„Csukás Kálmán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Életrajz: egyért, ezért AWB |
|||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
== Életrajz == |
== Életrajz == |
||
[[Kép: |
[[Kép:Vitéz nemes zetényi Csukás Kálmán Magyar Királyi vezérkari alezredes.jpg|thumb|200px|jobbra|''Csukás Kálmán'']] |
||
1901. december 13-án született Siómaroson. Régi nemesi családból származik, ősei [[1499]]-ben nyertek nemességet a törökkel vívott hősies harcban kiemelkedő bátorságukért. Édesapja református lelkipásztor volt, nemzetgyűlési képviselő. Csukás Kálmán a négy középiskolai osztály elvégzése után katonai nevelőintézetbe került, a katonai főreáliskolát [[Hűvösvölgy|Budapest-Hűvösvölgy]]ben fejezte be [[1920]]-ban. Ezt követően a [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|Ludovika Akadémiára]] jelentkezik, ahol tüzér szakkiképzést kapott és [[1924]]. [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] mint évfolyamelsőt avatták [[Rendfokozat#Vezénylő tisztek (hadnagy, százados)|hadnaggyá]]. Nem sokáig maradt eredeti fegyverneménél a repülés vonzotta. Kiváló eredményeket ért el mint sportrepülő. [[1926]]-ban már képzett [[pilóta|vadászpilóta]]. [[1929]]–[[1932]] között hadiiskolát végez, [[Rendfokozat#Vezénylő tisztek (hadnagy, százados)|százados]] lesz és átkerül a vezérkarhoz. Mint vezérkari őrnagy a szovjet fronton közvetlen elöljárója a kormányzóhelyettes [[Horthy István (kormányzóhelyettes)|Horthy István]]nak. [[1942]]. [[október 29.|október 29-én]] a II. osztályú vaskereszt mellé megkapta a [[A Magyar Érdemrend lovagkeresztje|Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét]] hadiszalagon kardokkal díszítve, valamint [[november 1.|november 1-jétől]] vk. alezredessé léptették elő. [[1943]]. [[január 19.|január 19-én]] az ilovszkojei repülőtér parancsnokaként, az üzemképes repülőgépeket, repülő bajtársait haza küldte, ő maga az oroszok által körbevett területen maradt. A vezérkarral nem volt semmilyen kapcsolata, ezért a dandárjának példát mutatva, 400 önkéntes katonája élén megpróbált kitörni a szovjetek gyűrűjéből. Egy páncélos jármű parancsnoki állásában érte a halál, egy gránát repesz a nyakát, a géppuska záró tűz a mellkasát találta el. A négyszáz hősből csak néhányan tértek vissza a dandárhoz. Másnap a dandár teljes létszámmal kísérelte meg a kitörést, amely sikerrel járt. Az anyaországban lévő pilótái semmit sem tudtak róla, érdeklődésükre a Hadügy kitérő választ adott. Halálának hírét a [[Pesti Hírlap]] csak [[február 9.|február 9-én]] közli. Végső nyughelye jelöletlen sírban, orosz földön van. |
1901. december 13-án született Siómaroson. Régi nemesi családból származik, ősei [[1499]]-ben nyertek nemességet a törökkel vívott hősies harcban kiemelkedő bátorságukért. Édesapja református lelkipásztor volt, nemzetgyűlési képviselő. Csukás Kálmán a négy középiskolai osztály elvégzése után katonai nevelőintézetbe került, a katonai főreáliskolát [[Hűvösvölgy|Budapest-Hűvösvölgy]]ben fejezte be [[1920]]-ban. Ezt követően a [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|Ludovika Akadémiára]] jelentkezik, ahol tüzér szakkiképzést kapott és [[1924]]. [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] mint évfolyamelsőt avatták [[Rendfokozat#Vezénylő tisztek (hadnagy, százados)|hadnaggyá]]. Nem sokáig maradt eredeti fegyverneménél a repülés vonzotta. Kiváló eredményeket ért el mint sportrepülő. [[1926]]-ban már képzett [[pilóta|vadászpilóta]]. [[1929]]–[[1932]] között hadiiskolát végez, [[Rendfokozat#Vezénylő tisztek (hadnagy, százados)|százados]] lesz és átkerül a vezérkarhoz. Mint vezérkari őrnagy a szovjet fronton közvetlen elöljárója a kormányzóhelyettes [[Horthy István (kormányzóhelyettes)|Horthy István]]nak. [[1942]]. [[október 29.