„Faludy György” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szócikk bővítése. Javítgatások. Link javítása.
(a pim.dia rovata és a Pomogáts Béla által írt életrajz)
(Szócikk bővítése. Javítgatások. Link javítása.)
Budapesten született zsidó polgári családban. Édesapja [[Leimdörfer Joachim|Leimdörfer Jenő]] (más forrás szerint ''Leimdörfer Joachim (Chájim)'')<ref>[http://regi.sofar.hu/hu/node/103683 Faludy és zsidósága I.] ''(Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)''</ref> vegyész, édesanyja Biringer Erzsébet Katalin volt.<ref group="m">Faludy György születési anyakönyvi kivonatában az apa nevénél Leimdörfer Joákim, míg az anyáénál Biringer Erzsébet Katalin szerepel.</ref> 1928-ban érettségizett a [[Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium|fasori Evangélikus Főgimnáziumban]], ezután a [[bécs]]i (1928–30), a [[berlin]]i (1930–31), a [[párizs]]i (1932) és a [[graz]]i (1932–33) egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelytől később megfosztották. [[1937]]-ben jelentette meg a [[François Villon|Villon]]-átköltéseket, mely jó időre meghatározta pályáját.
 
[[1938]]-ban elhagyta [[Magyarország]]ot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte, hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri [[Németország]] nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. [[Párizs]]ig menekült, itt találkozott többek között [[Arthur Koestler]]rel és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. [[Havas Endre (író)|Havas Endrével]] és [[Lorsy Ernő]]vel együtt Franciaország német megszállása után [[Marokkó]]ba mentmenekült, majd áthajózott az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba jutott, ahol a ''Szabad Magyar Mozgalom'' titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Ezután három évig, 1942 és 1945 között az amerikai hadseregben szolgált tisztként, káplárként szerelt le. Marokkóba, ahonnan 1941-ben az Egyesült Államokba. Eközben húgát, aki itthon maradt, a nyilasok meggyilkolták.
 
[[1946]]-ban tért haza, a [[Népszava|Népszavánál]] helyezkedett el. [[1947]]-ben megjelent az ''Őszi harmat után'' című verseskötete, illetve a ''Villon balladák'' már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, az ő vezetésével döntötték le [[1947]]. [[április 26.|április 26-áról]] [[április 27.|27-ére]] virradó éjjel [[Prohászka Ottokár]] Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom mégis kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. [[1949]]-ben (több más forrás szerint azonban nem 1949-ben, hanem 1950 közepén) hamis vádak alapján letartóztatták, s [[Gábori György|Gábori Györggyel]] és [[Egri György|Egri Györggyel]] [[Kistarcsai Központi Internálótábor|Kistarcsára]] internálták, majd a [[recski kényszermunkatábor]]ba zárták. Az ÁVH börtöneiben, illetve a táborokban írt versei [[1983]]-ban [[München]]ben jelenhettek meg ''Börtönversek 1950–1953''<ref name='dia''>{{cite web|url=http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000039&secId=0000003270&mainContent=true&mode=html|title=Faludy György Börtönversek 1950–53|publisher=himdia.jadox.pim.hu|accessdate=2017-03-03}}</ref> címmel.
 
