Poznańi munkásfelkelés

Poznańi munkástüntetés
"Kenyeret akarunk" - titkosszolgálati fénykép
Konfliktus	Hidegháború
Időpont	1956. június 28. – június 23.
Helyszín	Poznań, Lengyel Népköztársaság
Eredmény	állami hatóságok győzelme
Szemben álló felek
lengyel tüntetők lengyel katonai és állami hatóságok
Parancsnokok
sztrájkbizottság Stanisław Popławski
Szemben álló erők
kb. 100.000 fő, de kevesebb, mint 200 fegyveres 10 000 fő 370 harckocsi
Veszteségek
kb. 50–100 halott, 600 sebesült 8 halott ismeretlen számú sebesült
é. sz. 52° 24′ 30″, k. h. 16° 55′ 02″52.408333333333, 16.917222222222
A Wikimédia Commons tartalmaz Poznańi munkástüntetés témájú médiaállományokat.

Az 1956-os Poznańi munkásfelkelés, más néven Poznań 1956 (lengyelül: Poznański Czerwiec) egy tömegfelkelés volt, a Lengyel Népköztársaságban, 1956. június 28 és 30. között. A tüntetések során a dolgozók jobb munkafeltételeket és a kormány távozását követelték. A tüntetés a Cegielski gyárból indult ki, s rövidesen tömeggyűléssé vált. A város központjában 28-án mindegy 100.000 fő gyűjt össze, a Közbiztonsági Minisztérium helyi kirendeltsége elé. A tömegre a Lengyel Néphadsereg mintegy 10000 katonája és nagyságrendben 400 tankja támadott rá, Stanislav Poplavsky vezetésével.

A halálos áldozatok száma 57 és 100 fő között volt, közöttük a tiltakozás leverésének arcává vált 13 éves Romek Strzałkowski. A felkelés hatására rövidesen távozott a hatalomból a párt addigi első titkára Edward Ochab és a vezetést Władysław Gomułka vette át.

Előzmények

Joszif Visszarionovics Sztálin halála utána a keleti blokkban bekövetkezett desztalinizációs folyamat az egész blokkot megrengette.Nyikita Szergejevics Hruscsov beszédének komoly következményei voltak nem csak a Szovjetunióban, hanem a többi szocialista országban is. A személyi kultusz időszaka alatt Lengyelországban gyakorlatban egy az egyben másolni próbálták a szovjet modellt. Az enyhülés időszaka alatt a Lengyel Egyesült Munkáspártban hosszas viták zajlottak le.

A lengyel antikommunista ellenállás egye erősebbé vált, különösen a Klub Krzywego Kola nevű csoport Varsóban. Ezekben a csoportokban a lengyel függetlenségről vitatkoztak, kétségbe vonták az államilag ellenőrzött gazdaság hasznosságát, s felháborította őket a regnáló hatalom megvetése a második világháború lengyel ellenállóival szemben. Bár elsődlegesen ezek az értelmiségiek által lefolytatott viták voltak, de ezek a beszélgetésen elhangzottak egyre inkább teret nyertek a dolgozók között is. Mind a dolgozók, mind pedig az értelmiség között egyértelművé vált, hogy a kormányzati propaganda ellenére az életszínvonal nem javult.

Poznań Lengyelország egyik legnagyobb ipari központja volt. Az egyre emelkedő adók miatt már 1955 őszén elégedetlenségi hullám futott végig a város munkavállalói között. A helyi dolgozók kérései a magasabb rangú hivatalnokok ellenállása miatt nem jutottak el a döntéshozókhoz, pedig több hónapon keresztül számos alkalommal küldtek petíciót a lengyel Gépipari Minisztériumba, illetve a Párt központjába, sikertelenül.

1956. június 23-án 27 tagú küldöttség indult Varsóba, amely küldöttség június 26-án tért vissza, azzal, hogy a miniszter ígéretet tett arra, hogy egyes igényeket teljesíteni fognak. Rövidesen viszont újabb hírek érkeztek, miszerint a miniszter visszavonta az ígéretét.