„Mészáros Zoltán (biológus)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
→‎Élete: apróbb javítások
2. sor: 2. sor:


== Élete ==
== Élete ==
​​1936-ban született, felsőfokú tanulmányait a [[Kertészeti és Szőlészeti Főiskola]] diákjaként végezte, ahol 1960-ban szerzett oklevelet. [[Badacsony]]ban volt gyakornok, majd [[Kazincbarcika|Kazincbarcikán]] kapott főkertészi állást, dolgozott ültetvénytervező szőlészként, később a Növényvédelmi Kutató Intézethez került növényvédelmi rovartani szakemberként.
[[​​1936]]-ban született, felsőfokú tanulmányait a [[Kertészeti és Szőlészeti Főiskola]] diákjaként végezte, ahol 1960-ban szerzett oklevelet. [[Badacsony]]ban volt gyakornok, majd [[Kazincbarcika|Kazincbarcikán]] kapott főkertészi állást, dolgozott ültetvénytervező szőlészként, később a Növényvédelmi Kutató Intézethez került növényvédelmi rovartani szakemberként.


1973 és 1975 között két évet töltött a feleségével együtt [[Kuba|Kubában]], a [[havanna]]i Növényegészségügyi Szolgálatnál, több más magyar kutató, köztük [[Borhidi Attila]] botanikus és geológus szakemberek társaságában. Munkája mellett számos [[kaktuszfélék|kaktuszokat]], [[rovarok]]at és [[csigák]]at a budapesti Természettudományi Múzeum [[1956]]-ban leégett gyűjteményének pótlására. Később, [[1984]]-ben még egy évet töltött latin-amerikai területen, amikor [[Mexikó]]ban volt vendégoktató és gyakorlatvezető, egy mexikói-magyar kukoricaprogramban, ott a szabad idejében szintén sokat járta a terepet, kaktuszokat és rovarokat gyűjtve.
1973 és 1975 között két évet töltött a feleségével együtt [[Kuba|Kubában]], a [[havanna]]i Növényegészségügyi Szolgálatnál, több más magyar kutató, köztük [[Borhidi Attila]] botanikus és geológus szakemberek társaságában. Munkája mellett számos [[kaktuszfélék|kaktuszt]], [[rovarok]]at és [[csigák]]at gyűjtött a budapesti Természettudományi Múzeum [[1956]]-ban leégett gyűjteményének pótlására. Később, [[1984]]-ben még egy évet töltött latin-amerikai területen, amikor [[Mexikó]]ban volt vendégoktató és gyakorlatvezető, egy mexikói-magyar „kukoricaprogramban”, ott a szabad idejében szintén sokat járta a terepet, kaktuszokat és rovarokat gyűjtve.


Kandidátusi értekezését 1978-ban írta rovartani témából, 1979-ben szerzett doktorátust, majd 1992-ben szerezte meg a növénytermesztési és kertészeti tudományok akadémiai doktora címet. Közben, 1987-ben tért vissza a [[Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem]]re, ahol az akkor újjáalakult Rovartani Tanszéket vezette, onnan ment nyugdíjba 2005-ben. Fő tárgya az egyetemen a növényvédelmi állattan volt, ami mellett számos választható tantárgyat tanított, biológiai növényvédelemmel és ökológiával kapcsolatos témákban.
Kandidátusi értekezését 1978-ban írta rovartani témából, 1979-ben szerzett doktorátust, majd 1992-ben szerezte meg a növénytermesztési és kertészeti tudományok akadémiai doktora címet. Közben, 1987-ben tért vissza a [[Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem]]re, ahol az akkor újjáalakult Rovartani Tanszéket vezette, onnan ment nyugdíjba 2005-ben. Fő tárgya az egyetemen a növényvédelmi állattan volt, ami mellett számos választható tantárgyat tanított, biológiai növényvédelemmel és ökológiával kapcsolatos témákban.


Fiatalabb korában foglalkozott vitorlázórepüléssel is, emellett hobbija a fotózás; fényképei közül mintegy 800 - részben Kubában, részben itthon készült - felvétel a [[Fortepan fényképgyűjtemény]] interneten elérhető anyagában nyilvánosan is megtekinthető
Fiatalabb korában foglalkozott vitorlázórepüléssel is, emellett hobbija a fotózás; fényképei közül mintegy 800 részben Kubában, részben itthon készült felvétel a [[Fortepan fényképgyűjtemény]] interneten elérhető anyagában nyilvánosan is megtekinthető


== Kutatási területei ==
== Kutatási területei ==

A lap 2017. január 19., 14:34-kori változata

Mészáros Zoltán (Budapest, 1936. július 19. -) magyar entomológus, kaktuszkutató, egyetemi tanár, a Magyar Rovartani Társaság örökös tagja.[1]

Élete

​​1936-ban született, felsőfokú tanulmányait a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola diákjaként végezte, ahol 1960-ban szerzett oklevelet. Badacsonyban volt gyakornok, majd Kazincbarcikán kapott főkertészi állást, dolgozott ültetvénytervező szőlészként, később a Növényvédelmi Kutató Intézethez került növényvédelmi rovartani szakemberként.

