„Címerköltő” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Foglakoz (WP:BÜ), replaced: foglakoz → foglalkoz |
címerdobozok irtása |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''címerköltő''' eredetileg olyan [[herold]] volt, aki körülbelül a 13. század végétől, a címerek viselőiről írt verset és szakszerű módon írta le magát a címert is. |
A '''címerköltő''' ''(heroldköltő)'' eredetileg olyan [[herold]] volt, aki körülbelül a 13. század végétől, a címerek viselőiről írt verset és szakszerű módon írta le magát a címert is. |
||
Ezt a leírást, mely az akkoriban kifejlődő heraldikai [[nevezéktan (heraldika)|nevezéktant]] használta, [[blason]]nak nevezzük, mely egyébként egy francia eredetű irodalmi műfajt is takar. A blason a címer motívumainak allegorikus magyarázata, külön hangsúllyal a címerállatokra vonatkozóan. |
|||
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE --> |
|||
<div class="keretjobb" style="width:25%; border:1px; background-color:#ebf9fe"> |
|||
Névváltozatok: |
|||
A heroldköltészet vagy címerköltészet didaktikus költői műfaj a 13-15. századi lovagi költészetben. A címermagyarázó monda egyik költői válfaja, mely rokon az [[embléma]] műfajával. A címerviselő tetteit gyakran eltúlzott, dagályos formában írta le és külön hangsúlyozta a lovag bőkezűségét. A címerversek mindenekelőtt a lovagok külső leírásával foglalkoztak, nagy súlyt fektettek a lovagi tornákon résztvevők fegyverzetének és címerének részletes költői leírására. Ezért a [[heraldika]] számára is fontos forrást jelentenek. A költemények tartalma a címerek értelmezése volt, melyhez gyakran csatolták a főúr családjának genealógiáját. |
|||
heroldköltő, heroldköltészet<br /> |
|||
<br />[http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Rövidítések Rövidítések:] |
|||
Nem minden címerköltő volt herold a foglalkozását tekintve. A címerversek alkalmi költemények voltak. Témájuk egy-egy lovagi torna, csata vagy jeles személy. Az első címerversek már 12-13. század udvari nagyepikájában megjelentek, mint Wolfram von Eschenbach, [[Konrad von Würzburg]] ''Turnier von Nantes'' (1257 u.) és Hirzelin ''Schlacht bei Göllheim'' című műve. A 14. században egyik fő képviselője Gelre (1339-től a von Geldern hercegek heroldja). |
|||
</div> |
|||
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE --> |
|||
A műfaj főleg Németországban és Ausztriában volt divatos, de a francia blasonok között is vannak heraldikai témájúak. Fő képviselője [[Peter Suchenwirt]]. Az ő előfutárai közé olyan híres írók sorolhatók, mint [[Wolfram von Eschenbach]], [[Ulrich von Lichtenstein]] ''(Frauendienst)'' és a már említett Konrad von Wuerzburg. Maga Suchenwirt közvetlen hatást gyakorolt [[Hugo von Monfort]]ra. |
|||
Ezt a leírást, mely az akkoriban kifejlődő heraldikai [[nevezéktan (heraldika)|nevezéktant]] használta, [[blason]]nak nevezzük, mely egyébként egy francia eredetű irodalmi műfajt is takar. A blason a címer motívumainak allegorikus magyarázata, külön hangsúllyal a címerállatokra vonatkozóan. |
|||
