„Gorove László” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox
→‎Élete: szinnyeis avítt fogalmazás átírása, de nem mindenhol megy...
21. sor: 21. sor:
==Élete==
==Élete==


Gorove Kristóf, a város főbírája, több ízben királyi kormányszéki biztos és országgyűlési követ és beodrai Karácsonyi Veronika fia. Tanulását szülőhelyén kezdte és a bölcseletig bezárólag [[Kolozsvár]]ott folytatta, ahol 1796-ban a kolozsvári színpadon fiatal társaival Kotzebue, ''Embergyűlölés és megbánás'' című darabját játszotta. 1800-ban [[Pest (történelmi település)|Pest]]re jött az egyetemre törvényt tanulni, itt [[Haliczky András]] a német és [[Dugonics András]] a magyar irodalom ismeretére vezette őt. [[Kazinczy Ferenc]] és Faludi munkái pedig különös hatást gyakoroltak reá. Atyja halála (1801) félbeszakasztatta vele a törvénytanulást és az ősi birtokba lépett és 1810-ben elhagyván [[Erdély]]t, [[Magyarország]]ra jött és az [[Alföld]]ön telepedett le, ahol királyi adomány által megnyerte [[Gattája]] (ma: Gátalja) helységet. Miután látta, hogy e vidéken a magyar nyelv mindenütt kiküszöböltetik, minden igyekezetét arra fordította, hogy némely szabadalmak engedésével Gattájára magyar lakosokat édesgessen, akiknek az általa emelt templomban az [[Isten]] igéje magyarul hirdettessék. Így magyarosodott meg Gattája és vidéke. Hivatalt, noha felszólították, nem vállalt, egyedüli örömét a tudományokban és gazdaságban lelte. A nemzetiség és nyelv ügyében szerzett érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1835. szeptember 11-én levelező tagjává választotta, melynek 1839. február 18-ai alapítólevelével (testvéreivel együtt) 1000 forint tőkét hagyományozott oly végből, hogy annak kamataival egy kitűnő pályamű szerzője jutalmaztassék. Ehhez képest az akadémia által minden negyedik évben a Gorove-alapítványból, hatvan arany jutalom mellett, jutalomkérdés volt kitűzendő, mely felváltva az erkölcstudomány, széptan és magyar művelődéstörténet köréből került ki.
Apja Gorove Kristóf, a város főbírája, több ízben királyi kormányszéki biztos és országgyűlési követ, anyja beodrai Karácsonyi Veronika fia. Tanulását szülőhelyén kezdte és a bölcseletig bezárólag [[Kolozsvár]]oon folytatta, ahol 1796-ban a kolozsvári színpadon fiatal társaival Kotzebue, ''Embergyűlölés és megbánás'' című darabját játszotta. 1800-ban [[Pest (történelmi település)|Pest]]re ment az egyetemre törvényt tanulni, itt [[Haliczky András]] ismertette meg vele a német, [[Dugonics András]] pedig a magyar irodalmat. [[Kazinczy Ferenc]] és Faludi munkái nagy hatást gyakoroltak reá.
Apja 1801-ben elhunyt, így Gorove félbehagyta a tanulást és átvette ősei birtokának irányítását. 1810-ben elhagyta [[Erdély]]t, [[Magyarország]]ra költözött és az [[Alföld]]ön telepedett le, ahol királyi adomány által megnyerte [[Gattája]] (ma: Gátalja) települést. Miután látta, hogy ezen vidéken sehol nem használják a magyar nyelvet, minden igyekezetét arra fordította, hogy bizonyos kiváltságok engedésével Gattájára magyar lakosokat édesgessen, akiknek az általa emelt templomban magyarul hirdethetik az [[Isten]] igéjét. Így magyarosodott meg Gattája és vidéke. Hivatalt nem vállalt, bár felkérték rá; egyedüli örömét a tudományokban és gazdaságban lelte. A nemzetiség és nyelv ügyében szerzett érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1835. szeptember 11-én levelező tagjává választotta. Az Akadémiának 1839. február 18-ai alapítólevelével (testvéreivel együtt) 1000 forint tőkét hagyományozott arra a célra, hogy annak kamataival egy kitűnő pályamű szerzőjét jutalmazzák. Ehhez képest az akadémia által minden negyedik évben a Gorove-alapítványból, hatvan arany jutalom mellett, jutalomkérdés volt kitűzendő, mely felváltva az erkölcstudomány, széptan és magyar művelődéstörténet köréből került ki.


