Franciaország elnöke

A Francia Köztársaság elnöke (franciául Président de la République française) a Francia Ötödik Köztársaság államfője, a francia végrehajtó hatalom feje. Az elnök funkciója, hatalmi jogkörei és feladatai, valamint a miniszterelnökhöz való viszonya változó volt az egymást követő francia alkotmányokban.

Az elnök Franciaországban hivatalánál fogva (ex officio ) egyben Andorra társhercege, a Becsületrend és a Nemzeti Érdemrend nagymestere és a római lateráni bazilika proto-kanonokja.

A jelenlegi elnök François Hollande, aki 2012. május 12-én foglalta el hivatalát öt évre. A következő elnök személyéről a 2017-es franciaországi elnökválasztás dönt.

Választása

Az 1962-es francia elnökválasztási népszavazás óta az elnököt közvetlenül választják a francia szavazók, az általános választójog alapján. Korábban elektori testület választotta.

A 2000-es népszavazás a francia elnök mandátumának csökkentéséről a korábbi hét évről ötre rövidítette az elnöki terminust. Az új szabály szerinti első választást 2012-ben tartották. Ekkor a korábban hét évig kormányzó Chiracot újraválasztották, de már csak öt évre. Ebben az időben még nem volt olyan korlátozás, hogy egy személy hányszor lehet elnök. Chirac harmadszor is indulhatott volna, de másképpen döntött. Utódja Nicolas Sarkozy lett 2007. május 16-án.

A 2008. július 23-ai alkotmánytörvény újabb változást hozott. Azóta egy személy nem tölthet kettőnél több elnöki ciklust. Erre nem is volt példa. Két teljes ciklust is csak két elnök töltött ki: François Mitterrand és Jacques Chirac. Az előbbi 14 évig volt elnök.

Az elnökjelöltté válásnak számos feltétele van. A jelöléshez meg kell szerezni 500 választott hivatalnok – többnyire polgármesterek – jelölését (informálisan: parrainages). Ezeknek a hivatalnokoknak legalább 30 megyéből (département) vagy tengerentúli területről kell jönniük, és nem jöhet tíz százaléknál több egyetlen megyéből vagy területről. Az is feltétel, hogy egy hivatalnok csak egy jelöltet támogathat. Összesen 45 543 számba jöhető ilyen hivatalnok van, köztük 33 872 polgármester. A tévében tilos reklámozni a jelölteket, de minden jelölt hivatalos műsoridőt kap a köztévében. A választási és pártfinanszírozást egy független ügynökség felügyeli.

A francia elnökválasztás kétfordulós rendszerben zajlik, ami biztosítja, hogy az elnököt mindig abszolút többség választja meg. Ha az első fordulóban egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok több, mint felét, a két legjobb eredményt elérő jelölt kerül a második fordulóba. A megválasztott elnök ünnepélyes invesztitúra (beiktatási) eseményen (franciául "passation des pouvoirs") veszi át a hivatalt elődjétől.

Az elnök hatalma

Az Ötödik Köztársaság félelnöki rendszer. Sok más európai elnöktől eltérően a francia elnöknek jelentős hatalma van. Habár a napi ügyeket a miniszterelnök, a kormány és a parlament intézi, de az elnöknek jelentős a befolyása és a tekintélye, különösen nemzetbiztonsági és külpolitikai ügyekben. Az elnöké a legrangosabb pozíció Franciaországban. Legfontosabb hatalma, hogy ő választja ki a miniszterelnököt. Mivel azonban a miniszterelnök elbocsátásának joga a nemzetgyűlésé, olyan miniszterelnököt kell kineveznie, aki többséget képes biztosítani a nemzetgyűlésben.

