaknak, vagy a legjobbaknak tartottam. A megtanulás indoka nemcsak a kölcsönös, törhetetlen szeretet volt, melyet akkor és azóta egymás iránt érzünk és nemcsak a magyar nép sajátsága, a költészet iránti, merem remélni múlhatatlan lelkesedés. Sőt még nem is az, hogy ezekből a versekből – akármilyen is legyen irodalmi értékük – erőt tudtak meríteni. Hanem elsősorban az a tény, hogy költeményeimet meg kívánták menteni az utókor számára. Az akkori helyzetben, gyönge fizikumommal rendkívül valószínűtlennek tűnt, hogy túlélem Recsket. A túlélést, számos társammal együtt, nemcsak annak köszönhettem, hogy Sztálin későn ugyan, de a számunk legkedvezőbb pillanatban patkolt el, hanem elsősorban annak, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a büntetőtábort feloszlatta… |
” |
– Faludy György[4][5] |
Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd 1956-ban ismét elmenekült az országból.
Faludy György önéletrajzi regényében az ávós őrnagy beszéde jellemzi az 1953. szeptemberi szabadon bocsátások légkörét: „A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. …figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban.”[6]
Londonban települt le, ahol 1957-től az Irodalmi Újság szerkesztője volt. 1961–62-ben írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, eredetileg angolul (My Happy Days in Hell, 1962). A könyv 1987-ben jelent meg először Magyarországon az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúra által betiltott szamizdat kötetként. 1963 és 1967 között Firenzében és Máltán élt. 1967-ben költözött át Torontóba. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást, miközben a Ötágú síp és a Magyarok Világlapja című lapok munkatársaként dolgozott. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Közben Magyarországon betiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, amelyeken a neve szerepelt. Megjegyzendő azonban, hogy a pártállam idején kiadott A magyar irodalom története több helyen említi, sőt bővebben is tárgyalja és idéz tőle.[7]
1987-ben[8] hazatért, Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban szamizdatban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. Faludy 1994-ben a Kossuth-díjat is megkapta. 1998-ban alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának. Személyét többnyire érdeklődés övezte, bár 90 éves kora felett sem szűnt meg polgárpukkasztónak, meghökkentőnek lenni. Pokol tornácán című kötetének bemutatóját már nem érhette meg, a Kossuth-díjas költőt 2006. szeptember 1-jén otthonában érte a halál.
Tiszteletére 2006. október 3-án Torontóban a közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepségre időközben bekövetkezett halála miatt már nem tudott elutazni.
Magánélete
1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsanna újságírót, akivel már letartóztatása előtt kapcsolatban állt. Zsuzsa a Haladás c. lapnak írt cikkeket. Ennek az újságnak a szerkesztőségében találkoztak először. A házasságból egy gyerek született: András (Andrew Faludy, 1955–2010). A Haladás után írt a Világosságnak is, és később a Népszavánál kapott állást. 1963-ban felesége meghalt.
1966-ban Máltán ismerkedett meg a nála 28 évvel fiatalabb amerikai fiatalemberrel, Eric Johnsonnal, akivel ezután 36 éven keresztül éltek élettársi kapcsolatban.[9] Bár soha nem titkolta biszexualitását,[10] egy 2002-es tévés interjú, melyben erről vall, mégis csak halála után, 2006-ban került adásba.[11]
2002 júliusában vette feleségül Kovács Fannyt, aki 65 évvel volt fiatalabb nála. A párt a halál választotta el egymástól, a költő kis híján 96 éves korában.
Művei
1937-ben jelentek meg Villon-átköltései a Magyar Hírlapban.[12] Ezek profán szövegeit egyesek visszatérésnek tekintették Villon stílusához, mások csak közönségesnek tartották például Szabó Lőrinc fordításaihoz képest. Mivel egyetlen kiadó sem merte vállalni a kiadást, saját költségén jelentette meg a kötetet, amely nem várt sikert aratott, és még további negyven (részben szamizdat) kiadást ért meg.
- Heinrich Heine: Németország. Faludy György átköltésében. Kolozsvár, 1937, Korunk, 102 o.
- François Villon balladái. Bp., 1937, Officina, 96 o., 34. kiadás: Bp., 1988, Magyar Világ, 94 o.
- A pompeji strázsa. Versek. Bp., 1938, Officina
- Dicsértessék. Középkori himnuszok. Műfordítások. Bp., 1938, Singer és Wolfner, 96 o.
- Európai költők antológiája. Műfordítások. Bp., 1938, Cserépfalvi, 320 o.
- A felszabadultak az elnyomottakért. Emlékalbum a spanyol földalatti mozgalom támogatására. Bp., 1946, Szociáldemokrata Párt, 32 o.
- Őszi harmat után. Versek. Bp., 1947, Officina, 146 o.
- Rabelais Pantagruelje. Műfordítás. Bp., 1948, Cserépfalvi, 304 o.; 2. kiadás: Szeged, 1989, József Attila Tudományegyetem, 458 o.; Második rész: Bp., 1993, Magyar Világ, 326 o.