|október 29-én]] a II. osztályú vaskereszt mellé megkapta a [[A Magyar Érdemrend lovagkeresztje|Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét]] hadiszalagon kardokkal díszítve, valamint [[november 1.|november 1-jétől]] vk. alezredessé léptették elő. [[1943]]. [[január 19.|január 19-én]] az ilovszkojei repülőtér parancsnokaként, az üzemképes repülőgépeket, repülő bajtársait haza küldte, ő maga az oroszok által körbevett területen maradt. A vezérkarral nem volt semmilyen kapcsolata, ezért a dandárjának példát mutatva, 400 önkéntes katonája élén megpróbált kitörni a szovjetek gyűrűjéből. Egy páncélos jármű parancsnoki állásában érte a halál, egy gránát repesz a nyakát, a géppuska záró tűz a mellkasát találta el. A négyszáz hősből csak néhányan tértek vissza a dandárhoz. Másnap a dandár teljes létszámmal kísérelte meg a kitörést, amely sikerrel járt. Az anyaországban lévő pilótái semmit sem tudtak róla, érdeklődésükre a Hadügy kitérő választ adott. Halálának hírét a [[Pesti Hírlap]] csak [[február 9.|február 9-én]] közli. Végső nyughelye jelöletlen sírban, orosz földön van. |
||
A lap 2017. április 23., 15:40-kori változata
Vitéz nemes zetényi Csukás Kálmán (Siómaros, 1901. december 13. – Ilovszkoje, 1943. január 19.) Magyar Királyi vezérkari alezredes.
Életrajz
1901. december 13-án született Siómaroson. Régi nemesi családból származik, ősei 1499-ben nyertek nemességet a törökkel vívott hősies harcban kiemelkedő bátorságukért. Édesapja református lelkipásztor volt, nemzetgyűlési képviselő. Csukás Kálmán a négy középiskolai osztály elvégzése után katonai nevelőintézetbe került, a katonai főreáliskolát Budapest-Hűvösvölgyben fejezte be 1920-ban. Ezt követően a Ludovika Akadémiára jelentkezik, ahol tüzér szakkiképzést kapott és 1924. augusztus 20-án mint évfolyamelsőt avatták hadnaggyá. Nem sokáig maradt eredeti fegyverneménél a repülés vonzotta. Kiváló eredményeket ért el mint sportrepülő. 1926-ban már képzett vadászpilóta. 1929–1932 között hadiiskolát végez, százados lesz és átkerül a vezérkarhoz. Mint vezérkari őrnagy a szovjet fronton közvetlen elöljárója a kormányzóhelyettes Horthy Istvánnak. 1942. október 29-én a II. osztályú vaskereszt mellé megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon kardokkal díszítve, valamint november 1-jétől vk. alezredessé léptették elő. 1943. január 19-én az ilovszkojei repülőtér parancsnokaként, az üzemképes repülőgépeket, repülő bajtársait haza küldte, ő maga az oroszok által körbevett területen maradt. A vezérkarral nem volt semmilyen kapcsolata, ezért a dandárjának példát mutatva, 400 önkéntes katonája élén megpróbált kitörni a szovjetek gyűrűjéből. Egy páncélos jármű parancsnoki állásában érte a halál, egy gránát repesz a nyakát, a géppuska záró tűz a mellkasát találta el. A négyszáz hősből csak néhányan tértek vissza a dandárhoz. Másnap a dandár teljes létszámmal kísérelte meg a kitörést, amely sikerrel járt. Az anyaországban lévő pilótái semmit sem tudtak róla, érdeklődésükre a Hadügy kitérő választ adott. Halálának hírét a Pesti Hírlap csak február 9-én közli. Végső nyughelye jelöletlen sírban, orosz földön van.
Halála után Horthy kormányzó vitézzé nyilvánította, ezredessé léptette elő és a Magyar Érdemrend hadidíszítményes és kardos Tisztikeresztjével tüntette ki.(1943. évi 38.sz.H.K.)
Források
Zetényi-Csukás Ferenc: Horthy István elfeledett parancsnoka. Szerzői kiadás, Szeged, 2010. ISBN 978-963-06-9607-4
