„II. Szelim oszmán szultán” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
67. sor: 67. sor:


;Lányai
;Lányai
*[[Eszmehán szultána]] (Manisa, 1544 körül – Isztambul, 1585), Nurbanu szultána lánya
* [[Eszmehán szultána]] (Manisa, 1544 körül – Isztambul, 1585), Nurbanu szultána lánya
*[[Gevherhán szultána]] (Manisa, 1544 körül – Isztambul, 1580), Nurbanu szultána lánya
* [[Gevherhán szultána]] (Manisa, 1544 körül – Isztambul, 1580), Nurbanu szultána lánya
*[[Şah szultána (II. Szelim lánya)|Şah szultána]] (Manisa, 1544 körül – Isztambul, 1580) Nurbanu szultána lánya
* [[Şah szultána (II. Szelim lánya)|Şah szultána]] (Manisa, 1544 körül – Isztambul, 1580) Nurbanu szultána lánya
*[[Fatma szultána (II. Szelim lánya)|Fatma szultána]] (Konya, 1559 – Isztambul, 1580)
* [[Fatma szultána (II. Szelim lánya)|Fatma szultána]] (Konya, 1559 – Isztambul, 1580)

==Személyisége==
II. Szelimet gyenge kezű uralkodónak tartják, aki inkább a dorbézolással törődött, mintsem a kormányzással, a nép azonban kedvelte nagylelkűségéért. Gondoskodott [[Mahidevrán szultána|Mahidevrán szultánáról]], a kivégzett első trónörökös, Musztafa anyjáról, aki Szulejmán utolsó éveiben szegénységben élt; emellett megépítette Musztafa sírját is. Az általa kiadott parancsokból látszik, hogy könnyíteni akart a [[Mekka|Mekkába]] tartó zarándokokon és segítette azokat a muszlimokat, akik elnyomó hódítók uralma alatt éltek.

{{bquote|…..mivel az átkozott portugálok mindenhol ott vannak az Indiával szembeni ellenségeskedésüknek köszönhetően, és az utakat, melyeken a muszlimok eljuthatnak szent helyeikre, elzárják, emellett pedig nem jogszerű, hogy az iszlám népe nyomorult hitetlenek hatalma alatt éljen (…) gyűjtsétek össze a legjobb építészeket és mérnököket azon a helyen, vizsgálják ki a Mediterráneum és a Vörös-tenger közti vidéket, és jelentsék, hol lehetséges csatornát építeni azon a sivatagi helyen, milyen hosszú lenne és hány hajó tudna elhaladni rajta egymás mellett.<ref>[[Ottomán Levéltár]]: Muhimme Defteri Vol 7 No 721</ref>}}


==Jegyzetek==
==Jegyzetek==
82. sor: 87. sor:
|következő=[[III. Murád oszmán szultán|I. Murád]]|
|következő=[[III. Murád oszmán szultán|I. Murád]]|
|évek=[[1566]] – [[1574]]|}}
|évek=[[1566]] – [[1574]]|}}

==Külső hivatkozások==
⚫
{{commonscat-inline}}
⚫
* [http://www.sinanasaygi.org/en/eserler.asp?action=eserDetay&ID=8 Selim II Tomb]


{{nemzetközi katalógusok}}
{{nemzetközi katalógusok}}
91. sor: 100. sor:
[[Kategória:1524-ben született személyek]]
[[Kategória:1524-ben született személyek]]
[[Kategória:1574-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:1574-ben elhunyt személyek]]

<!--
[[File:16th century copy of the 1569 Capitulations between Charles IX and Selim II.jpg|thumb|16th century copy of the 1569 [[Capitulations of the Ottoman Empire|Capitulations]] between [[Charles IX of France|Charles IX]] and Selim II.]]

However, Sultan Selim was loved by the people because of his soft character and his sensitive attitude and for his generosity. He is known for giving back to [[Mahidevran Gülbahar]] her status and her wealth, contrasting with his father Suleiman's decision.
He also built the tomb of his eldest brother, [[Şehzade Mustafa]], who was executed in 1553.

==Personality==

The discussion about the personality of Sultan Selim II goes back centuries, he was most likely the center of discussion even in the period of time in which he lived. This would be understandable, as his father, Sultan Suleyman the Magnificent, would be difficult to surpass in greatness.

