„Pigmeusok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó  változtatást (89.135.71.222), visszaállítva TurkászBot szerkesztésére
16. sor: 16. sor:


== Jellemzőik és csoportjaik ==
== Jellemzőik és csoportjaik ==
* A "klasszikus pigmeusok" (Mbuti, Efe, Cva és az Akka törzsek) akik a Föld legkisebb termetű népcsoportjait alkotják. A Mbuti, Efe törzsek az [[Ituri-esőerdő]] a Cva a [[Kivu-tó]] környékén és az Akka törzs a [[Közép-afrikai Köztársaság]] délkeleti és a [[Kongói Köztársaság]] északi részén élnek. Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. Testi jellegeik között alig található negrid elem. Bőrük a negridekénél világosabb, azoktól testarányaik, arcuk is különbözik. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.
* A "klasszikus pigmeusok" (mbuti, efe, cva és az akka törzsek) akik a Föld legkisebb termetű népcsoportjait alkotják. A mbuti, efe törzsek az [[Ituri-esőerdő]] a cva a [[Kivu-tó]] környékén és az akka törzs a [[Közép-afrikai Köztársaság]] délkeleti és a [[Kongói Köztársaság]] északi részén élnek. Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. Testi jellegeik között alig található negrid elem. Bőrük a negridekénél világosabb, azoktól testarányaik, arcuk is különbözik. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.


* A Gabonban, Kamerunban és a Kongói Köztársaságban élő (Binga, Mbenga) pigmeusok átlagos termete 150 cm feletti. Elterjedési területük elér az Atlanti-óceáni partokig. A pigmeusok és a négerek közötti keveredés olyan csoportot eredményezett, amely közelebb került negridekhez, mint a pigmeusokhoz. A baka törzs, akik az akka-val állnak rokonságban félnomádok, akik egyre inkább letelepedett életmódot folytatnak.
* A Gabonban, Kamerunban és a Kongói Köztársaságban élő (binga, mbenga) pigmeusok átlagos termete 150 cm feletti. Elterjedési területük elér az Atlanti-óceáni partokig. A pigmeusok és a négerek közötti keveredés olyan csoportot eredményezett, amely közelebb került negridekhez, mint a pigmeusokhoz. A baka törzs, akik az akka-val állnak rokonságban félnomádok, akik egyre inkább letelepedett életmódot folytatnak.


* A Burundi, Ruanda területén élő (Geszera, Zigaba) pigmeusok egy része sok negrid elemet visel. Közülük sokan letelepedett életmódot folytatnak és az edénykészítés a jellemző foglalkozásuk (az 1980-as években).
* A Burundi, Ruanda területén élő (geszera, zigaba) pigmeusok egy része sok negrid elemet visel. Közülük sokan letelepedett életmódot folytatnak és az edénykészítés a jellemző foglalkozásuk (az 1980-as években).


* A jelli pigmeusok a [[Kongó-medence]] [[északi]] részén élnek. Kizárólag vadásznak és gyűjtögetnek. Mérgezett hegyű nyílvesszőket használnak.
* A jelli pigmeusok a [[Kongó-medence]] északi részén élnek. Kizárólag vadásznak és gyűjtögetnek. Mérgezett hegyű nyílvesszőket használnak.


* A Kongó-medence középső részén szétszórva élő twa (cva) csoportok szintén sok negrid elemet viselnek és bantu nyelveken beszélnek.
* A Kongó-medence középső részén szétszórva élő twa (cva) csoportok szintén sok negrid elemet viselnek és bantu nyelveken beszélnek.

A lap 2017. január 31., 13:51-kori változata

pigmeusok
Pigmeus férfi Kamerunban
Pigmeus férfi Kamerunban
Teljes lélekszám
250-600 ezer fő[1]
Régiók
Közép-Afrika
Nyelvek
A Wikimédia Commons tartalmaz pigmeusok témájú médiaállományokat.
A pigmeus csoportok Közép-Afrika területén
Őserdei pigmeusok és egy európai felfedező a Kongó-medencében a 20. század elején

Pigmeusoknak a különösen alacsony népcsoportokat nevezzük. Ők elsősorban Közép-Afrika régiójának őserdeiben élnek és ebben a szócikkben is róluk beszélünk. Soha nem alkottak egységet és mindig különböző törzsekhez tartoztak. Csoportjaik Ruanda, Burundi, Tanzánia, Uganda, a Demokratikus Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, Angola, Etiópia területén élnek.[2] A környezetükben élő négerekhez képest számuk elenyésző. Becslések szerint 250 - 600 ezer pigmeus él a kongói esőerdők peremén.[1]

