„Lusitania (római provincia)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
a új kulcs a(z) Lusitania kategóriához: " " (a HotCattel)
a kékít
4. sor: 4. sor:
== Etimológia ==
== Etimológia ==
A ''Lusitania'' szó eredete nem tisztázott. Talán [[kelta]] eredetű: ''Lus'' és ''Tanus'', „Lusus törzse”. Mások szerint annyit jelent: „a fény városa”.
A ''Lusitania'' szó eredete nem tisztázott. Talán [[kelta]] eredetű: ''Lus'' és ''Tanus'', „Lusus törzse”. Mások szerint annyit jelent: „a fény városa”.
[[Caius Plinius Caecilius|Idősebb Plinius]] és [[Marcus Terentius Varro|Varro]] (Plinius idézi) úgy spekulálnak, hogy a szó római eredetű. Plinius írja (Plin.nat. 3,8): ''lusum enim liberi patris aut lyssam cum eo bacchantium nomen dedisse lusitaniae et pana praefectum eius universae''. Azaz a szó a latin ''lusus''-ból ered, ami [[Bacchus]] istenhez köthető, illetve a ''lyssa'' szó a [[bacchánsok]]hoz, és hogy [[Pan]] a tartomány kormányzója. ''Lusus'' játékként fordítható, ''lyssa'' pedig kölcsönzés az ''őrjöngés'', ''mámor'' jelentésű görög λυσσα szóból. ''Lusust'' és ''Lyssát'' Bacchus társaiként meg is személyesítették. [[Luís de Camões]] ''[[Os Lusíadas]]'' (Lusiadak) című költeménye Lusust Lusitania alapítójaként szerepelteti.
[[Caius Plinius Caecilius|Idősebb Plinius]] és [[Marcus Terentius Varro|Varro]] (Plinius idézi) úgy spekulálnak, hogy a szó római eredetű. Plinius írja (Plin.nat. 3,8): ''lusum enim liberi patris aut lyssam cum eo bacchantium nomen dedisse lusitaniae et pana praefectum eius universae''. Azaz a szó a latin ''lusus''-ból ered, ami [[Bacchus]] istenhez köthető, illetve a ''lyssa'' szó a [[bacchánsok]]hoz, és hogy [[Pan]] a tartomány kormányzója. ''Lusus'' játékként fordítható, ''lyssa'' pedig kölcsönzés az ''őrjöngés'', ''mámor'' jelentésű görög λυσσα szóból. ''Lusust'' és ''Lyssát'' Bacchus társaiként meg is személyesítették. [[Luís de Camões]] ''[[Os Lusíadas]]'' (Lusiádák) című költeménye Lusust Lusitania alapítójaként szerepelteti.


== Luzitánok ==
== Luzitánok ==


Az [[indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai]] [[luzitánok]] az [[Alpok]]ból jöhettek, és a [[Kr. e. 6. század]]ban népesíthették be a régiót, de a történészek nem tudnak bizonyosat eredetükről. Először [[Livius]] említi őket [[Kr. e. 218]]-ban, a [[II. pun háború]] során [[Karthágó]] zsoldosaiként. [[Kr. e. 194]]-ben Róma ellen harcoltak a [[keltibérek]] szövetségeseiként.
Az [[indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai]] [[luzitánok]] az [[Alpok]]ból jöhettek, és a [[i. e. 6. század|Kr. e. 6. század]]ban népesíthették be a régiót, de a történészek nem tudnak bizonyosat eredetükről. Először [[Livius]] említi őket [[i. e. 218|Kr. e. 218]]-ban, a [[második pun háború]] során [[Karthágó]] zsoldosaiként. [[Kr. e. 194]]-ben Róma ellen harcoltak a [[keltibérek]] szövetségeseiként.
[[Kr. e. 179]]-ben [[Lucius Postumius Albinus]] [[praetor]] a luzitánok ellen aratott győzelmét ünnepelte, de [[Kr. e. 155]]-ben [[Punicus]] (talán egy karthágói hadvezér), majd később [[Cesarus]] vezérletével a luzitánok [[Gibraltár]]ig hatoltak. Itt legyőzte őket [[Lucius Mummius]] praetor.