Ha a nemzetgyűlés többsége az elnökkel ellentétes politikai véleményeket vall, ezt a helyzetet kohabitációnak nevezik. Ebben az esetben az elnök hatalma megfogyatkozik, mivel a de facto hatalmat nem ő maga birtokolja közvetlenül, hanem azt az őt támogató miniszterelnökön és nemzetgyűlésen keresztül gyakorolja. Ha mögöttük áll a nemzetgyűlési többség, az elnök gyakorlatilag dirigálhatja a kormánypolitikát. A miniszterelnök az ő személyes választása, és le is cserélheti, ha a kormány népszerűtlenné válik. Ezt az eszközt François Mitterrand, Jacques Chirac és François Hollande is használta.

2002 óta az elnök és a nemzetgyűlés mandátuma is 5 év, és a megválasztásuk is időben közel áll egymáshoz. Ez jelentősen csökkentette a kohabitáció esélyét.

Az elnök néhány jogköre:

• Kihirdeti a törvényeket.
• Vétójogai nagyon korlátozottak. Egy törvényt csak egyszer küldhet vissza a parlamentnek újramegfontolásra.
• Egy törvényt a kihirdetést megelőzően elküldhet megvizsgálásra az Alkotmánytanácsnak, amely az alkotmány betartása felett őrködik.
• Feloszlathatja a nemzetgyűlést.
• Szerződésekről vagy bizonyos fajta törvényekről népszavazást írhat ki bizonyos feltételek mellett (mint a miniszterelnök vagy a parlament egyetértése).
• Ő a Francia Fegyveres Erők főparancsnoka.
• Elrendelheti a nukleáris fegyverek használatát.
• Kinevezheti a miniszterelnököt, de nem mozdíthatja el. A minisztereket ki is nevezheti és el is mozdíthatja, a miniszterelnök egyetértésével.
• A legtöbb fontos hivatalnokot ő nevezi ki (a kabinet egyetértésével).
• Kinevezi az Alkotmánytanács egyes tagjait.
• Fogadja a külföldi nagyköveteket.
• Megkegyelmezhet az elítélt bűnözőknek, de nem adhat amnesztiát. Csökkentheti vagy meg is semmisítheti a bűnügyekben kiszabott büntetéseket. Ennek a jogkörnek fontos szerepe volt, amikor Franciaországban még kiszabható volt halálbüntetés. A halálra ítéltek az elnökhöz folyamodtak, hogy ítéletüket változtassa életfogytiglani börtönbüntetésre.

Az elnök minden döntését ellenjegyeznie kell a miniszterelnöknek is, kivéve a nemzetgyűlés feloszlatását, a miniszterelnök kiválasztását és a 19. cikkely alkalmazását.

Az elnöki amnesztiák

Létezik egy hagyomány az „elnöki amnesztiákra”, amelynek a neve nem takarja pontosan a valódi tartalmát. Miután megválasztották az elnököt, majd az új nemzetgyűlést, hagyományosan hoznak egy törvényt, amely amnesztiát ad bizonyos kisebb bűnökre. Ez a gyakorlat egyre keményebb kritikákat kap, különösen mert azt gondolják róla, hogy a közlekedési szabályok megsértésére indítanak sok embert a választásokat megelőző hónapokban. Ezek az amnesztiatörvények felhatalmazhatják az elnököt arra is, hogy bizonyos feltételek mellett és bizonyos fajta bűnügyek esetén egyéneknek adjanak amnesztiát. Ez utóbbit azzal kritizálják, hogy alkalmat termet a politikai patronázsra. Az amnesztiatörvények melletti érv, hogy segítenek csökkenteni a börtönök túlzsúfoltságát.

Az amnesztia és az elnöki kegyelem között az a különbség, hogy az első az ítélet minden utólagos következményét megszünteti, mintha a bűnt el se követték volna, az elnöki kegyelem viszont csak a hátralévő büntetés egy részétől mentesíti az egyént.

Büntetőjogi felelőssége és felelősségre vonása

Az elnök büntetőjogi felelősségéről az alkotmány 67-es és 68-as cikkely rendelkezik. A 2007-es alkotmánytörvény ezeken változtatott, hogy tisztázzon olyan pontokat amelyek korábban jogvitákat eredményeztek.