Jellemzőik és csoportjaik

  • A "klasszikus pigmeusok" (mbuti, efe, cva és az akka törzsek) akik a Föld legkisebb termetű népcsoportjait alkotják. A mbuti, efe törzsek az Ituri-esőerdő a cva a Kivu-tó környékén és az akka törzs a Közép-afrikai Köztársaság délkeleti és a Kongói Köztársaság északi részén élnek. Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. Testi jellegeik között alig található negrid elem. Bőrük a negridekénél világosabb, azoktól testarányaik, arcuk is különbözik. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.
  • A Gabonban, Kamerunban és a Kongói Köztársaságban élő (binga, mbenga) pigmeusok átlagos termete 150 cm feletti. Elterjedési területük elér az Atlanti-óceáni partokig. A pigmeusok és a négerek közötti keveredés olyan csoportot eredményezett, amely közelebb került negridekhez, mint a pigmeusokhoz. A baka törzs, akik az akka-val állnak rokonságban félnomádok, akik egyre inkább letelepedett életmódot folytatnak.
  • A Burundi, Ruanda területén élő (geszera, zigaba) pigmeusok egy része sok negrid elemet visel. Közülük sokan letelepedett életmódot folytatnak és az edénykészítés a jellemző foglalkozásuk (az 1980-as években).
  • A jelli pigmeusok a Kongó-medence északi részén élnek. Kizárólag vadásznak és gyűjtögetnek. Mérgezett hegyű nyílvesszőket használnak.
  • A Kongó-medence középső részén szétszórva élő twa (cva) csoportok szintén sok negrid elemet viselnek és bantu nyelveken beszélnek.

A pigmeusoknak valaha saját nyelvük volt. Ma viszont a legtöbb csoportjuk a közelben élők nyelvét beszéli (bantu, keleti-negrid stb.) Általában 20-100 fős csoportokban élnek. A legtöbb pigmeus közösség részben vadászó-gyűjtögető életmódon él. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő. Ugyanakkor a szomszédos területek földműveseivel is kereskednek a termesztett mezőgazdasági termékek és tárgyak beszerzése céljából. A binga (mbenga) és mbuti pigmeusok között a nők gyakran halásznak. Sok pigmeus csoport - az erdőirtások következményeként - már letelepedett életmódot folytat.

Délnyugat-Etiópiában, az Omo medencéjében is élnek törpe növésű emberek. Ők a legkeletibb, tágabb értelemben vett pigmeusok.

Egyes afrikai etnikai térképeken sok pigmeus csoportot tüntettek fel, amelyek a helyi földművelő lakossággal keveredtek, ezért embertani értelemben már nem számíthatók a pigmeusok közé. Ilyen csoportok például a Sangha és Ubangi folyók mellett, illetve Ruandában élnek.

Történetük

Eredetüket nem ismerjük, mert a lakóterületükről kevés eszköz- és emberlelet származik.

Régebbi elterjedési területük a mainál lényegesen nagyobb volt. A kutatók szerint az elterjedésük északi határa az akkori trópusi őserdő határának felelt meg. Ez az ókorban a 15° északi szélességgel volt azonos.

Az ókori egyiptomi fáraók expedíciókat indítottak, hogy az erdők országában pigmeusokat fogjanak el, hogy azok az "isteni törpe táncosok" udvaraikban táncoljanak. Az egyiptomiak a pigmeusokat már az i. e. 3. évezredben ismerték, ezek valószínűleg a mbutik lehettek.

Az ókori görögök a pigmeusokat Egyiptomon keresztül ismerték meg. Hérodotosz a pigmeusok hazáját a Felső-Nílus vidékére tette. Arisztotelész megemlíti, hogy ott, ahol a Nílus ered, pigmeusok élnek, és hozzáteszi, hogy mindez nem mítosz, hanem egy valóságos nép, amelynek tagjai igen kis emberek.

Több olyan római mozaik ismert - mint pl. a mai Assisi környékén levő Cannarából előkerült Urbium Hortense - ahol egy pigmeus hatalmas vízilóval vagy krokodillal harcol.

1664-ben Isaac Vossius Párizsban kiadott egy könyvet, amelyben a (bakkebakke) népről, a "törpékről" ír, akik az erdőben élnek és elefántokra vadásznak. A portugálok a 16. században találkoztak velük, és legendaként adtak róluk tudósításokat.

A 19. században először G. Schweinfurth, F. Mianini és Henry Morton Stanley adtak hírt a pigmeusokról, mint valóságos kis emberekről. 1864-ben P. du Chaillu leírta az Egyenlítő menti pigmeusokat, majd amikor az akka pigmeusokkal találkozott, sikerült azokat a 17. században leírt bakkebakke néven leírtakkal azonosítania.

A 20. század eleji kutatások munkáját sokszor nehezítette, mert az európaiak korábban gyakran hurcolták el a pigmeusokat szolgáknak, ezért amikor a kutatók megjelentek, a pigmeusok azonnal elrejtőztek az őserdőben. A pigmeusok igen félénkeknek mutatkoztak az idegenekkel szemben, de később kiderült, hogy végtelenül jóindulatúak és készségesek.

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pygmée című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Congo Pygmies című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Sebes Tibor: Afrika, 1973.
  • Kiszely István: A föld népei, 1986.

További információk

Kapcsolódó szócikkek