„Thesszalonikéi Eusztathiosz” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
'''Thesszalonikai Euszthathiosz''' ({{ny-gr|Εὐστάθιος Θεσσαλονίκης}}), ([[1110]] körül – [[1194]]) bizánci szerzetes, thesszalonikai érsek, egyházi író.
'''Thesszalonikai Euszthathiosz''' ({{ny-gr|Εὐστάθιος Θεσσαλονίκης}}), ([[1110]] körül – [[1194]]) bizánci szerzetes, thesszalonikai érsek, egyházi író.


Konstantinápolyban született, és előbb szerzetes, [[diakónus]], majd az [[ékesszólás]] tanára lett ugyanott. [[1160]]-tól thesszalonikai érsek. Írt egy sok tudásról tanúskodó [[kommentár]]t [[Homérosz]]hoz [[Devarius]] regiszterével; egyet [[Dionüsziosz Periegetesz]]hez. [[Pindarosz]]hoz írott kommentárjának azonban csak a [[prologus]]a van meg. Rengeteg [[teológia|teológia]]i, történelmi műve, beszéde, és levele ismeretes. 21 reánk maradt szónoklata között van olyan is, melyben [[II. Ióannész bizánci császár|II. Ióannész]] és [[I. Manuél bizánci császár|I. Manuél]] császároknak a magyarokkal viselt háborúiról emlékezett meg.
Konstantinápolyban született, és előbb szerzetes, [[diakónus]], majd az [[ékesszólástan]] tanára lett ugyanott. [[1160]]-tól thesszalonikai érsek. Írt egy sok tudásról tanúskodó [[kommentár]]t [[Homérosz]]hoz [[Devarius]] regiszterével; egyet [[Dionüsziosz Periegetesz]]hez. [[Pindarosz]]hoz írott kommentárjának azonban csak a [[prologus]]a van meg. Rengeteg [[teológia|teológia]]i, történelmi műve, beszéde, és levele ismeretes. 21 reánk maradt szónoklata között van olyan is, melyben [[II. Ióannész bizánci császár|II. Ióannész]] és [[I. Manuél bizánci császár|I. Manuél]] császároknak a magyarokkal viselt háborúiról emlékezett meg.


== Forrás ==
== Forrás ==

A lap 2016. szeptember 12., 05:22-kori változata

Thesszalonikai Euszthathiosz (ógörögül: Εὐστάθιος Θεσσαλονίκης), (1110 körül – 1194) bizánci szerzetes, thesszalonikai érsek, egyházi író.

Konstantinápolyban született, és előbb szerzetes, diakónus, majd az ékesszólástan tanára lett ugyanott. 1160-tól thesszalonikai érsek. Írt egy sok tudásról tanúskodó kommentárt Homéroszhoz Devarius regiszterével; egyet Dionüsziosz Periegeteszhez. Pindaroszhoz írott kommentárjának azonban csak a prologusa van meg. Rengeteg teológiai, történelmi műve, beszéde, és levele ismeretes. 21 reánk maradt szónoklata között van olyan is, melyben II. Ióannész és I. Manuél császároknak a magyarokkal viselt háborúiról emlékezett meg.

Forrás