„Szeniorátus” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 81.182.123.12 (vita) szerkesztéséről Linkoman szerkesztésére
1. sor: 1. sor:
A '''szeniorátus''' (vagy '''szeniritás''') olyan trónöröklési rend, amely szerint a [[patriarchális]] nagycsaládban a legidősebb, vezetésre alkalmas férfitagja örökölte a hatalmat: rendszerint az elhunyt bátyja, öccse vagy unokaöccse. A sztyeppei népeknél szokásos volt, az [[Árpád-ház]] tagjai esetében leginkább a korai, 10-11. századi időszakban érvényesült, míg fel nem váltotta a [[primogenitúra]].
A '''szeniorátus''' (vagy '''szenioritás''') olyan trónöröklési rend, amely szerint a [[patriarchális]] nagycsaládban a legidősebb, vezetésre alkalmas férfitagja örökölte a hatalmat: rendszerint az elhunyt bátyja, öccse vagy unokaöccse. A sztyeppei népeknél szokásos volt, az [[Árpád-ház]] tagjai esetében leginkább a korai, 10-11. századi időszakban érvényesült, míg fel nem váltotta a [[primogenitúra]].


== A magyar történelemben ==
== A magyar történelemben ==

A lap 2016. szeptember 7., 17:40-kori változata

A szeniorátus (vagy szenioritás) olyan trónöröklési rend, amely szerint a patriarchális nagycsaládban a legidősebb, vezetésre alkalmas férfitagja örökölte a hatalmat: rendszerint az elhunyt bátyja, öccse vagy unokaöccse. A sztyeppei népeknél szokásos volt, az Árpád-ház tagjai esetében leginkább a korai, 10-11. századi időszakban érvényesült, míg fel nem váltotta a primogenitúra.

A magyar történelemben

KOPPÁNY:
Ősi joggal
Engem választ majd az ország
Árpád népe, hej
TORDA:
Ősi jognál
erősebb az ősi érdek
Nem tudja senki, a harcunk majd hol dől el

[1]

A szeniorátust Géza fejedelem törölte el. Halála után a szenioritás elvéből Koppány hatalma következett volna, és ez okozta a konfliktust Géza fiával, aki viszont a primogenitúra elve alapján tartott igényt a trónra. Első keresztény magyar királyunk így lett elsőszülött fia, I. (Szent) István.[2]

Források

Jegyzetek