Etikai, történelmi és országismereti témákban sokat publikált a [[Tudományos Gyűjtemény]]ben 1819-től halálig.
Etikai, történelmi és országismereti témákban sokat publikált a [[Tudományos Gyűjtemény]]ben 1819-től halálig.

A lap 2016. október 22., 14:25-kori változata

Gorove László
Született1780. június 2.
Szamosújvár
Elhunyt1839. március 11. (58 évesen)
Pest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
GyermekeiGorove István
Foglalkozásaíró
SablonWikidataSegítség

Gattájai Gorove László (Szamosújvár, 1780. június 2.Pest, 1839. március 11.) magyar író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Gorove István politikus édesapja.

Élete

Apja Gorove Kristóf, a város főbírája, több ízben királyi kormányszéki biztos és országgyűlési követ, anyja beodrai Karácsonyi Veronika fia. Tanulását szülőhelyén kezdte és a bölcseletig bezárólag Kolozsvároon folytatta, ahol 1796-ban a kolozsvári színpadon fiatal társaival Kotzebue, Embergyűlölés és megbánás című darabját játszotta. 1800-ban Pestre ment az egyetemre törvényt tanulni, itt Haliczky András ismertette meg vele a német, Dugonics András pedig a magyar irodalmat. Kazinczy Ferenc és Faludi munkái nagy hatást gyakoroltak reá.

Apja 1801-ben elhunyt, így Gorove félbehagyta a tanulást és átvette ősei birtokának irányítását. 1810-ben elhagyta Erdélyt, Magyarországra költözött és az Alföldön telepedett le, ahol királyi adomány által megnyerte Gattája (ma: Gátalja) települést. Miután látta, hogy ezen vidéken sehol nem használják a magyar nyelvet, minden igyekezetét arra fordította, hogy bizonyos kiváltságok engedésével Gattájára magyar lakosokat édesgessen, akiknek az általa emelt templomban magyarul hirdethetik az Isten igéjét. Így magyarosodott meg Gattája és vidéke. Hivatalt nem vállalt, bár felkérték rá; egyedüli örömét a tudományokban és gazdaságban lelte. A nemzetiség és nyelv ügyében szerzett érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1835. szeptember 11-én levelező tagjává választotta. Az Akadémiának 1839. február 18-ai alapítólevelével (testvéreivel együtt) 1000 forint tőkét hagyományozott arra a célra, hogy annak kamataival egy kitűnő pályamű szerzőjét jutalmazzák. Ehhez képest az akadémia által minden negyedik évben a Gorove-alapítványból, hatvan arany jutalom mellett, jutalomkérdés volt kitűzendő, mely felváltva az erkölcstudomány, széptan és magyar művelődéstörténet köréből került ki.

Etikai, történelmi és országismereti témákban sokat publikált a Tudományos Gyűjteményben 1819-től halálig.

Munkái

  • Jetzid és Hábá, avagy a féltés és meghasonlás. Szomorújáték öt felvonásban. A magyar játszó szinre alkalmaztatta. Buda, 1806. (Előszó kelt Tisza-Varsányon aug. 24. 1808. Először adatott Kolozsvárt 1807. jan. 12., azután Pesten 1808. aug. 17. és 1811. márc. 11. Ism. Bayer József Egyet. Philol. Közlöny 1881.)
  • A jegyesek Carthágóban, vagy a nagy Scipio. Eredeti munka, és vitézi történet. Buda, 1807.
  • Az érdemes kalmár. Hazai történeten épült eredeti darab öt felvonásban. Buda, 1807.
  • Egy különös tüneménynek, az úgy nevezett Tisza-virágzásának leírása (Tudományos Gyűjtemény, 1819.)
  • A férfiúnak tökélletességei. Pest, 1823.
  • Eger várossa történetei. Pest, 1828. (Különnyomat a Tudományos Gyűjteményből. Újabb kiadása: Eger, 1876.)
  • T. Békés vármegyéhez tett beszéd. Hely és év n.

Források