Dhjána (hinduizmus)

A dhjána (szanszkrit: ध्यान) szó jelentése szemlélődés, mély meditáció. A kifejezés megtalálható a hinduizmusban, a buddhizmusban és a dzsainizmusban is, csekély értelmezési eltéréssel.

Dhájának nevezi a hindu bölcselet a meditáló, benső szemléletet. A jógában a hetedik lépcső, a meditáció és a Mantra-jógában az utolsó fokozat volt, amelyből a végső átélés ered.

A meditáció lényegét Patandzsali a Jóga-szútrákban így fogalmazza meg: "a folyamatosan végbemenő megismerő-megfigyelés a dhjána" (tatra pratjaja-ekatánatá dhjánam, . A dhjána szó a dhjá igei gyökből ered, s jelentésében a szemlélődéssel, megfontolással áll kapcsolatban. Az exegézisek számára a legtöbb nehézséget a pratjaja szó adta, amit a legtöbb kommentár a tudatfolyamatokkal hoz összefüggésbe. Tény, hogy a Patandzsali-féle szöveg ezen a helyen kimondottan technikai értelemben vett, a belső tudat folyamatok analízisére vonatkozó meghatározást ad az olvasó számára. Kétségtelen az is, hogy a pratjaja és a tudatban lezajló alakulások között bizonyos összefüggések figyelhetők meg; ahol jelen vannak a tudat-örvénylések (Csitta-vritti), ott számolni kell a pratjajával is, de a meditációban megtapasztalt folyamatos megismerő-megfigyelés (pratjaja-ekatánatá) nem mindig jár együtt a tudatot meghatározó és változtató tendenciákkal. A meditáció lényege - önmagam egy belső aktivitásban. A szamjama a három tudati fokozat, a dháraná, dhjána és a szamádhi egymásba kapcsolódása révén teremti meg a tudat szakrális "tisztaságát" - emberi struktúra teremtőfeloldó hatalmát.

A Ghéranda-Szamhitá megfogalmazásában a meditációs technika magas szintű, sokszor igen összetett vizuális képességet igénylő változata tárul elénk: "A jógi olyannak képzeli szívét, mint a nektár óceánja, melynek közepén egy sziget található, tele drágakövekkel. A partot minden oldalról végig nípa-fák övezik illatos virágokkal megrakottan. Olyan virágzó fák találhatók itt, mint a málati, malliká, a dzsáti, keszara, csampaka, páridzsáta és padma, és mindenütt bódító virágillat terjeng. A jógi azt képzeli, hogy ennek a kertnek a közepén emelkedik a gyönyörű kalpa-fa, amelynek négy ága a négy védát jelképezi, s ágai virágokkal és gyümölcsökkel terheltek. Bogarak zümmög- . nek és kakukk szól: lent a fa tövében egy emelvényen gyémántokkal ékesített trónus áll, rajta egy különlegesen szép drágakő. A jógi képzeletében a trónusnál megjelennek a mestere által megismert dévák. Ennek a folyamatnak egységesítése a szthúla-dhjána".

Fokozatok

A hatha-jóga meditációs gyakorlatát sajátos megvilágításba helyezi az ortodox leírás, amely különbséget tesz a meditáció egyes fokozatai között: a meditáció minősége szerint lehet durva (szthúla), fényes (dzsjóti, dzsjótir) vagy szubtilis (szúksma).

"Háromféle elmélyedés van: durva, fénylő és finom. A meditáció akkor durva, amikor annak tárgya egy guru vagy őrző-istenség. A meditáció akkor fénylő, amikor annak tárgya Brahman sugárzó természete. A meditáció akkor finom, amikor annak tárgya a kundaliní energia. Az elmélyedésnek ez a három fajtája mindvégig fennmarad."

Más forrás alapján a dhjánának négy fajtája lehet:

• Szthúla-dhjána
  • Ez a "durva-személet", azaz Brahman megnyilatkozását kifejező külső, felszíni alakzatok, megjelenési formák szemlélete
• Dzsjótir-dhjána
  • a benső világosság szemlélete; a meditációnak az öntudat fényére való összpontosítása, amelynek révén ez a benső fény olyan erőre gyúl, hogy a Brahman "eszme, szellem" (csit) mivoltáig hatolhat
• Bindu-dhjána
  • a misztikus "pont" szemlélete; még koncentráltabb meditáció, mint az előző, s a prakritinek tiszta szattva-elemét tárja fel
• Brahma-dhjána
  • a sajátságok nélküli, tiszta önvalónak, a Nirguna-Brahmannak szemlélete és belső átélése. Ez a szemléleti forma már minden kifejezhetőség határán túl van, tökéletesen benső, szellemi élmény.

A dhjána különböző fajai egyenesen a jógához vezetnek. Ez magyarázza, miért tartoznak a jóga ágazatai az Upászana főágához, a tulajdonképpeni hódolat ágazataival együtt.

A Bhagavad-gíta a jóga négy ágáról beszél :

• Karma-jóga - a munka vagy cselekvés jógája a világban
• Dzsnyána-jóga - a tudás és a szellemi törekvés jógája
• Bhakti-jóga - az (Isten iránti) odaadás jógája
• Dhjána-jóga - a meditáció jógája. Ezt néha Rádzsa-jóga vagy Astanga jóga néven is nevezik. "E jóga meditációjának gyakorlásával az ember képes uralkodni elméje és érzékei fölött, figyelmét pedig Paramátmára (a Felsőlélekre, az Úr szívben lakozó formájára) összpontosíthatja. Ez a jóga-folyamat a szamádhiban tetőzik, amikor az ember tudata teljesen a Legfelsőbbe merül."

Kapcsolódó cikkek

• Dhárana - koncentráció
• Szamádhi
• Dhjána a buddhizmusban
• Szanszkrit szójegyzék

Hivatkozás

• Baktay Ervin: India bölcsessége, 2000
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Dhyana_in_Hinduism című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.