Hivatali ideje alatt az elnök immunitást élvez: nem idézhetik meg tanunak, nem vádolhatják meg stb. Az elévülést vele szemben azonban felfüggesztik hivatali idejére és legkésőbb egy hónappal hivatalából való távozása után megindulhatnak ellene az eljárások.

Az elnök nem visel személyes felelősséget elnöki minőségben végrehajtott tetteiért, kivéve ha a Nemzetközi Büntetőbíróság elé idézik, vagy ha felelősségre vonási eljárás indul ellene.

A felelősségre vonást a Köztársasági Felsőbíróság kezdeményezheti, amely a parlament két házából áll fel, ha az elnök nem látta el úgy a feladatait, hogy kitölthesse ciklusát.

Utódlása

Ha a köztársasági elnök meghal, lemond, vagy elmozdítják, a szenátus elnöke veszi át ideiglenesen a helyét. Alain Poher volt az egyetlen, aki kétszer is volt ügyvezető köztársasági elnök: először 1969-ben, miután Charles de Gaulle lemondott, majd 1974-ben, Charles de Gaulle

halálakor. Ilyen esetekben a szenátusi elnökség nem összeférhetetlen a köztársasági elnöki poszttal, és nem kell lemondani róla, hiszen az illető nem megválasztott, hanem ügyvezető köztársasági elnök. Pohler felkerült a korábbi elnökök listájára, bár csak ügyvezető volt, és szerepel az elnökök listáján is a [hivatalos köztársasági elnöki honlapon. Ezt a megtiszteltetést a Harmadik Köztársaság ügyvezető elnökei nem kapták meg.

Az elnökválasztás első fordulóját a hivatalban lévő elnök mandátuménakm lejárta előtt legalébb 20 nappal, illetve utána nem több, mint 35 nappal kell megrendezni. Mivel az első és a második forduló között 15 nap van, elnökváltáskor a szneátusi elnök legfeljebb 50 napig lehet ügyvezető elnök. Ebben az átmeneti időszakban az ügyvivő elnök nem oszlathatja fel a nemzetgyűlést, nem írhat ki népszavazást és nem kezdeményezhet alkotmánymódosítást.

Ha a szenátusnak épp nincs elnöke, a köztársasági elnöki jogköröket a "Gouvernement", azaz a kabinet gyakorolja. Egyes alkotmányjogászok értelmezése szerint ez a miniszterelnököt jelenti, és ha ő akadályoztatva van, a miniszeterekt a kinevezési lista sorrendjében. Ilyen nem valószínű, hogy előfordul, hiszen ha a szenátus elnöke nem tudja betölteni feladatait, rendesen a szenátus új elnököt választ, aki aztán ügyvezető köztársasági elnök lehet.

A Harmadik Köztársaság idején minisztertanács elnöke gyakorolta a köztársasági elnöki jogokat, ha az utóbbi poszt megürült. Az alkotmány 7. cikkelye szerint, ha a köztársasági elnöki poszt bármi okból megürül, vagy az elnök képtelen gyakorolni, a gouvernement felkérésére az alkotmánytanács úgy dönthet, többségi szavazással, hogy az elnöki psoztot ideiglenesen a szenátus elnöke vegye át. Ha az alkotmánytanács úgy ítéli meg, hogy az elnök kormányzásképtelensége állandó, ugyanazt az eljárást alkalmazzák, mint lemondás esetén.

Ha az elnök nem tud résztvenni az üléseken, köztük a minisztertanács ülésein, a 21. cikkely szerint felkérheti helyettesítésére a miniszterelnököt. Ezt a cikkelyt külföldi utazás, betegség, műtét esetén szokták alkalmazni.

A Második Köztársaság idején alelnöki poszt is volt. Egyetlen ember volt, aki ezt betöltötte: Henri Georges Boulay de la Meurthe.

Élő korábbi elnökök

A korábbi elnökök közül hárman élnek még: Sablon:Gallery

További információk

• Hivatalos weboldal

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a President of France című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.