„Esztergomi rítus” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Kialakulását a 12. századra tehetjük, általános használatban volt elsősorban Esztergom szuffragáneus püspökségei, mint Győr, Eger, Vác, Veszprém, illetve később a pálos rend csekély változtatással átvették Esztergom rítusát. A kalocsai érsekség, az erdélyi és váradi püspökségek szintén az általános magyar szokások keretén belül, és Esztergom mintájára meghatározták saját liturgikus rendjüket. A 13. századra tehát Magyarországon három rítus alakult ki (Esztergom, Kalocsa, Várad-Erdély), és azokon belül pedig kisebb változatok.
 
A [[tridenti zsinat]] utáni egységtörekvés jegyében [[Pázmány Péter]] érsek 1630-ban végül sikerült rávennie a magyar püspöki kart a rítus feladására.Néhány püspökség még egy ideig ellenállt, ám ragaszkodásukat a hagyományhoz a törötől megszállt, szétzilált püspökségek végül kénytelenek voltak feladni. Néhány vidéki templom, pap, tanító még egy ideig próbálta átmentemi a korábbi hagyományok kegalább néhány tételét, de a 17. század második felére szinte nyomtalanul eltűnt. Csak a horvátországi, de magyar rítust követő zágrábi székesegyház tudta megtartani a saját liturgiáját a 18. század végéig. Az esztergomi rítus egyes elemei azonban (a szentségek kiszolgáltatásában, a rituáléban és a mise asszisztenciarendjében) megmaradtak a romanizálás után is.
A [[tridenti zsinat]] utáni egységtörekvés jegyében [[Pázmány Péter]] érsek rávette a magyar püspöki kart a rítus feladására, egyedül az ellenálló [[zágrábi püspökség]] őrizte meg az esztergomi rítust egészen a 18. század közepéig.
 
==Irodalom==
2 257

szerkesztés

Navigációs menü