A heroldköltészet vagy címerköltészet didaktikus költői műfaj a 13-15. századi lovagi költészetben. A címermagyarázó monda egyik költői válfaja, mely rokon az [[embléma]] műfajával. A címerviselő tetteit gyakran eltúlzott, dagályos formában írta le és külön hangsúlyozta a lovag bőkezűségét. A címerversek (de: ''Heroldsdichtung'', ''Wappendichtung'') mindenekelőtt a lovagok külső leírásával foglalkoztak, nagy súlyt fektettek a lovagi tornákon résztvevők fegyverzetének és címerének részletes költői leírására. Ezért a [[heraldika]] számára is fontos forrást jelentenek. A költemények tartalma a címerek értelmezése volt, melyhez gyakran csatolták a főúr családjának genealógiáját. |
|||
Nem minden címerköltő volt herold a foglalkozását tekintve. A címerversek alkalmi költemények voltak. Témájuk egy-egy lovagi torna, csata vagy jeles személy. Az első címerversek már 12-13. század udvari nagyepikájában megjelentek, mint Wolfram von Eschenbach, [[Konrad von Würzburg]] ''Turnier von Nantes'' (1257 u.) című műve volt. és Hirzelin ''Schlacht bei Göllheim'' című műve. A 14. században egyik fő képviselője Gelre (1339-től a von Geldern hercegek heroldja). |
|||
A műfaj főleg Németországban és Ausztriában volt divatos, de a francia [[blason]]ok között is vannak heraldikai témájúak. Fő képviselője [[Peter Suchenwirt]]. Az ő előfutárai közé olyan híres írók sorolhatók, mint [[Wolfram von Eschenbach]], [[Ulrich von Lichtenstein]] ''(Frauendienst)'' és a már említett Konrad von Wuerzburg. Maga Suchenwirt közvetlen hatást gyakorolt [[Hugo von Monfort]]ra. |
|||
Peter Suchenwirt Nagy Lajos 1345-ös litvániai hadjáratáról leírja, hogy: Poroszországban "két király harcolt sok magyar és cseh vitézzel, sok hőssel, fejedelemmel, gróffal báróval, akiknek nevét zengik a heraldok, címerköltők és a sereget követő alakosok…" |
Peter Suchenwirt Nagy Lajos 1345-ös litvániai hadjáratáról leírja, hogy: Poroszországban "két király harcolt sok magyar és cseh vitézzel, sok hőssel, fejedelemmel, gróffal báróval, akiknek nevét zengik a heraldok, címerköltők és a sereget követő alakosok…" |
||
23. sor: | 13. sor: | ||
Tágabb értelemben ide sorolható minden olyan mű, mely a címerekkel foglalkozik, mint például Horneck Ottokár színes krónikája. [[Conrad von Mure]] ugyancsak rímpárokkal írta le a [[címer]]eket, melyek között a magyar királyé is megtalálható. [[Gelre]] herold versben és képben is megörökítette Nagy Lajos király címerét. [[Zsámboky János|Zsámboki János]], ''Emblemata'' című művében verset közölt [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]] címeréről. [[Trencsén]] város címeréről 1588-ban Máder Valerián, humanista értelmiségi írt verset. A Lorántffy család címerét egy 17. századi költő latinul és magyarul is megénekelte. |
Tágabb értelemben ide sorolható minden olyan mű, mely a címerekkel foglalkozik, mint például Horneck Ottokár színes krónikája. [[Conrad von Mure]] ugyancsak rímpárokkal írta le a [[címer]]eket, melyek között a magyar királyé is megtalálható. [[Gelre]] herold versben és képben is megörökítette Nagy Lajos király címerét. [[Zsámboky János|Zsámboki János]], ''Emblemata'' című művében verset közölt [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]] címeréről. [[Trencsén]] város címeréről 1588-ban Máder Valerián, humanista értelmiségi írt verset. A Lorántffy család címerét egy 17. századi költő latinul és magyarul is megénekelte. |
||
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE --> |
|||
<center> |
|||
<div class="keretbal" style="width:85%; border:1px; background-color:#ebf9fe"> |
|||
Az eredeti latin vers a Lorántffy család címeréről: |