[[Kr. e. 151]]-ben [[Servius Sulpicius Galba (Kr. e. 144)|Servius Sulpicius Galba]] praetor cselből fegyverszünetet kötött velük, de miközben a luzitánok ezt ünnepelték, lemészároltatta őket, egy részüket pedig rabszolgának adatta el. Ez vezetett [[Viriathus]] felkeléséhez, a lázadó vezért azonban a rómaiak megölették. [[Kr. e. 139]]-ben [[Decimus Junius Brutus]] [[proconsul]], illetve [[Kr. e. 113]]-ban [[Caius Marius (i. e. 107)|Marius]] újabb győzelmet arattak felettük, de a luzitánok gerillaháborút indítottak. Később csatlakoztak a lázadó [[Quintus Sertorius]]hoz. Végül [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] győzte le őket.
[[i. e. 179|Kr. e. 179]]-ben [[Lucius Postumius Albinus]] [[praetor]] a luzitánok ellen aratott győzelmét ünnepelte, de [[i. e. 155|Kr. e. 155]]-ben [[Punicus]] (talán egy karthágói hadvezér), majd később [[Cesarus]] vezérletével a luzitánok [[Gibraltár]]ig hatoltak. Itt legyőzte őket [[Lucius Mummius]] praetor.
[[i. e. 151|Kr. e. 151]]-ben [[Servius Sulpicius Galba (Kr. e. 144)|Servius Sulpicius Galba]] praetor cselből fegyverszünetet kötött velük, de miközben a luzitánok ezt ünnepelték, lemészároltatta őket, egy részüket pedig rabszolgának adatta el. Ez vezetett [[Viriathus]] felkeléséhez, a lázadó vezért azonban a rómaiak megölették. [[i. e. 139|Kr. e. 139]]-ben [[Decimus Junius Brutus]] [[proconsul]], illetve [[i. e. 113|Kr. e. 113]]-ban [[Caius Marius (i. e. 107)|Marius]] újabb győzelmet arattak felettük, de a luzitánok gerillaháborút indítottak. Később csatlakoztak a lázadó [[Quintus Sertorius]]hoz. Végül [[Augustus római császár|Augustus]] győzte le őket.


== A római provincia ==
== A római provincia ==
Lusitaniával (és Asturiával, illetve Gallaeciával), a rómaiak befejezték az [[Ibériai-félsziget]] meghódítását. [[Kr. e. 25]] és [[Kr. e. 20]] között [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] császár [[Hispania Tarraconensis]], [[Hispania Baetica]] és ''Lusitania'' provinciákra osztotta fel a félszigetet. Lusitania eredetileg a félsziget északnyugati részét, Asturia és Gallaecia (a mai [[Asztúria]] és [[Galicia]]) területeit is tartalmazta, de ezeket később az új Tarraconensis provincia kapta, az eredeti Lusitania provinciát pedig ''Lusitania et Vettones'' névre keresztelték. Ezután északi határa a Durius - ma spanyolul [[Duero]], portugálul Douro mentén futott, keleti határa pedig Salmantica, ma Salamanca és Caesarobriga, ma Talavera de la Reina városokon keresztül az Onuba, ma ([[Odiel]]) folyóig ért.
Lusitaniával (és Asturiával, illetve Gallaeciával), a rómaiak befejezték az [[Ibériai-félsziget]] meghódítását. [[Kr. e. 25]] és [[Kr. e. 20]] között [[Augustus római császár|Augustus]] császár [[Hispania Tarraconensis]], [[Hispania Baetica]] és ''Lusitania'' provinciákra osztotta fel a félszigetet. Lusitania eredetileg a félsziget északnyugati részét, Asturia és Gallaecia (a mai [[Asztúria]] és [[Galicia]]) területeit is tartalmazta, de ezeket később az új Tarraconensis provincia kapta, az eredeti Lusitania provinciát pedig ''Lusitania et Vettones'' névre keresztelték. Ezután északi határa a Durius - ma spanyolul [[Duero]], portugálul Douro mentén futott, keleti határa pedig Salmantica, ma Salamanca és Caesarobriga, ma Talavera de la Reina városokon keresztül az Onuba, ma ([[Odiel]]) folyóig ért.


Lusitania fővárosa [[Augusta Emerita]] volt (ma [[Mérida (Spanyolország)|Mérida]]).
Lusitania fővárosa [[Augusta Emerita]] volt (ma [[Mérida (Spanyolország)|Mérida]]).