Actual imperial orders from the Sultan seem hardly able to fit within the uncited fictional character seeking to escape Islam’s commandments to pursue Western frivolities. On the contrary, imperial orders show firm resolve to ease the burden of those engaging in the strenuous Hajj pilgrimage, and special consideration for Muslims living under the subjugation of intolerant colonialists.

An excerpt of an imperial order from the Sultan says:

{{bquote|..because the accursed Portuguese are everywhere owing to their hostilities against India, and the routes by which Muslims come to the Holy Places are obstructed and moreover, it is not considered lawful for the people of Islam to live under the power of miserable infidels … you are to gather together all the expert architects and engineers of that place and investigate the land between the Mediterranean and the Red Seas and report where it is possible to make a canal in that desert place and how long it would be and how many boats could pass side by side.<ref>Ottoman Archives: Muhimme Defteri Vol 7 No 721</ref>}}

Many Western sources created the common story that Sultan Selim II was actually controlled by his Grand Vizier. This theory has left out important information contained within Ottoman Archives where Sultan Selim II was often deciding between various viziers and creating his own hierarchies of authority:
{{bquote|In 1568 a strong expedition was sent to pacify the province under the command of Sultan Selim’s former tutor and confidant Lala Mustafa Pasha, a choice which showed that Selim was not entirely the pawn of his grand vezir, for Sokullu Mehmed resented Lala Mustafa’s place in the Sultan’s affections. To put down the uprising in Yemen Lala Mustafa needed men and supplies from Egypt but the provincial governor, another rival Koca Sinan Pasha, refused his requests and made it impossible for him to pursue the campaign. In a spate of petitions to the Sultan the two defended their respective positions. Koca Sinan proved the stronger and Lala Mustafa was dismissed from command of the Yemen campaign. To mark his continuing favour, however, Selim created for him the position of sixth vezir of the governing council of the empire. -Osman’s Dream by Caroline Finkel.<ref>Osman’s Dream by Caroline Finkel</ref>}}

==External links==
⚫
{{commonscat-inline}}
⚫
* [http://www.sinanasaygi.org/en/eserler.asp?action=eserDetay&ID=8 Selim II Tomb]

[[Category:1524 births]]
[[Category:1574 deaths]]
[[Category:People from Istanbul]]
[[Category:16th-century Ottoman sultans]]
[[Category:Suleiman the Magnificent]]
[[Category:Ottoman people of Ukrainian descent]]
[[Category:Ottoman people of the Ottoman–Persian Wars]]
[[Category:Ottoman Turks]]
[[Category:Custodian of the Two Holy Mosques]]

A lap 2016. október 9., 17:28-kori változata

II. Szelim
Oszmán szultán
II. Szelim
Uralkodási ideje
1566. szeptember 29. – 1574. december 12.
ElődjeI. Szulejmán
UtódjaIII. Murád
Kalifa
II. Szelim
Uralkodási ideje
1566. szeptember 29. – 1574. december 12.
ElődjeII. Szulejmán
UtódjaI. Murád
Életrajzi adatok
UralkodóházOszmán-ház
Született1524. május 28.
Isztambul
Elhunyt1574. december 12. (50 évesen)
Isztambul
NyughelyeHagia Sophia
ÉdesapjaI. Szulejmán
ÉdesanyjaHürrem szultána
Testvére(i)
HázastársaNurbanu szultána
GyermekeiIII. Murád oszmán szultán
Abdullah herceg
Oszmán herceg
Musztafa herceg
Szulejmán herceg
Mehmed herceg
Mahmud herceg
Dzsahángir herceg
Eszmehán szultána
Şah szultána
Fatma szultána
Gevherhan szultána
II. Szelim aláírása
II. Szelim aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Szelim témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. Szelim (oszmán-török nyelven: سليم ثانى Selīm-i sānī; ragadványnevén Iszákos Szelim, Törökországban Sarı Selim, azaz Sárga Szelim; Isztambul, 1524. május 28. – Isztambul, 1574. december 12./15.[1]) oszmán szultán és kalifa 1566-tól haláláig. A szultáni cím megszerzéséért rengeteget harcolt testvérével Bajazid herceggel, de a szultán nem Bajazidot támogatta, hanem Szelimet. Az ő uralkodása még sikeres volt Szokoli Mehmed nagyvezíre jóvoltából; csak fia, Murád szultánnál kezdődött meg a hanyatlás.

