„Réti legyezőfű” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
→Gyógyhatása: ez a hajtás nem az a hajtás volt |
||
| 32. sor: | 32. sor: | ||
== Gyógyhatása == |
== Gyógyhatása == |
||
[[Szalicilsav]]-származékainak köszönhetően gyulladásgátló, valamint elősegíti az izzadást. A [[flavonoidok]], amelyek görcsoldó hatásúak, megkönnyítik az [[epe]] kiürülését. Szintén a flavonoidoknak, valamint a nagy mennyiségű [[kálium]]sóknak köszönhetően hatékony |
[[Szalicilsav]]-származékainak köszönhetően gyulladásgátló, valamint elősegíti az izzadást. A [[flavonoidok]], amelyek görcsoldó hatásúak, megkönnyítik az [[epe]] kiürülését. Szintén a flavonoidoknak, valamint a nagy mennyiségű [[kálium]]sóknak köszönhetően hatékony vízhajtó. Cseranyagai elősegítik az összehúzódást és a sebgyógyulást. |
||
== Felhasználása == |
== Felhasználása == |
||
A lap 2017. május 4., 21:23-kori változata
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Filipendula ulmaria (L.) Maxim. | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Réti legyezőfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Réti legyezőfű témájú médiaállományokat és Réti legyezőfű témájú kategóriát. |
A réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó gyógynövényfaj. A franciák „a mezők királynéjának” hívják.
Származása, elterjedése
Holarktikus fajként csaknem egész Európában és Ázsia nyugati felén honos. Észak-Amerikába betelepítették. Magyarországon nem gyakori, de helyenként tömegesen fordul elő.
Jellemzői
Szögletes, üreges, pirosan erezett szára mintegy 2 m magasra nő. Átellenes levelei összetettek, 2-5 pár fogazott és egyenlőtlen levélkéje van. Összemorzsolt levelei jellegzetes, fertőtlenítő szerre emlékeztető szagot árasztanak.
Álernyőbe tömörült, édeskés illatú, 4–8 mm átmérőjű virágai a sárgásfehértől a krémszínűig változnak. Aszmagtermésében barna magok vannak.
Életmódja, élőhelye
Évelő. Nedves környezetben – mocsarakban, nyirkos talajú réteken, patak menti társulásokban – él, főleg a hegyvidékeken. Kertekbe is ültetik. Nyáron (júniustól augusztusig) virágzik.
Gyógyhatása
Szalicilsav-származékainak köszönhetően gyulladásgátló, valamint elősegíti az izzadást. A flavonoidok, amelyek görcsoldó hatásúak, megkönnyítik az epe kiürülését. Szintén a flavonoidoknak, valamint a nagy mennyiségű káliumsóknak köszönhetően hatékony vízhajtó. Cseranyagai elősegítik az összehúzódást és a sebgyógyulást.
Felhasználása
A növény influenza és lázas állapot kezelésére javasolt, enyhíti a fej- és fogfájást, csillapítja a köszvény és a reuma okozta kisebb ízületi fájdalmakat. Gyakran ajánlják a túlsúly okozta vizeletelválasztási zavarok kezelésére. A növény segít a sebek és fekélyek gyógyulásában is. Az aszpirin alapanyaga.
Jóllehet a réti legyezőfű nem mérgező, alapanyagai között szerepel a szalicil, ezért szalicil- vagy aszpirinérzékenyeknek ellenjavallt. Ezzel együtt sokfelé salátának fogyasztják.
Németországban és Skandináviában virágait illatosítónak a méhsörbe és a borba keverik.
Képek
Források
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 16.
- Martin Walters: Vadvirágok. Fürkész Könyvek. Trivium Kiadó, Budapest, 2005. ISSN 0237 4935 ISBN 963-9367-66-4
További információk
- Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 90-91. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8</ref>