1973 és 1975 között két évet töltött a feleségével együtt Kubában, a havannai Növényegészségügyi Szolgálatnál, több más magyar kutató, köztük Borhidi Attila botanikus és geológus szakemberek társaságában. Munkája mellett számos kaktuszt, rovarokat és csigákat gyűjtött a budapesti Természettudományi Múzeum 1956-ban leégett gyűjteményének pótlására. Később, 1984-ben még egy évet töltött latin-amerikai területen, amikor Mexikóban volt vendégoktató és gyakorlatvezető, egy mexikói-magyar „kukoricaprogramban”, ott a szabad idejében szintén sokat járta a terepet, kaktuszokat és rovarokat gyűjtve.

Kandidátusi értekezését 1978-ban írta rovartani témából, 1979-ben szerzett doktorátust, majd 1992-ben szerezte meg a növénytermesztési és kertészeti tudományok akadémiai doktora címet. Közben, 1987-ben tért vissza a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre, ahol az akkor újjáalakult Rovartani Tanszéket vezette, onnan ment nyugdíjba 2005-ben. Fő tárgya az egyetemen a növényvédelmi állattan volt, ami mellett számos választható tantárgyat tanított, biológiai növényvédelemmel és ökológiával kapcsolatos témákban.

Fiatalabb korában foglalkozott vitorlázórepüléssel is, emellett hobbija a fotózás; fényképei közül mintegy 800 – részben Kubában, részben itthon készült – felvétel a Fortepan fényképgyűjtemény interneten elérhető anyagában nyilvánosan is megtekinthető

Kutatási területei

Elsősorban a lepkék kutatásával foglalkozott, növényvédelmi, ökológiai és populációdinamikai szempontok mentén, de folytatott kutatásokat a rablópillék taxonómiájával és faunisztikájával.

Trópusi utazásainak eredményeként a kaktuszok kutatásában is elmélyedt. Több, a Melocactus nemzetséghez tartozó fajt és faj alatti taxont (Melocactus borhidii, M. radóczii, M. nagyi, M. acunai v. laguanense, M. harlowii f. candida) ő fedezett fel és írt le elsőként a tudomány számára. Botanikai tudományos nevekben a Mészáros jelölés az ő nevére utal.

Szervezeti tagságai

Több hazai és nemzetközi entomológiai, ökológiai, illetve kaktuszneveléssel kapcsolatos szervezet tagja. 2001-2004 között a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének elnöke, majd tiszteletbeli elnöke lett, emellett tagja a Kaktusz-Világ folyóirat szerkesztő bizottságának. A Magyar Rovartani Társaság örökös tagja.

Művei

Mintegy 240 szakkönyvet, könyvrészletet, tanulmányt és szakcikket írt, jó néhány népszerű ismeretterjesztő kiadványnak is szerzője, társzerzője és / vagy szerkesztője volt. Fő művei között említést érdemelnek az alábbiak:

  • Jenser Gábor – Mészáros Zoltán – Sáringer Gyula (szerk.): A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1998
  • Balázs Klára – Mészáros Zoltán (szerk.): A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma. Agroinform, Budapest, 2005
  • Balázs Klára – Mészáros Zoltán (szerk.): Biológiai védekezés természetes ellenségekkel. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1989
  • Mészáros Zoltán: Trópusi pillangók. Búvár zsebkönyvek, Móra Könyvkiadó, 1982
  • Mészáros Zoltán: Szitakötők, kérészek, hangyalesők. Búvár zsebkönyvek sorozat
  • Mészáros Zoltán: Virágzó kaktuszok
  • Mészáros Zoltán: Csodálatos növényvilág
  • Mészáros Zoltán: Törpe kaktuszok (Szabó Dezsővel)
  • Mészáros Zoltán: A magyarországi nagylepkék gyakorlati albuma
  • Mészáros Zoltán: Kaktuszok között. Magyar kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, 2006. ISBN: 9789630616011[2]

Források

  1. Bemutatkozás. Magyar Rovartani Társaság. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  2. Mészáros Zoltán: Kaktuszok ​között c. könyve a moly.hu adatbázisában

További információk

  • MTI ki kicsoda 2006. Kortársaink életrajzi lexikona. Főszerk. Hermann Péter, összeáll., vál. A. Gergely András et al. Bp., MTI, 2005. * Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.