<center>{{Idézet 2|''Az ​itt közölt verseket 1950 és 1953 közt csináltam az Andrássy út 60. pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski bűntetőtáborábanbüntetőtáborában. A „csináltam” igét azért használom, mert Rákosi börtöneiben csakúgy, mint Hitler megsemmisitőmegsemmisítő táboraiban, papirpapír és irószerírószer nem állt a rabok rendelkezésére. IgyÍgy ezeket a verseket "fejben csináltam"…''
''Legfőbb gondom az volt, hogy verseimet emlékezetembe véssem; eladdig mindig szenvedélyemnek ismertem más verseinek megtanulását, de a magaméit figyelmen kivülkívül hagytam. Ha az első négy sort elkészitettemelkészítettem, elmondtam magamnak nyolcszor-tizszertízszer; a következő négy sorral ugyanezt tettem, aztán a nyolcat ismételtem ötször-hatszor, és igyígy tovább, migmíg a napi, átlagos 40 sor penzummal elkészültem. Reggelenként felmondtam magamnak mindazt, amit addig irtam?írtam: száz sort, ötszázat, ezret…''
''A fogdáról egész kötet költeménnyel – ezzel a kötettel – fejemben jöttem ki. Ezek után számos rabtársam tanulta meg azokat a verseket, melyeket jobbaknak, vagy a legjobbaknak tartottam. A megtanulás indoka nemcsak a kölcsönös, törhetetlen szeretet volt, melyet akkor és azóta egymás iránt érzünk és nemcsak a magyar nép sajátsága, a költészet iránti, merem remélni múlhatatlan lelkesedés. Sőt még nem is az, hogy ezekből a versekből – akármilyen is legyen irodalmi értékük – erőt tudtak meritenimeríteni. Hanem elsősorban az a tény, hogy költeményeimet meg kivántákkívánták menteni az utókor számára. Az akkori helyzetben, gyönge fizikumommal rendkivülrendkívül valószinűtlennekvalószínűtlennek tűnt, hogy túlélem Recsket. A túlélést, számos társammal együtt, nemcsak annak köszönhettem, hogy Sztálin későn ugyan, de a számunk legkedvezőbb pillanatban patkolt el, hanem elsősorban annak, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a bűntetőtábortbüntetőtábort feloszlatta…''|Faludy György<ref name='dia''/><ref>{{cite web|authorlink=Faludy György|title=Börtönversek ​1950-53|url=https://moly.hu/konyvek/faludy-gyorgy-bortonversek-1950-53|publisher=moly.hu |accessdate=2017-03-03}}</ref>}}</center>
Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd [[1956]]-ban ismét elmenekült az országból.
 
[[London]]ban települt le, ahol [[1957]]-től az ''[[Irodalmi Újság]]'' szerkesztője volt. 1961–62-ben írta a ''Pokolbéli víg napjaim'' című önéletrajzi visszaemlékezéseit, eredetileg angolul (''My Happy Days in Hell'', 1962). A könyv [[1987]]-ben jelent meg először Magyarországon az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúra által betiltott szamizdat kötetként. [[1963]] és [[1967]] között [[Firenze|Firenzében]] és [[Málta|Máltán]] élt. 1967-ben költözött át [[Toronto|Torontóba]]. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást, miközben a ''[[Ötágú síp]]'' és a ''Magyarok Világlapja'' című lapok munkatársaként dolgozott. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Közben Magyarországon betiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, amelyeken a neve szerepelt. Megjegyzendő azonban, hogy a pártállam idején kiadott ''A magyar irodalom története'' több helyen említi, sőt bővebben is tárgyalja és idéz tőle.<ref>Béládi Miklós (szerk.): ''A magyar irodalom története 1945–1975'' I–IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981–86. ISBN 963-05-3601-3, ISBN 963-05-4304-4, ISBN 963-05-4305-2, ISBN 963-05-2919-X</ref>
 
1987-ben<ref>[https://www.youtube.com/watch?v=mJf_dQVlbz8]</ref> hazatért, Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban [[szamizdat]]ban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. Faludy 1994-ben a [[Kossuth-díj]]at is megkapta. 1998-ban alapító tagja volt a [[Digitális Irodalmi Akadémia|Digitális Irodalmi Akadémiának]]. Személyét többnyire érdeklődés övezte, bár 90 éves kora felett sem szűnt meg polgárpukkasztónak, meghökkentőnek lenni. ''Pokol tornácán'' című kötetének bemutatóját már nem érhette meg, a Kossuth-díjas költőt [[2006]]. [[szeptember 1.|szeptember 1-jén]], otthonában érte a halál.
 
Tiszteletére [[2006]]. [[október 3.|október 3-án]], [[Toronto|Torontóban]], a közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is ''George Faludy Place''-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepségre időközben bekövetkezett halála miatt már nem tudott elutazni.
 
== Magánélete ==
==Különcségei==
[[Fájl:Faludy Gyorgy sirkove P8270231.jpg|bélyegkép|265px|jobbra|Faludy György síremléke, Budapest, [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Fiumei úti temető]]]]
* Sosem viselt zoknit, miután 1947-ben [[Albert Einstein]] felhívta figyelmét a bokafix érelszorító veszélyére.<ref>{{cite web |url=http://www.lico-art.hu/media/archivum.php?cikk=64 Zoknifóbiája|title= Faludy György|date= |accessdate=2017-06-22|author=Szász Judit|authorlink= | publisher=lico-art.hu |work= |format=}}</ref>
 
== Megjegyzések ==
{{megjegyzések}}

Navigációs menü