A lap 2017. február 15., 10:38-kori változata

A Lusitania nevű provincia a Római Birodalomban, 120-ban

Lusitania provincia volt a Római Birodalomban. Területe nagyjából a mai Portugáliát fedte, és még a mai Spanyolország nyugati területeit, nagyjából az Costa de la Luz, Odiel, Via Delapidata és Nalón folyó vonalán túl. A luzitán népről kapta a nevét, akiknek eredete tisztázatlan. Fővárosa Augusta Emerita volt (a mai Mérida). A Lusitania, luzitán szavakat később gyakran használták Portugália, illetve a portugálok megjelölésére is.

Etimológia

A Lusitania szó eredete nem tisztázott. Talán kelta eredetű: Lus és Tanus, „Lusus törzse”. Mások szerint annyit jelent: „a fény városa”. Idősebb Plinius és Varro (Plinius idézi) úgy spekulálnak, hogy a szó római eredetű. Plinius írja (Plin.nat. 3,8): lusum enim liberi patris aut lyssam cum eo bacchantium nomen dedisse lusitaniae et pana praefectum eius universae. Azaz a szó a latin lusus-ból ered, ami Bacchus istenhez köthető, illetve a lyssa szó a bacchánsokhoz, és hogy Pan a tartomány kormányzója. Lusus játékként fordítható, lyssa pedig kölcsönzés az őrjöngés, mámor jelentésű görög λυσσα szóból. Lusust és Lyssát Bacchus társaiként meg is személyesítették. Luís de Camões Os Lusíadas (Lusiádák) című költeménye Lusust Lusitania alapítójaként szerepelteti.

Luzitánok

Az indoeurópai luzitánok az Alpokból jöhettek, és a Kr. e. 6. században népesíthették be a régiót, de a történészek nem tudnak bizonyosat eredetükről. Először Livius említi őket Kr. e. 218-ban, a második pun háború során Karthágó zsoldosaiként. Kr. e. 194-ben Róma ellen harcoltak a keltibérek szövetségeseiként.

Kr. e. 179-ben Lucius Postumius Albinus praetor a luzitánok ellen aratott győzelmét ünnepelte, de Kr. e. 155-ben Punicus (talán egy karthágói hadvezér), majd később Cesarus vezérletével a luzitánok Gibraltárig hatoltak. Itt legyőzte őket Lucius Mummius praetor.

Kr. e. 151-ben Servius Sulpicius Galba praetor cselből fegyverszünetet kötött velük, de miközben a luzitánok ezt ünnepelték, lemészároltatta őket, egy részüket pedig rabszolgának adatta el. Ez vezetett Viriathus felkeléséhez, a lázadó vezért azonban a rómaiak megölették. Kr. e. 139-ben Decimus Junius Brutus proconsul, illetve Kr. e. 113-ban Marius újabb győzelmet arattak felettük, de a luzitánok gerillaháborút indítottak. Később csatlakoztak a lázadó Quintus Sertoriushoz. Végül Augustus győzte le őket.

A római provincia

Lusitaniával (és Asturiával, illetve Gallaeciával), a rómaiak befejezték az Ibériai-félsziget meghódítását. Kr. e. 25 és Kr. e. 20 között Augustus császár Hispania Tarraconensis, Hispania Baetica és Lusitania provinciákra osztotta fel a félszigetet. Lusitania eredetileg a félsziget északnyugati részét, Asturia és Gallaecia (a mai Asztúria és Galicia) területeit is tartalmazta, de ezeket később az új Tarraconensis provincia kapta, az eredeti Lusitania provinciát pedig Lusitania et Vettones névre keresztelték. Ezután északi határa a Durius - ma spanyolul Duero, portugálul Douro mentén futott, keleti határa pedig Salmantica, ma Salamanca és Caesarobriga, ma Talavera de la Reina városokon keresztül az Onuba, ma (Odiel) folyóig ért.

Lusitania fővárosa Augusta Emerita volt (ma Mérida). Jó állapotban maradt fenn a mai Coimbra közelében Aeminium római város, a mai Condeixa-a-Velha közelében pedig Conimbriga, bár ezek nem a legnagyobb városok voltak a provinciában.

A birodalom szervezetét megreformáló Diocletianus császár idejében Lusitania határai változatlanok maradtak, és egy praeses, majd később egy consularis kormányozta; végül egyesítették más provinciákkal a hispániai kerületben (Diocesis Hispaniarum).