Az eredeti latin vers a Lorántffy család címeréről: |
||
{{Idézet 2|<poem> |
|||
Consilio propriae, belloque insignia genti,<br /> |
|||
Consilio propriae, belloque insignia genti, |
|||
Clara Lorandfiadum sumsit honore domus.<br /> |
|||
Clara Lorandfiadum sumsit honore domus. |
|||
Quippe viret foliis sine sed radice duobus<br /> |
|||
Quippe viret foliis sine sed radice duobus |
|||
Truncus, qui tiliae creditur esse sacrae.<br /> |
|||
Truncus, qui tiliae creditur esse sacrae. |
|||
Regalique coronatur diademate cassis,<br /> |
|||
Regalique coronatur diademate cassis, |
|||
Haec sunt sive sagi stemmata sive togae,<br /> |
|||
Haec sunt sive sagi stemmata sive togae, |
|||
Eniteat seu Marte lubet seu pace quieta,<br /> |
|||
Eniteat |
Eniteat seu Marte lubet seu pace quieta, |
||
Eniteat truncus pluribus ille comis. |
|||
</poem>|Gvevara Antal: A fejedelmek serkenő órája. Ford. Prágai András, Bártfa 1628. 2-rét; az előbeszéd után. A könyv Lorántffy Zsuzsanna és férje, Rákóczy György költségén jelent meg. Lásd: Nagy<ref>{{CitLib |aut=Nagy Iván |tit=Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal VII. kötet |loc=Pest |ann=1860 |pag=173}}</ref>}} |
|||
Oswald Plotchius 1608-ban verses krónikájában értelmezte [[Besztercebánya]] vörössel és ezüsttel vágott címerét. A pólyákban a város határában található négy folyót látta. A vörös szín szerinte a szerencsétlenséget, a fehér a vigaszt, a pajzstartó [[angyal]] az isteni gondviselést, a sasok (Plotchiusnál sólymok) minden őrzőjét jelképezik. |
|||
(Gvevara Antal: ''A fejedelmek serkenő órája.'' Ford. Prágai András, Bártfa 1628. 2-rét; az előbeszéd után. A könyv Lorántffy Zsuzsanna és férje, Rákóczy György költségén jelent meg. Lásd: [http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Rövidítések Nagy] VII. 173. l.) |
|||
</div></center> |
|||
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE --> |
|||
[[Fájl:Sor.JPG|height:500 px]] |
|||
{{Idézet 2|<poem> |
|||
Oswald Plotchius 1608-ban verses krónikájában értelmezte [http://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Beszterceb%C3%A1nya_c%C3%ADmere Besztercebánya] vörössel és ezüsttel vágott címerét. A pólyákban a város határában található négy folyót látta. A vörös szín szerinte a szerencsétlenséget, a fehér a vigaszt, a pajzstartó [[angyal]] az isteni gondviselést, a sasok (Plotchiusnál sólymok) minden őrzőjét jelképezik. |
|||
Ihr Insigll sind vier zug roth |
|||
Zu weise farb gestzt ohn schpot |
|||
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE --> |
|||
Bedeiten tuhn die Wasser vur |
|||
<center> |
|||
Welche fliesen bey der Stadt für |
|||
<div class="keretbal" style="width:85%; border:1px; background-color:#ebf9fe"> |
|||
Grann, Bistricz, Senicz undt Udurna |
|||
Befliessen jetzt die hattarten da |
|||
Ihr Insigll sind vier zug roth<br /> |
|||
Die rothe farb das Kreutz bedeit |
|||
Die Weise den Trost nach dem Leidt |
|||
Bedeiten tuhn die Wasser vur <br /> |
|||
Der Engel se denn schildt halt fein |
|||
Welche fliesen bey der Stadt für<br /> |
|||
Göttlichen schutz durch die Engelein |
|||
Grann, Bistricz, Senicz undt Udurna<br /> |
|||
Die falckchen das man hab scharf acht |
|||
Befliessen jetzt die hattarten da<br /> |
|||
Die rothe farb das Kreutz bedeit<br /> |
|||
Die Weise den Trost nach dem Leidt<br /> |