Ifjúkora

Szelim 1524. május 28-án született I. Szulejmán szultán és Hürrem szultána negyedik gyermekeként és harmadik fiaként. Nevét apai nagyapjáról, I. Szelim szultánról kapta. Eleinte nem ő volt a trónörökös, miután azonban idősebb féltestvérét, Musztafa herceget a szultán parancsára kivégezték, Mehmed nevű bátyja himlőben meghalt, öccse, Bajazid pedig Szulejmán és Szelim együttműködésének köszönhetően életét vesztette, Szelim lett az egyetlen, még élő herceg. 1546-ban apja kinevezte Konya szandzsákbégjévé, 1544-ben pedig Manisa szandzsák élére került, amelyet addig bátyja, Musztafa vezetett. 1558-ig töltötte be ezt a pozíciót, majd újra Konya kormányzója lett 1562-ig.

Trónra lépte és a drinápolyi béke

Szelim 1566. szeptember 7-én lépett a trónra, miután édesapja Szigetvár ostrománál elhunyt.[1] Kevéssé érdekelték a hadjáratok és az államügyek, hajlandó volt főembereire bízni a kormányzást, ő pedig a mulatozásnak és részegeskedésnek élt. Az állam irányítása nagyrészt a boszniai származású Szokoli Mehmed nagyvezírre maradt.[1] Az oszmán csapatok még bevették Szigetvárt és Gyulát, utána azonban Szelim megszüntette az apja által elkezdett nagy háborút Miksa magyar királlyal.[1] Szokoli Mehmed 1568. február 17-én megkötötte a drinápolyi békét, melyben Miksa elismerte a korábbi évek török hódításait, emellett évi 30 000 arany fizetésére kötelezte magát („… évente 30 000 arany dukát tiszteletteljes ajándékkal …”).

Oroszországi háborúskodás

Oroszországgal szemben Szelim kevesebb szerencsével járt: az Oszmán Birodalom és leendő északi nagy riválisának első találkozása már előrevetítette a későbbi katasztrófát. Az Orosz Birodalom az 1550-es években, a Kazáni és az Asztraháni Kánság elfoglalásával Kelet-Európa meghatározó hatalmává vált. Az Oszmán Birodalom nem csupán az oroszok visszaszorítását és a Krími Tatár Kánság megsegítését remélte egy északi hadjárattól, hanem a perzsa hadjáratok utánpótlási feltételeit is javítani akarta a volgai vízi út megszerzésével. Utóbbi érdekében a törökök Volga és a Don csatornával való összekötését tervezték.[2] 1569 nyarán a törökök és a krími tatárok megostromolták Asztrahánt, mialatt az oszmán flotta Azovot támadta. Az asztraháni védősereg 15 000 emberrel Szerebrjanij-Obolenszkij vezetésével visszaverte az ostromlókat, míg az oszmán flottát egy vihar tette tönkre. 1570-ben Rettegett Iván követeinek Konstantinápolyban sikerült békét kötni a szultán és a cár között. Ennek ellenére a törökök és a krími tatárok újabb háborút indítottak a cár ellen, mely 1574-ben zárult le, méghozzá fiaskóval, ám annyira nem volt súlyos, mint az asztraháni vereség.

Szelim, akárcsak apja, szövetségi kapcsolatok kiépítésére törekedett a lengyelekkel az orosz cár, a Habsburg Birodalom, illetve az ingadozó Moldva és Erdély ellen is.

