„Beregardó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Híres emberek: Sablon:Bereg |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
[[Beregszász]]tól 2 km-re északra fekszik, közigazgatásilag Beregszászhoz tartozik. |
[[Beregszász]]tól 2 km-re északra fekszik, közigazgatásilag Beregszászhoz tartozik. |
||
==Nevének eredete== |
|||
''Ardó'' neve magyar foglalkozásnévből ered, királyi szolgálatban lévő erdőóvók települését jelöli. A falu egykori lakóinak feladata valószínű a királyi vadászóterületül szolgáló beregi erdők védelme és felügyelete lehetett. |
|||
==Története== |
==Története== |
||
Beregardó nevét először 1332-ben a pápai tizedjegyzék említette Ordow néven. 1347-ben Ordo, 1480-ban Zaazardo, 1530-ban, 1542-ben és 1550-ben Ardo, 1553-ban Bereghzaz-Ardo, 1808-ban Ardó (Beregszászvég), Ardow, Ardü, 1877-ben Végardó, 1913-ban Beregardó néven említették az oklevelekben. |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | A 14–15. században megye- és nemesi gyűléseket tartottak itt. [[1566]]-ban a [[tatárok]] felgyújtották és kirabolták a falut. [[reformátusok|Református]] temploma 14–15. századi eredetű, [[1779]]-ben újították fel, de mai alakját csak [[1938]]-ban nyerte el. [[1975]] és [[1978]] között helyreállították, de a hívek csak [[1989]]-ben kapták vissza. |
||
[[1910]]-ben 812, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Bereg vármegye]] [[Tiszaháti járás]]ához tartozott. |
[[1910]]-ben 812, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Bereg vármegye]] [[Tiszaháti járás]]ához tartozott. |
||
A lap 2016. szeptember 6., 22:07-kori változata
Koordináták: é. sz. 48° 13′ 49″, k. h. 22° 38′ 33″
Beregardó (1899-ig Beregszász-Végardó, ukránul Чепивкa [Csepivka], szlovákul Ardov, oroszul Чепoвкa [Csepovka]), korábban Берегово-Ардово [Berehovo-Ardovo]) Beregszász külvárosa Ukrajnában, Kárpátalján.
Fekvése
Beregszásztól 2 km-re északra fekszik, közigazgatásilag Beregszászhoz tartozik.
Nevének eredete
Ardó neve magyar foglalkozásnévből ered, királyi szolgálatban lévő erdőóvók települését jelöli. A falu egykori lakóinak feladata valószínű a királyi vadászóterületül szolgáló beregi erdők védelme és felügyelete lehetett.
Története
Beregardó nevét először 1332-ben a pápai tizedjegyzék említette Ordow néven. 1347-ben Ordo, 1480-ban Zaazardo, 1530-ban, 1542-ben és 1550-ben Ardo, 1553-ban Bereghzaz-Ardo, 1808-ban Ardó (Beregszászvég), Ardow, Ardü, 1877-ben Végardó, 1913-ban Beregardó néven említették az oklevelekben.
A 14–15. században megye- és nemesi gyűléseket tartottak itt. 1566-ban a tatárok felgyújtották és kirabolták a falut. Református temploma 14–15. századi eredetű, 1779-ben újították fel, de mai alakját csak 1938-ban nyerte el. 1975 és 1978 között helyreállították, de a hívek csak 1989-ben kapták vissza.
1910-ben 812, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.
Híres emberek
- Itt született 1782-ben br. Perényi Zsigmond Ugocsa vármegye főispánja, 1848-ban a felsőház elnöke, akit a trónfosztó nyilatkozat aláírása miatt 1849. október 24-én kivégeztek.