|||
Der Engel se denn schildt halt fein<br /> |
|||
Göttlichen schutz durch die Engelein<br /> |
|||
Die falckchen das man hab scharf acht<br /> |
|||
Auf alls tuhn und das selb betracht. |
Auf alls tuhn und das selb betracht. |
||
</poem>}} |
|||
Kálnoky Sámuel 1702-ben folytatásban adta ki [[Pethő Gergely (krónikaíró)|Pethő Gergely]] ''Króniká''ját, melynek címlapján címere látható, alatta – Nagy Iván szerint – az alábbi „izetlen” vers áll: |
|||
</div></center> |
|||
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE --> |
|||
[[Fájl:Sor.JPG|height:500 px]] |
|||
Kálnoky Sámuel 1702-ben folytatásban adta ki [[Pethő Gergely (krónikaíró)|Pethő Gergely]] ''Króniká''ját, melynek címlapján címere látható, alatta -- Nagy Iván szerint -- az alábbi "izetlen" vers áll: |
|||
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE --><center> |
|||
<div class="keretbal" style="width:85%; border:1px; background-color:#ebf9fe"> |
|||
Czimereden lévő vadak piros vérrel<br /> |
|||
Ékesek, s vitéz láb, kemény nyil lövéssel.<br /> |
|||
Az griff és pellikán kegyelmes uradhoz<br /> |
|||
Jegyzik hűségedet, és Magyar hazádhoz.<br /> |
|||
Bánffi, Bethlen, Béldi, Lázár s Petki nemmel,<br /> |
|||
Kálnoki ős névvel te dicskedhetel.<br /> |
|||
A címer fölött a következő jelszó áll: "Nec timide, nec tumide" |
|||
(Lásd: [http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Rövidítések Nagy] VI. 53. l.) |
|||
</div></center> |
|||
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE --> |
|||
[[Fájl:Sor.JPG|height:500 px]] |
|||
* '''Irodalom:''' |
|||
G. A. Seyler: ''Geschichte der heraldik.'' 1885-1889 |
|||
A. Galle: ''Wappenwesen und Heraldik bei Konrad von Würzburg.'' 1911 |
|||
{{Idézet 2|<poem> |
|||
''Világirodalmi lexikon.'' főszerk. Király István, Budapest 1975. IV. 416 |
|||
Czimereden lévő vadak piros vérrel |
|||
Ékesek, s vitéz láb, kemény nyil lövéssel. |
|||
Az griff és pellikán kegyelmes uradhoz |
|||
Jegyzik hűségedet, és Magyar hazádhoz. |
|||
Bánffi, Bethlen, Béldi, Lázár s Petki nemmel, |
|||
Kálnoki ős névvel te dicskedhetel. |
|||
</poem>}} |
|||
A címer fölött a következő jelszó áll: „Nec timide, nec tumide”.<ref>Lásd: {{CitLib|aut=Nagy Iván|tit=Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal VI. kötet|loc=Pest|ann=1860|pag=53}}</ref> |
|||
==Lásd még== |
|||
== Irodalom == |
|||
[[Peter Suchenwirt]], [[herold]], [[színjelölési módszerek]] |
|||
* G. A. Seyler: ''Geschichte der heraldik.'' 1885-1889 |
|||
* A. Galle: ''Wappenwesen und Heraldik bei Konrad von Würzburg.'' 1911 |
|||
* ''Világirodalmi lexikon.'' főszerk. Király István, Budapest 1975. IV. 416 |
|||
== Lásd még == |
|||
* [[Színjelölési módszer]] |
|||
[[Kategória:Irodalom|Cimerkolto]] |
[[Kategória:Irodalom|Cimerkolto]] |
||
[[Kategória:Heraldika|Cimerkolto]] |
[[Kategória:Heraldika|Cimerkolto]] |
A lap 2016. december 1., 23:43-kori változata
A címerköltő (heroldköltő) eredetileg olyan herold volt, aki körülbelül a 13. század végétől, a címerek viselőiről írt verset és szakszerű módon írta le magát a címert is.
Ezt a leírást, mely az akkoriban kifejlődő heraldikai nevezéktant használta, blasonnak nevezzük, mely egyébként egy francia eredetű irodalmi műfajt is takar. A blason a címer motívumainak allegorikus magyarázata, külön hangsúllyal a címerállatokra vonatkozóan.