Közel-keleti és földközi-tengeri hadjáratok

A lepantói ütközet

Szelim hidzsázi és jemeni expedíciói már sikeresebben alakultak, emellett 1571-ben Szelim elfoglalta Ciprus meghódítása – ahonnan kedvenc bora származott – és Tuniszt is. A kis győzelmeket azonban nagy vérveszteség követte. 1571. október 7-én Szelim hajóhada a lepantói csatában súlyos vereséget szenvedett a Don Juan de Austria, II. Fülöp spanyol király hadvezére által vezetett flottától.[1] A csata, mely során az egyesült spanyol, velencei és pápai hajóhad vereséget mért a török flottára, a Földközi-tengeri török hódítás feltartóztatásaként értemezhető.[3] A győzelmet azonban hosszú távon nem sikerült kiaknázni, Miksa távol tartotta magát az első nemzetközi törökellenes szövetségtől.[4]

A lepantói ütközet után a török flottát mindössze hat hónap alatt újra rendbe hozták (ekkor 150 gályából és nyolc háromárbócos hadigályából állt), az oszmán sereg megőrizte uralmát a Földközi-tengeren, 1574 augusztusában pedig sikerült visszafoglalni Tuniszt a spanyoloktól, akik 1572-ben elfoglalták. Szokoli Mehmed előkészítette a támadást Velence ellen, a szultán halála azonban keresztülhúzta számításait. II. Szelim ötvenéves korában hunyt el, nyolc esztendei uralkodás után. Utóda kedvenc feleségétől, Nurbanu szultánától született fia, III. Murád volt.

Családja

II. Szelim fogadja a szafavida nagykövetet az edirnei palotában, 1567-ben.

I. Szelim uralkodása alatt nővére, Mihrimah szultána volt a válide szultán, mert anyja, Hürrem szultána még fia trónra lépése előtt meghalt. Mihrimah túlélte öccsét, és III. Murád uralkodása első éveiben is ő töltötte be ezt a pozíciót.

Szelim felesége, Nurbanu szultána valószínűleg egy velencei nemes törvénytelen lánya volt. Tőle született utóda, III. Murád, valamint három lánya. Nurbanu a szultán kedvenceként (haszeki) napi 1000 aspert kapott, míg az alacsonyabb rangú ágyasok közül azok, akik hercegnek adtak életet, napi 40 asperben részesültek. Esküvői ajándékként Szelim 110 000 dukátot adott Nurbanunak, amivel felülmúlta azt, amit apja adott Hürrem szultánának (100 000 dukát). Leslie Peirce szerint Szelimnek négy másik ágyasa volt, akitől fia született.

Fiai
  • III. Murád (Manisa, 1546 – Isztambul, 1595), Nurbanu szultána fia
  • Abdullah herceg (1568-ban kivégezték)
  • Dzsahángir herceg (1574. december 22-én kivégezték)
  • Musztafa herceg (1574. december 22-én kivégezték)
  • Oszmán herceg (1574. december 22-én kivégezték)
  • Szulejmán herceg (1574. december 22-én kivégezték; anyja ezután öngyilkosságot követett el)
  • Mehmed (1572-ben meghalt)
Lányai

Személyisége

II. Szelimet gyenge kezű uralkodónak tartják, aki inkább a dorbézolással törődött, mintsem a kormányzással, a nép azonban kedvelte nagylelkűségéért. Gondoskodott Mahidevrán szultánáról, a kivégzett első trónörökös, Musztafa anyjáról, aki Szulejmán utolsó éveiben szegénységben élt; emellett megépítette Musztafa sírját is. Az általa kiadott parancsokból látszik, hogy könnyíteni akart a Mekkába tartó zarándokokon és segítette azokat a muszlimokat, akik elnyomó hódítók uralma alatt éltek.

Sablon:Bquote

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e Bokor József (szerk.). Szelim (II.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  2. ↑ Ivanics Mária: A Krími Kánság a tizenöt éves háborúban. (Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 22.) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. 22-23. o. ISBN 963 05 6740 7
  3. ↑ A lepantói legendák és a valóság
  4. ↑ R. Várkonyi Ágnes: A királyi Magyarország. Budapest, Vince Kiadó, 1999. 30. o.


Elődje:
I. Szulejmán
Oszmán szultán
1566 – 1574		Az Oszmán Birodalom címere
 Utódja:
III. Murád
Elődje:
II. Szulejmán
Kalifa
1566 – 1574		Isten arab neve szimbolikus zöld színben
 Utódja:
I. Murád

Külső hivatkozások

Sablon:Commonscat-inline

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=II._Szelim_oszmán_szultán&oldid=18018261”