„Szatmári béke” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a egész mondat |
a új kép |
||
39. sor: | 39. sor: | ||
*A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették. |
*A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették. |
||
[[Fájl:Szatmári béke emléktábla.jpg|bélyegkép|250x250px|A szatmári béke emléktáblája a szatmárnémeti Vécsey-palota falán]] |
|||
[[Kép:Szatmári béke emléktáblája.JPG|bélyegkép|jobbra|250px]] |
|||
[[Kép:Than Rákóczi.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Than Mór]]: Rákóczi visszautasítja a szatmári békét]] |
[[Kép:Than Rákóczi.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Than Mór]]: Rákóczi visszautasítja a szatmári békét]] |
||
A lap 2017. február 26., 23:42-kori változata
A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án kötött meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében, III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében (ekkor az orosz I. Péter cárral tárgyalt). A békeszerződést Szatmárnémetiben a Vécsey-palotában írták alá a nemesség képviselői. Az aláírás támaszául szolgált ún. „szatmári-asztal”-t, amelyre a sátoraljaújhelyi kórház pincéjében találtak rá, ma a füzérradványi Károlyi-kastélyban őrzik.
A szerződés legfontosabb intézkedései:
- megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek,
- a nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak,
- a jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat,
- vallásszabadságot ígérnek,
- Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását.
Rákóczi nem hajlandó erre, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe. Itt politikai okok miatt Rodostóba (ma Tekirdag) száműzik.
Ez a béke egy kompromisszum, ahol a magyarok elfogadják a Habsburgok érvényesülését, mely előnyösebb volt a nemzeti önállóság fejlődése érdekében, mint a török hódoltság.
A Habsburgok ennek érdekében lemondanak az abszolutizmusról.
Előzményei
I. József magyar király az örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. A Haditanács elnöke, Savoyai Jenő 1710-ben egy udvarhű magyar főurat, gróf Pálffy János tábornagyot nevezte ki a magyarországi császári erők élére, aki 1710. november 14-én Károlyi Sándorhoz címzett levelében tárgyalásokat kezdeményezett.
Rákóczi engedélyezte Károlyinak, hogy időhúzás céljából kapcsolatba lépjen Pálffyval. Ennek eredményeként 1711. január 13-án nyolcnapi fegyverszünet jött létre a két sereg között, melyet többször meghosszabbítottak.
Január 31-én Vaján, a várkastélyban maga a fejedelem is fogadta Pálffyt, majd 1711. február 21-én Lengyelországba utazott, hogy a cárral tárgyaljon. Távollétében főparancsnokát, Károlyi Sándort időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.
Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki, s a kuruc főparancsnok március 14-én elkötelezte magát a békekötés mellett: titokban hűségesküt tett az uralkodóra. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. Károlyi Szatmárnémetibe gyűlést hívott össze, ahol a béke mellett döntöttek. A majtényi síkon április 30-án a kurucok (magyarok) letették a fegyvert. A szatmári béke büntetlenséget ígért a kurucok számára.
Tartalma
- Közkegyelmet biztosított.
- A kuruc sereg május 1-jén letette zászlóit a majtényi síkon, a katonák fegyvereiket megtartva hazatérhettek.
- A király szavatolta Magyarország és Erdély szabadságjogait.
- Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására.
- A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették.
Források
- Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet története XIII. fejezet. József király halála. A szatmári béke. – MEK
- Jó békét kötött Károlyi, Rákóczi ellenében. Történelem másként, HVG, 2011. április 22.