„Első pun háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Csonk, hiányos |
a kékít |
||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
| védekező = [[Fájl:Carthage standard.svg|20px|border]] [[Karthágó]] |
| védekező = [[Fájl:Carthage standard.svg|20px|border]] [[Karthágó]] |
||
| parancsnok1 = [[Marcus Atilius Regulus]]<br />[[Gaius Lutatius Catulus]]<br />[[Marcus Gaius Duilius]] |
| parancsnok1 = [[Marcus Atilius Regulus]]<br />[[Gaius Lutatius Catulus]]<br />[[Marcus Gaius Duilius]] |
||
| parancsnok2 = [[Hamilcar Barcas]]<br />[[Hannó]], a Nagy<br />[[Hasdrubal]]<br />[[Xanthippus]] |
| parancsnok2 = [[Hamilkar Barkasz|Hamilcar Barcas]]<br />[[Hannó]], a Nagy<br />[[Hasdrubal]]<br />[[Xanthippus]] |
||
| haderő1 = |
| haderő1 = |
||
| haderő2 = |
| haderő2 = |
||
| 30. sor: | 30. sor: | ||
[[Kr. e. 253]]-ban a rómaiak elfoglalták [[Panormosz]]t, amely előtt két évvel később [[Lucius Caecilius Metellus (Kr. e. 251)|Lucius Caecilius Metellus]] több mint száz harci elefántot zsákmányul ejtve aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta azonban kudarcot vallott, és a [[Drepanumi csata|Drepanumi csatában]] [[Kr. e. 249]]-ben gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. [[Kr. e. 247]]-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát [[Hamilkar Barkasz]] vette át, aki több éven át sikerrel állt ellen a római támadásoknak. |
[[Kr. e. 253]]-ban a rómaiak elfoglalták [[Panormosz]]t, amely előtt két évvel később [[Lucius Caecilius Metellus (Kr. e. 251)|Lucius Caecilius Metellus]] több mint száz harci elefántot zsákmányul ejtve aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta azonban kudarcot vallott, és a [[Drepanumi csata|Drepanumi csatában]] [[Kr. e. 249]]-ben gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. [[Kr. e. 247]]-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát [[Hamilkar Barkasz]] vette át, aki több éven át sikerrel állt ellen a római támadásoknak. |
||
A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám [[Róma]] még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben [[Kr. e. 242]]-ben [[Lilybaenum]] és [[Drepanum]] elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A [[Caius Lutatius Catulus]] vezette hajóhad az [[Aegates-szigeteki csata|Aegates szigeteki csatában]] döntő diadalt aratott ([[Kr. e. 241]]). A vereség hatására [[Karthágó]] békekötésre kényszerült. [[Róma]] megkapta Szicíliát [[Szürakuszai]] és környékének kivételével, ahol megszervezték első [[provincia|provinciájukat]], és a karthágóiak nagy összegű hadisarc fizetését vállalták. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit [[Róma]] újabb területek elfoglalására használt fel ([[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]] és [[Korzika]]). Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között. |
A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám [[Róma]] még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben [[Kr. e. 242]]-ben [[Lilybaenum]] és [[Drepanum]] elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A [[Caius Lutatius Catulus]] vezette hajóhad az [[Aegates-szigeteki csata|Aegates szigeteki csatában]] döntő diadalt aratott ([[Kr. e. 241]]). A vereség hatására [[Karthágó]] békekötésre kényszerült. [[Róma]] megkapta Szicíliát [[Siracusa|Szürakuszai]] és környékének kivételével, ahol megszervezték első [[provincia|provinciájukat]], és a karthágóiak nagy összegű hadisarc fizetését vállalták. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit [[Róma]] újabb területek elfoglalására használt fel ([[Szardínia (Olaszország)|Szardínia]] és [[Korzika]]). Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között. |
||
== További információk == |
== További információk == |
||
A lap 2017. február 11., 10:31-kori változata
| Első pun háború | |||
| Pun háborúk | |||
 | |||
| Dátum | Kr. e. 264-től Kr. e. 241-ig | ||
| Helyszín | Földközi-tenger, Szicília, Észak-Afrika | ||
| Eredmény | római győzelem, Karthágó Földközi-tengeri uralmának megtörése | ||
| Terület- változások | A békekötéskor Karthágónak át kellett adnia egész Szicíliát, valamint a sziget és Itália között fekvő szigeteket is a Római Köztársaságnak. | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Első pun háború témájú médiaállományokat. | |||
Az első pun háború a Szicília birtoklásáért folyt a Római Birodalom és Karthágó között, amelynek nagy része a Kr. e. 3. század 70-es éveiben Karthágó fennhatósága alá került. Római szemszögből nézve volt ez az első a pun háborúk sorában.
