„Ókori görög vallás” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
21. sor: | 21. sor: | ||
A vallásnak nem volt szent könyve, sőt a [[hellenizmus]] koráig nem voltak olyan könyvei sem, amelyek kimondottan a görög vallást vagy mitológiát ismertetnék.<ref>Gecse Gusztáv: Vallástörténet, 1980</ref> Ezért a görögök vallását elsősorban a nagy irodalmi alkotásokból, [[Homérosz]] műveiből, [[Hésziodosz]] és [[Hérodotosz]] alkotásaiból, továbbá az ún. [[lineáris B írás]]sal írt táblácskák alapján ismerhetjük meg. Bár ezek többsége nem a görög vallás kezdeti időszakában született, nyomokban azonban fellelhető bennük a görögök ősi vallási elképzelése is. |
A vallásnak nem volt szent könyve, sőt a [[hellenizmus]] koráig nem voltak olyan könyvei sem, amelyek kimondottan a görög vallást vagy mitológiát ismertetnék.<ref>Gecse Gusztáv: Vallástörténet, 1980</ref> Ezért a görögök vallását elsősorban a nagy irodalmi alkotásokból, [[Homérosz]] műveiből, [[Hésziodosz]] és [[Hérodotosz]] alkotásaiból, továbbá az ún. [[lineáris B írás]]sal írt táblácskák alapján ismerhetjük meg. Bár ezek többsége nem a görög vallás kezdeti időszakában született, nyomokban azonban fellelhető bennük a görögök ősi vallási elképzelése is. |
||
{{csonk-vallás}} |
|||
== Kapcsolódó cikkek == |
== Kapcsolódó cikkek == |
||
* [[Görög mitológia]] |
* [[Görög mitológia]] |
A lap 2017. június 2., 13:01-kori változata
Az ókori görög vallás magában foglalja az ókori Görögországban megtalálható hiedelmek, szertartások és mitológiák összességét, az i. e. 1. évezred elejétől az i. e. 4. századig, a hellenisztikus birodalmak kialakulásáig. A görög vallás ezután bomlásnak indult és új formákat vett fel. [1]
A vallás - a nyelv mellett - a széttagolt görögök összetartozás-tudatának, azonosságtudatának (identitásának) alapvető része volt.[2]
Történelem
A Kr. e. 1600 előtti krétai-mükénéi (vagy másképp égei-) vallásban elsősorban istennőket tiszteltek, élükön az anya- és földistennővel, az állatok úrnőjével és a kígyók istennőjével. A mükénéi és trójai feltárások nagy számban hoztak napvilágra bálványokat, kultikus tárgyakat. A Kr. e. 15. században megjelenő kupolasírok és ősök kultuszára utalnak. [3]
Kr. e. 1600 után előtérbe került az indoeurópai (akháj) istenfelfogás. A korszak istenei Zeusz, Héra, Athéné, Hermész, Artemisz, Apollón, Hádész. Ezek az istenek az Olümposz hegyén laktak. Eredetileg mind természeti erők és jelenségek megszemélyesítői voltak; később emberi tulajdonságok isteni hordozói. [3]
A Kr. e. 12-10. században harcias dór törzsek hódították meg az akháj államokat. Ezután alakultak ki a görög városállamok (polisz) rendszere, amely a hellenisztikus birodalmak kialakulásáig fennállt.
Jellemzők
A görögök sokistenhívők voltak: számos istent tiszteltek (politeizmus), melyeket emberi alakkal és tulajdonságokkal ruháztak fel. Az istenek kalandos élete, viszontagságai, harcai, szerelmei a görög mítoszokban jelentek meg. A görög mitológia színes, költői leírásokban beszél erről, továbbá a világ és az emberiség keletkezéséről és ősi történetéről.
A mítoszok nem képeznek lezárt világot, ahogyan a görög vallásnak sincsenek egyértelműen meghatározott tanai. A mítoszok az idővel alakultak, változtak. Isteneikkel a görögök nem alakítottak ki bensőséges kapcsolatot, tisztelték őket, lerótták nekik templomaikban az áldozatokat, amikor elvárták kéréseik teljesítését. A leghíresebb áldozatok, az ún. hekatombék voltak, amikor száz állatot áldoztak fel az istenek tiszteletére. De nemcsak állatokat, hanem növényeket, italokat is "áldoztak". A szertartásokat a templomokban vagy szentélyekben végezték. A templomok nagy részének nem volt állandó papsága, nem is a hívők gyülekezőhelyei voltak, hanem az istenek lakóhelyeinek tartották azokat, ezért nem is építettek túl nagy templomokat.[1] A templom központjában annak az istennek a szobra állt, akinek a tiszteletére a templomot építették. Voltak olyan szentélyek is, amelyek állandó papsággal rendelkeztek, és amelyeket sajátos tisztelet övezett (pl. Delphoi, Délosz). Nagy látogatottságnak örvendett Apollón fiának, Aszklépiosznak az epidauroszi szentélye is, ahová a betegek zarándokoltak gyógyulást remélve.
A görög föld nem volt egységes, nem is alakult ki egységes papi testület. A vallás összefonódott a városállammal. Minden városban voltak kiemelt tiszteletet élvező istenek ( Pl.: Athénban: Pallasz Athéné), a szertartásokat a választott állami tisztviselők, illetve az évenként választott papok végezték. A papságnak itt nem volt olyan nagy szerepe és tekintélye, sem vallási, sem pedig a politikai életben, mint az ókori Keleten. [1]
A vallásnak nem volt szent könyve, sőt a hellenizmus koráig nem voltak olyan könyvei sem, amelyek kimondottan a görög vallást vagy mitológiát ismertetnék.[4] Ezért a görögök vallását elsősorban a nagy irodalmi alkotásokból, Homérosz műveiből, Hésziodosz és Hérodotosz alkotásaiból, továbbá az ún. lineáris B írással írt táblácskák alapján ismerhetjük meg. Bár ezek többsége nem a görög vallás kezdeti időszakában született, nyomokban azonban fellelhető bennük a görögök ősi vallási elképzelése is.
Kapcsolódó cikkek
Jegyzetek
- ↑ a b c Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
- ↑ Száray Miklós: TÖRTÉNELEM 9. Budapest
- ↑ a b Hunyadi László: Az emberiség vallásai
- ↑ Gecse Gusztáv: Vallástörténet, 1980
Forrás
- Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon, 1983