A heroldköltészet vagy címerköltészet didaktikus költői műfaj a 13-15. századi lovagi költészetben. A címermagyarázó monda egyik költői válfaja, mely rokon az embléma műfajával. A címerviselő tetteit gyakran eltúlzott, dagályos formában írta le és külön hangsúlyozta a lovag bőkezűségét. A címerversek mindenekelőtt a lovagok külső leírásával foglalkoztak, nagy súlyt fektettek a lovagi tornákon résztvevők fegyverzetének és címerének részletes költői leírására. Ezért a heraldika számára is fontos forrást jelentenek. A költemények tartalma a címerek értelmezése volt, melyhez gyakran csatolták a főúr családjának genealógiáját.
Nem minden címerköltő volt herold a foglalkozását tekintve. A címerversek alkalmi költemények voltak. Témájuk egy-egy lovagi torna, csata vagy jeles személy. Az első címerversek már 12-13. század udvari nagyepikájában megjelentek, mint Wolfram von Eschenbach, Konrad von Würzburg Turnier von Nantes (1257 u.) és Hirzelin Schlacht bei Göllheim című műve. A 14. században egyik fő képviselője Gelre (1339-től a von Geldern hercegek heroldja).
A műfaj főleg Németországban és Ausztriában volt divatos, de a francia blasonok között is vannak heraldikai témájúak. Fő képviselője Peter Suchenwirt. Az ő előfutárai közé olyan híres írók sorolhatók, mint Wolfram von Eschenbach, Ulrich von Lichtenstein (Frauendienst) és a már említett Konrad von Wuerzburg. Maga Suchenwirt közvetlen hatást gyakorolt Hugo von Monfortra.
Peter Suchenwirt Nagy Lajos 1345-ös litvániai hadjáratáról leírja, hogy: Poroszországban "két király harcolt sok magyar és cseh vitézzel, sok hőssel, fejedelemmel, gróffal báróval, akiknek nevét zengik a heraldok, címerköltők és a sereget követő alakosok…" Ekkoriban tehát heroldok, címerköltők és alakosok (mulattatók) foglalkoztak a címerekkel Magyarországon is.
Tágabb értelemben ide sorolható minden olyan mű, mely a címerekkel foglalkozik, mint például Horneck Ottokár színes krónikája. Conrad von Mure ugyancsak rímpárokkal írta le a címereket, melyek között a magyar királyé is megtalálható. Gelre herold versben és képben is megörökítette Nagy Lajos király címerét. Zsámboki János, Emblemata című művében verset közölt Nagyszombat címeréről. Trencsén város címeréről 1588-ban Máder Valerián, humanista értelmiségi írt verset. A Lorántffy család címerét egy 17. századi költő latinul és magyarul is megénekelte.
Az eredeti latin vers a Lorántffy család címeréről:
„ | Consilio propriae, belloque insignia genti, |
” |
– Gvevara Antal: A fejedelmek serkenő órája. Ford. Prágai András, Bártfa 1628. 2-rét; az előbeszéd után. A könyv Lorántffy Zsuzsanna és férje, Rákóczy György költségén jelent meg. Lásd: Nagy[1] |
Oswald Plotchius 1608-ban verses krónikájában értelmezte Besztercebánya vörössel és ezüsttel vágott címerét. A pólyákban a város határában található négy folyót látta. A vörös szín szerinte a szerencsétlenséget, a fehér a vigaszt, a pajzstartó angyal az isteni gondviselést, a sasok (Plotchiusnál sólymok) minden őrzőjét jelképezik.
„ | Ihr Insigll sind vier zug roth |
” |
Kálnoky Sámuel 1702-ben folytatásban adta ki Pethő Gergely Krónikáját, melynek címlapján címere látható, alatta – Nagy Iván szerint – az alábbi „izetlen” vers áll:
„ | Czimereden lévő vadak piros vérrel |
” |
A címer fölött a következő jelszó áll: „Nec timide, nec tumide”.[2]
Irodalom
- G. A. Seyler: Geschichte der heraldik. 1885-1889
- A. Galle: Wappenwesen und Heraldik bei Konrad von Würzburg. 1911
- Világirodalmi lexikon. főszerk. Király István, Budapest 1975. IV. 416