A Messzana városát Kr. e. 264-ben elfoglaló mamertinus zsoldosok az őket fenyegető Szürakuszai ellenében mind Rómához, mind Karthágóhoz fordultak segítségért. A térség két nagyhatalma között ezzel vette kezdetét a Szicília birtokáért vívott háború.
A partra szálló római csapatok (két légió) vereséget mértek az ekkor már szövetséges punokra és szürakuszaiakra, mire Kr. e. 263-ban II. Hierón szürakuszai türannosz békét kötött Rómával. Akragasz (Agrigentum) bevétele (Kr. e. 261) ugyanakkor néhány várost arra ösztönzött, hogy Karthágó mellé álljon. Mivel Róma számára nyilvánvaló volt, hogy a háború megnyeréséhez a tengeren is diadalmaskodnia kell, gyors ütemben kiépítette flottáját – közben a karthágói hajóhad az itáliai tengerpartot pusztította. Az új hajóhad Kr. e. 260-ban Marcus Caius Duilius vezetésével mylae-i csatában aratta első jelentős sikerét (a lipari-szigeteki csata még római vereséget hozott). Kr. e. 259-ben római kézre kerül Korzika, majd a következő évben Szardínia, ahol a gyáva karthágói parancsnokot saját katonái feszítették meg. Szicíliában ugyanekkor Henna és Kammarina elvesztésével a pun erők a sziget nyugati csücskébe szorultak vissza. Róma ekkor expedíciós haderőt szerelt fel, hogy Afrikában mérjen csapást ellenfelére. A hajóhadnak Kr. e. 256-ban az eknomosz-foki csatában kivívott győzelme lehetővé tette a Marcius Atilius Regulus consul vezette csapatok partraszállását. Regulus Tunisz bevételével Karthágó közvetlen közelébe jutott, ám a Bagradasz folyónál vívott ütközetben (Tuniszi csata, Kr. e. 255) döntő vereséget szenvedett. A kevés számú túlélőt hazaszállító flotta a Hermion-foki csatában előzetesen ugyan egy kisebb sikert tudott kivívni, de azután Szicília partjainál teljesen elpusztult egy viharban. A küzdelem ezután Szicíliára összpontosult.
Kr. e. 253-ban a rómaiak elfoglalták Panormoszt, amely előtt két évvel később Lucius Caecilius Metellus több mint száz harci elefántot zsákmányul ejtve aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta azonban kudarcot vallott, és a Drepanumi csatában Kr. e. 249-ben gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. Kr. e. 247-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát Hamilkar Barkasz vette át, aki több éven át sikerrel állt ellen a római támadásoknak.
A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám Róma még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben Kr. e. 242-ben Lilybaenum és Drepanum elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A Caius Lutatius Catulus vezette hajóhad az Aegates szigeteki csatában döntő diadalt aratott (Kr. e. 241). A vereség hatására Karthágó békekötésre kényszerült. Róma megkapta Szicíliát Szürakuszai és környékének kivételével, ahol megszervezték első provinciájukat, és a karthágóiak nagy összegű hadisarc fizetését vállalták. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit Róma újabb területek elfoglalására használt fel (Szardínia és Korzika). Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között.
További információk
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |