„Csapó Vilmos” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 17. sor: | 17. sor: | ||
==Házasságai== |
==Házasságai== |
||
Első nejét, zalabéri Horváth Erzsébet ([[1812]]-[[1835]]) kisasszonyt, [[1831]]. február 13-án vette el Zalabéren. Neje halála után, feleségül vette [[1837]]. február 25-én [[Mernye|Mernyén]] a |
Első nejét, zalabéri Horváth Erzsébet ([[1812]]-[[1835]]) kisasszonyt, [[1831]]. február 13-án vette el Zalabéren. Neje halála után, feleségül vette [[1837]]. február 25-én [[Mernye|Mernyén]] a nedecei [[Nedeczky család]]ból való Nedeczky Hedviget ([[1814]]-[[1879]]), [[Nedeczky Ferenc (árvaszéki elnök)|nedecei Nedeczky Ferenc]] ([[1769]]-[[1835]]) táblabíró, Zala vármegyei másodaljegyző, árvaszéki elnök, és lomnicai Skerlecz Mária Klára ([[1777]]-[[1828]]) leányát. |
||
==Felhasznált források== |
==Felhasznált források== |
||
A lap 2016. december 30., 19:22-kori változata
| Csapó Vilmos | |
 | |
| Csapó Vilmos emléktáblája Ozorán | |
| Született | 1798. december 4. Dunaszentgyörgy |
| Meghalt | 1879. szeptember 3. Dunaszentgyörgy |
| Állampolgársága | magyar |
| Szolgálati ideje | 1815-1830, 1848-1849 |
| Rendfokozata | honvéd ezredes |
| Csatái | 1848–49-es forradalom és szabadságharc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csapó Vilmos témájú médiaállományokat. | |
Tagyosi Csapó Vilmos (Dunaszentgyörgy, 1798. december 4. – Dunaszentgyörgy, 1879. szeptember 3.) honvéd ezredes az 1848–49-es szabadságharcban.
Életpályája
A nemesi származású tagyosi Csapó család sarja. Édesapja, tagyosi Csapó Pál (1768-1820), édesanyja, báró Dillon Rozália (1773-1830) volt. Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte, majd 1815-ben lépett a császári hadsereg 2. dragonyosezredébe. 1830-ban főhadnagyi rangjának megtartásával kilépett a hadseregből és Tolna vármegyei birtokán gazdálkodott. 1848. augusztus 24-étől a Tolna vármegyei nemzetőrségnél szolgált őrnagyi rangban. A megye nemzetőrségének mozgóvá tett 2. zászlóalja élén részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember közepétől a Jellasics támadása miatt elrendelt népfelkelés Tolna vármegyei parancsnoka. Október 7-én az ozorai ütközetben – Perczel Mór és Görgei Artúr csapatai mellett – az ő egysége játszotta a legfontosabb szerepet. Október 16-án az Országos Honvédelmi Bizottmány ezredessé léptette elő és megbízta a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokságával. 1849. június 21-étől ő lett a dél-dunántúli nemzetőrség és népfelkelés parancsnoka. A világosi fegyverletétel után elfogták és Aradon golyó általi halálbüntetésre ítélték. Az ítéletet később tíz év várfogságra változtatták. 1850. június 12-én kegyelmet kapott. Ezután haláláig birtokán gazdálkodott Tolna vármegyében.
Házasságai
Első nejét, zalabéri Horváth Erzsébet (1812-1835) kisasszonyt, 1831. február 13-án vette el Zalabéren. Neje halála után, feleségül vette 1837. február 25-én Mernyén a nedecei Nedeczky családból való Nedeczky Hedviget (1814-1879), nedecei Nedeczky Ferenc (1769-1835) táblabíró, Zala vármegyei másodaljegyző, árvaszéki elnök, és lomnicai Skerlecz Mária Klára (1777-1828) leányát.
Felhasznált források
- Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1090–1091. o. ISBN 963-547-414-8