- Tragödie eines Volkes. Ungarns Freiheitskampf durch die Jahrhundert. Tatár Máriával, (Faludy Zsuzsával) és Pálóczi Horváth Györggyel. Wien 1957, Europa Verlag, 116 o. + 37 t.
- Emlékkönyv a rőt Bizáncról. Válogatott versek. London, 1961, Magyar Könyves Céh, 207 o.
- My Happy Days in Hell. [Önéletrajz.] Ford.: Kathleen Szász. London, 1962. Andre Deutsch, 470 o. (London 1963, 1987, New York, 1963, 1964, Toronto, 1985, Magyar: Bp. 1987, 1989, 1999)
- [németül:] Heitere Tage in der Hölle. Ford.: Hans Wagenseil. München, 1964, Rütten und Loening Verlag
- [dánul:] Myne lykkelige Dage i Helvede. Ford.: Lotte Eskelung, Koppenhága 1964. Forlaget Fremad, 392 o.
- [franciául:] Les beaux jours de l’enfer. Ford.: Gara László. Paris 1965. John Didier, 376 o.
- [magyarul:] Pokolbéli víg napjaim. Bp., 1987. AB Független (szamizdat), 544 o.; 2. kiadás: Bp., 1989, Magyar Világ
- Karoton. A Novel. Ford.: Flora Papastavrou. London, 1966, Eyre and Spottiswoode, 304 o.
- [ugyanez:] City of Splintered Gods. New York, 1966, William Morrow, 304 o.
- Erasmus of Rotterdam. Életrajz. Ford.: Eric Johnson. London, 1970, Eyre and Spottiswoode, 298 o.; New York 1971, 1974
- [németül:] Erasmus von Rotterdam. Ford.: Walter Seib és Waltraut Engel. Frankfurt am Main, 1973, Societäts Verlag, 290 o.; 1981, uo.
- Levelek az utókorhoz. [Versek.] Toronto, 1975, Institut Marsile Ficin, 206 o.
- Ballada a senki fiáról. Villon-átköltés. Andruskó Károly 48 fametszetével. Újvidék, 1975, Udruzjene Kolekcionare Jugoslavije, 61 o.
- East and West. Selected Poems. Ford.: John Robert Colombo. Toronto, 1978, Hounslow Press, 148 o.
- Faludy György összegyűjtött versei. New York, 1980, Püski Sándor, 635 o.
- Börtönversek. 1949–1952. Az ávó pincéjében és Recsken. München, 1983, Recski Szövetség, [lapszámozás nélkül]. Ugyanez 1950–1953, Bp., 1989, Magyar Világ, 93 o.
- Learn This Poem of Mine by Heart. Sixty Poems and One Speech by – –. Ford.: John Robert Colombo. Toronto, 1983, Hounslow Press, 128 o.
- Twelve Sonnets. Ford.: Robin Skelton. Victoria, British Columbia, 1983, Pharos Press, 24 o.
- Selected Poems of George Faludy. Ford.: Robin Skelton. Toronto, 1985, McClelland and Stewart, 232 o. Ugyanez: Athens, Georgia, USA, 1985, University of Georgia Press, 232 o.
- Ballad for Isabelle. Ford.: Robin Skelton. White Rock, British Columbia, 1985, White Rino Press
- Hullák, kamaszok, tücsökzene – Corpses, Brats and Cricket Music. Ford.: Robin Skelton. Vancouver 1987, Tanks, 67 [2] o.
- Faludy György–Eric Johnson: Notes from the Rainforest. Esszék. Toronto, 1988, Hounslow Press, 128 o.
Magyarul
- Jegyzetek az esőerdőből. Bp., 1991, Magyar Világ Kiadó, 208 o.
- Test és lélek. A világlíra 1400 gyöngyszeme. Műfordítások. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Kass János. Bp., 1988, Magyar Világ, 760 o.
- 200 szonett. Versek. Bp., 1990, Magyar Világ, 208 o.
- Erotikus versek. A világlíra 50 gyöngyszeme. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Karakas András. Bp., 1990. Magyar Világ, 72 o.
- Dobos az éjszakában. Válogatott versek. Szerk.: Fóti Edit. Bp., 1992, Magyar Világ, 320 o.
- Jegyzetek a kor margójára. Publicisztika. Bp., 1994, Magyar Világ, 206 o.
- 100 könnyű szonett. Bp., 1995, Magyar Világ [lapszám nélkül]
- Versek. Összegyűjtött versek. Bp., 1995, Magyar Világ, 848 o., 2001, Magyar Világ Kiadó 943 o.
- Vitorlán Kekovába. Versek. Bp., 1998, Magyar Világ, 80 o.
- Pokolbeli víg napjaim. Visszaemlékezés
- Bp., 1987, AB Független K.
