„Esterházy Dániel (kuruc generális)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1665-ben született személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
a 1714-ben elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
23. sor: 23. sor:
[[Kategória:A Rákóczi-szabadságharc hadvezérei]]
[[Kategória:A Rákóczi-szabadságharc hadvezérei]]
[[Kategória:1665-ben született személyek]]
[[Kategória:1665-ben született személyek]]
[[Kategória:1714-ben elhunyt személyek]]

A lap 2016. december 25., 22:28-kori változata

Galántai gróf Esterházy Dániel (1665Nagycenk, 1714. október 1.) kuruc generális, majd altábornagy a Rákóczi-szabadságharcban, 1711-ben Kassa védője. A grófi rangot 1701-ben kapta.[1]

Esterházy János csehszlovákiai politikus ősapja.[2]

Élete

Az Esterházy család cseszneki ágából származott. Édesapja galántai báró Esterházy Mihály (1629–1686),[3] édesanyja, a Nádasd nemzetségből számazó nádasdi és derecskei Darabos Mária (?–1667),[4] aki apjának első felesége volt. Édestestvére Esterházy László (1666–1747),[5] féltestvére Esterházy Borbála (1668–1699),[6] aki édesapja második házasságából született.

1690-ben feleségül vette cziráki és dénesfalvi bárónő Cziráky Katát,[7] akitől öt gyermeke született: János (1691–1744),[8] Krisztina (?–?, 1716-tól Révay Péter felesége),[9] Klára (?–1720 után),[10] Zsuzsanna (?–1712 körül)[11] és Jozefa (1708–1756 körül).[12]

Részt vett a törökellenes háborúban. 1687-től alezredesként, 1691-től ezredesként szolgált a császári seregben. 1704 januárjában azonban II. Rákóczi Ferenchez csatlakozott, s a kuruc hadsereg generálisa lett. 1704-ben Károlyi Sándor helyetteseként szolgált a dunántúli hadszíntéren. Nem sokkal később császári fogságba esett, s ezt követően I. Lipót szolgálatába állt, de májustól megint a kuruc seregben harcolt a császáriak ellen. 1705-ben Érsekújvár parancsnokának nevezték ki, s ugyan tábornagyi rangot is kapott májusban, de valójában csak altábornagyként szolgált. 1705 szeptemberében szenátor lett. 1705 telén megszabadította Bazin, Modor és Szentgyörgy városát a császári tábornagy, Sigbert Heister csapataitól. 1707-ben az ónodi országgyűlésen a hadi rendek követe volt. 1708-ban januártól májusig dunántúli helyettes főkapitány, 1709 végétől a Duna–Tisza közi hadosztály parancsnoka. 1710 októberében Kassa főkapitányává nevezte ki Rákóczi, novembertől pedig a vár parancsnoka lett, melyet 5000–6000 emberrel együtt védett az ostromló császári csapatok ellen 1711-ben. Többszöri felszólítást követően április 26-án, a szatmári béke megkötése előtt négy nappal adta fel a várost. A szatmári békét elfogadta.

Jegyzetek

Források