- ISBN 963 7815 00 7 (Bp., 1989, Magyar Világ)
- ISBN 963 9075 07 8 (Bp., 1998, Magyar Világ)
- ISBN 963 9075 34 5 (Bp., 2005, cop. 1998, Magyar Világ)
- Pokolbeli napjaim után. ISBN 9639075094
- A Pokol tornácán. ISBN 9633699452
- Faludy tárlata: Limerickek. Glória kiadó, 2001
- A forradalom emlékezete (Faludy Zsuzsával közösen) ISBN 9633700337
- Heinrich Heine Válogatott versek Faludy György fordításában és Németország Faludy György átköltésében. Egy kötetben. Alexandra Kiadó, 2006
- Versek – Digitális Irodalmi Akadémia, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2011. – A hozzáférés ideje: 2012. augusztus 24.
Kitüntetései
- A Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1991)
- A Soros Alapítvány Életműdíja (1993)
- Nagy Imre-emlékplakett (1993)
- Kossuth-díj (1994)
- Budapest díszpolgára (1996)
- A MÚOSZ örökös tagja (1997)
- Joseph Pulitzer-emlékdíj (1998)
- Aranytoll (2000)
- Don Quijote-díj (2001)
- Obersovszky-emlékplakett (2002)
- Gundel művészeti díj (2002)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2002)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2006)
Különcségei
- Sosem viselt zoknit, miután 1947-ben Albert Einstein felhívta figyelmét a bokafix érelszorító veszélyére.[13]
Megjegyzések
- ↑ Faludy György születési anyakönyvi kivonatában az apa nevénél Leimdörfer Joákim, míg az anyáénál Biringer Erzsébet Katalin szerepel.
Jegyzetek
- ↑ a b LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Állami születési anyakönyv, Bp. VII. kerület, 1910/2392. folyószám, Budapest Fővárosi Levéltár, A263. mikrofilmtekercs. Forrás: [1] és Csiszár Gábor doktori disszertációja, 12. oldal, ELTE BTK, 2008
- ↑ Faludy és zsidósága I. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
- ↑ a b Faludy György Börtönversek 1950–53. dia.jadox.pim.hu. (Hozzáférés: 2017. március 3.)
- ↑ Börtönversek 1950-53. moly.hu. (Hozzáférés: 2017. március 3.)
- ↑ Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Budapest, Magyar Világ Kiadó, 1989 ISBN 963 7815 00 7 önéletrajz
- ↑ Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945–1975 I–IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981–86. ISBN 963-05-3601-3, ISBN 963-05-4304-4, ISBN 963-05-4305-2, ISBN 963-05-2919-X
- ↑ [2]
- ↑ George Jonas. „Faludy és a szerelem”, terasz.hu
- ↑ Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. [Budapest], 1989, Magyar Világ Kiadó, 119. p.
- ↑ „Faludy eltitkolt interjúja”, RTL Klub Online
- ↑ A népek olvasótégelye blog: [3] (2010. február 1.)
- ↑ Szász Judit: Faludy György. lico-art.hu. (Hozzáférés: 2017. június 22.)
Források
- Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. [Budapest], [1989], Magyar Világ Kiadó. ISBN 963 7815 00 7
További információk
- Faludy György a PORT.hu-n (magyarul)
- Faludy György profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
- 95 éves Faludy György Múlt-kor.hu, 2005. szeptember 22.
- Index kultúr: Merényletet kíséreltek meg Faludy György ellen – Tóta W. Árpád
- A Kortárs Irodalmi Adattár oldala
- Ismertető a Sulinet oldalán
- At home with Homelessness, NY Resident (angolul)
- Kivonatok műveiből
- Meghalt Faludy György (Index.hu, 2006. szeptember 2.)
- A vagabundus – Faludy György (1910–2006) (Magyar Narancs, 2006. szeptember 14.)
- City of Toronto names public space in honour of Hungarian-Canadian poet George Faludy, October 3, 2006 (angolul)
- The Official Opening of George Faludy Place (angolul)
- Devecseri Gábor: Villon „Átköltése”, Nyugat 1937. 11. szám
- Petőcz András Faludy György halálára írt verse [4]
- Faludy György műfordításokban Bábel Web Antológia]
- Faludy György kilencven esztendeje Pomogáts Béla írása
- Szarvas István: Tíz éve, 2006 szeptember 1-jén hunyt el a költőfejedelem. Hetedhéthatár, 2016. szeptember 1.
- 1910-ben született személyek
- 2006-ban elhunyt személyek
- Magyar költők
- Magyar műfordítók
- Digitális Irodalmi Akadémia-tagok
- Politikai foglyok
- Zsidó származású magyarok
- Kossuth-díjasok
- Emigráns magyarok
- Budapest díszpolgárai
- A recski kényszermunkatábor foglyai
- Magyar LMBT költők, írók
- Aranytoll díjasok
- Gundel művészeti díjasok
- Joseph Pulitzer-emlékdíjasok
- Az 1956-os forradalom leverése miatt emigrált személyek
- Emigráns magyar irodalom
- Salvatore Quasimodo-emlékdíjasok
- Budapesten született személyek
- A Kistarcsai Központi Internálótábor foglyai
- Nevet változtatott személyek
- Bebörtönzött művészek